Hol a kiút?

Eltévedtem!
Ajkamat bevonta a köd ízetlen nedvessége,
A csontjaimat átjárta a tél nyirkos hidege.
Engemet most megkapott a tél, borzasztó szépsége,
A matrózt is szédíti a nyílt tenger lehelete.
Hol a kiút?

Eltévedtem!
A látóhatárt elborítja az alkonyat csendje,
Rózsaszín szalag övezi; az éj, sötétlő ege.
Itt biz’ nincsen világító torony vagy egy szál gyertya,
Mi fáklyaként lobog és világit; az ember sorsa.
Hol a kiút?

Eltévedtem!
Spontán szívvel járok, mit banális fájdalom markol,
Az önvédelem ösztöne lüktet ereimben. Tol!
Űz előre, megszállott! Nem pihenhetek tétlenül,
Megyek előre. Csodálom magam mérhetetlenül.
Hol a kiút?

Eltévedtem!
Remegek a hó puszta magányos iszonyatától,
Hogy szakadjak ki, távolodjak, sorsom viszonyától?
Mikor fény nyalja fel a vaksötét éj tintafoltját,
Van-e lehetőség embernek változtatni sorsát?
Hol a kiút?

Eltévedtem!
Még ha remegek is iszonyattal, erőt merítek,
Büszkeségből, bátorságot meg semmiből kerítek.
A hajnalpír éltető fényei majd megjelennek,
Vajon addig élek-e és kerestek-e emberek?
Van-e kiút?

Vecsés, 2000. február 20. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.

...

Az állatvilág apróságairól eredeti Baso féle tankában írt a szerzőpáros.

A fürge hangyák
Dolgoznak a rét ölén.
Erre, nincs hangyász!
Szorgos kis lények élnek,
Együtt bármit elérnek.
*
Zöld fűben hallik
A tücsökzene koncert.
Szép zöld a pázsit.
Kis hegedű a testük,
Ciripelésben lelkük.
*
Hangyák nyüzsögnek
Meleg, korhadt fatörzsben.
Ott él. Vízhiány!
Nem vár a munka rájuk.
Kész kell, legyen nagy álmuk.
*
Csodás pillangók
Kergetőznek, játszanak.
Múló pillanat.
Mozgó kis szivárványok
Tegnap még árva bábok.
*
A bogárzsongás
Betölti rétet, mezőt.
Dongó elrepült.
A szél, mit szárnya kavart,
Egy percre még itt maradt.
*
Egy tarka lepke,
Magában kóricálgat.
Széllel birkózik.
Oly távoli a Nexus,
Vélt pillangóeffektus.
*
Méhraj döngicsél,
Békésen, mézet gyűjtik.
Haszon-rovar faj.
Nem bántanak. Szépségek.
Csípéssel végbe térnek.
*
Rétre érő kert,
Lepkék táncának helye.
Madáreleség…
Szárnycsapás, csiripelés.
Gyönyör: az élet kevés.
*
Lepkék csak szállnak
Rétek és mezők felett.
Nagy a vidámság.
Mint mesében tündérek,
Napfénnyel táncra kélnek.
*
Vérre úgy vágyó,
Nagyon vad, szúnyogsereg.
Napozás, parton.
Pillanatra áll a lét
Keresi hű szerepét.
*
Pillangók tánca
Lebeg, ég és föld között.
Békesugárzó!
Reményt nevelő szárnyak,
Virgonc szellőre várnak.
*
Langy szelek szárnyán
Pillangók kergetőznek.
Nap is lenyugszik.
Lassan itt az éjszaka,
Halkul a világ szava.

Vecsés, 2017. május 24. - Mórahalom, 2017. június 24. - Kustra Ferenc József- A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe: ”Apróságok értékei”!

...

(3 soros-zárttükrös)
Múlt, Te aztán voltál már nagyon várt jövendő,
De mégis megmutattad, hogy elkerülendő…
Múlt, Te aztán voltál már nagyon várt jövendő.

Jöttél, majdnem vészes rohamtempóban,
Fejem benne volt a szőrkalapomban...
Jöttél, majdnem vészes rohamtempóban.

Vártunk rád, mint a félig örült álmodozók,
Mint a homokozóban a gyermek-csacsogók...
Vártunk rád, mint a félig örült álmodozók.
*

Gondoltam, majd uralom a pillanatot, de Te átugrottad,
Én meg megfordulva nem láttalak, de Te voltál az új múltad.
Mi meg, hoppon maradtunk, hiába is jöttél rohanvást,
Így bánatunkban kirúgtuk a nyilvántartó kamarást.

(Septolet trió)
Jövendő!
Rettenthetetlenül érkező!
Te, Időtényező!

Újítással érkező
Faktoriális tényező.
Pillanatot ugorva átlépő,
Valójában meddő…
*

Te vagy kehes,
Nem kellemes,
Ráérősen vemhes?
Veled gyötrelmes,
Peches.

Nem zökkenésmentes,
Nem portómentes.
*

(Sedoka)
Most vajon mi lesz?
Mit kezdhetnénk, ily’ múlttal?
Ily’ bujkáló faktorral.

Vajon most mi lesz?
Régi jövendő múlt lett!
Lélekfaktort kikezdett…
*

(3 soros-zárttükrös)
Te rossz-életű! Nem hagytad, hogy uraljam pici pillanatot,
Bőséggel ránk zúdítottál sok-sok, nagyon átélt búbánatot…
Te rossz-életű! Nem hagytad, hogy uraljam pici pillanatot.

Vecsés, 2020. március 6. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.

...

Hétköznapi pszichológia…

(3 soros-zárttükrös)
A magányom terében egyedüli megbilincselt rab vagyok,
Jó lenne táncot ropni, de csak bilincs a párom, mit elkapok…
A magányom terében egyedüli megbilincselt rab vagyok.

Lelkem, kacarászgatva dudorász,
Tűrésem képmutató lélekmáz.
Lelkem… nincs mire, de mindenre vigyáz!
A magányhoz... készen áll, hogy jól megmász.

Magányom, a cella-életem négy sarkában rappelve mulat,
Látom, ahogy négyfelé oszlottak, nézem-vizsgálom arcukat!
Bilincsem nem ad okot aggodalomra,
Mert rozsdamentes ilyen, vég alkalomra!

(Bokorrímes duó)
Úristen! Micsoda féktelen vihánc megy a sarkokban!
Magánylétem úgy tűnik, úgy érzi, így van egy csapatban…
A sarkok nekem úgy tűnnek, nem vannak-vagyunk haragban.

Saroktól sarokig csatangol a bánatában a tudatom,
Reményt végesen elvesztette, emlékeknek él, ő lett vakom!
Itt most csapat-tudati léttel lett társas, bánatos-magányom...

Vecsés, 2020. február 09. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

...

(3 soros-zárttükrös)
Kisírt szemmel várom a hajnali pirkadatot,
Mert lelkem hiába várja, sors-pirkadatot…
Kisírt szemmel várom a hajnali pirkadatot.
*

(Anaforás, 10 szavas duó)
Életemben, csak alig egy-két halovány pirkadat volt,
Lelkem, imát mormolt.

Éltemben lelkemnek, sohasem volt mit, nyugodtan habzsolni,
Nagy vesztes volt.
*

(Senrjon)
Milyen lét? Hol nem nyílik!
Virág… Kertben egér rágcsálgat.
Szeretet hol van?
*

(Septolet)
Vágyok békére,
Életemre…

Hogy lehetne béke,
Harc, lélek lételeme.
Támadás,
Visszavonulás,
Béke nincs rohanvás…
*

A nyugalom légköre bennem, de szívemet sokszor szorongatja csend…
A fegyelmezett mértéktartás bennem, szabadságot nem is enged…
A nyugalom légköre bennem, de szívemet sokszor szorongatja csend.

Lelkem sír és saját fájdalmában hempereg,
Az udvaron, két kiskutya birkózik, hentereg…
Lelkem sír és saját fájdalmában hempereg.

Vecsés, 2019. szeptember 21. – Kustra Ferenc József – íródott Alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.

...

Gyönyörű kék az ég és gyönyörű zöld a fű,
Érzem a lágy levegőn, ez tavasz... vajszívű?
Látszik a tél elunta már itt magát, lassan elkotródik,
Bár én szeretem őt is, de hosszasan… elunalmasodik.
Ráadásul az idén nagyon lehetetlenül viselkedett!
Nem hozott havat és jeget, meg téli, finom, jó fergeteget…
*
(3 soros-zárttükrös)
Most már ne is legyen itt tél, beleszerelmesedtem az új tavaszba,
Ő most már érkezzen, legyen csak velünk, aztán majd elmehet a nyárba…
Most már ne is legyen itt tél, beleszerelmesedtem az új tavaszba.
*
(Senrjú)
Tavasz szabadba
Csalogat minket… végre!
Invitál minket.
*
(Senrjon duó)
Lassan elmehetünk a
János hegyre, jót kilátózni…
Ritka alkalom.

Ott van még az étterem,
Ott van lehetőség, hilózni…
Torony, majd ebéd.
*
Szerelmetes tavaszunk, ne hagyj cserben, máris boldogok vagyunk,
Hiányzol és élvezzük a jöttödet, meg, hogy majd veled vagyunk…
Szerelmetes tavaszunk, ne hagyj cserben, máris boldogok vagyunk.

Vecsés, 2018. november 5. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában.
„Hilózni”: enni.

...