Patyolat hálóingem szennyesbe dobom.
Az öregségen csüggedni lenne okom.
Szívbéli társam sebeit pátyolgatom.
Örömódákért az éjt nem hibáztatom.
Pirkadattájt karjaid fészke; honom,
s mint hitvesed, fényharmatom hullatom.

...

Ha megtehetném...
fák évgy?r?it húznám minden ujjadra,
koronájukba pólyáltan ?rizném álmod;
ágak közé rejtve szerelmünk fészkét.
Levélzöldb?l préselnék gyógyító er?t,
hogy föltámasszam a majdnem halott jöv?d,
és beültethessem életfacsemetékkel
lélektemet?d.

...

Megpihen a szív,
ha az est betér.
Hozzád simul lelkem,
hogy békém te légy.

Megpihen az agy.
Még a nap végén,
érezd jól magad,
amint hozzám érsz.

Így jut el a minden
hozzánk. Eljut vajon
Isten, eljutunk -e
mi is ?hozzá?

Megpihen a dal,
lágy esti benned
egy szó, egy hang.
Halld, hogy "belehalj!"

...

Völgy szélén állva
olyan mint,ha repülnék
Elérve mindent
Amit csak szeretnék.

Ha madár volnék
Földre sose szállnék,
Mindig a széllel utaznék
Csak úgy repülnék.

...

Legyen az este nyugalommal teljes,
legyen ez az éjjel csillagoktól fényes,
legyen a hajnal fagytól mentes,
legyen a nappal mosolyodtól kedves.
---
Egész este veled lennék,
karjaid közt melegednék,
mint hó a napsütésben,
úgy olvadnék.
---
Riadt ébredésem elillant,
mikor két mosolygós szempár
rám villant.
Szemed szikrát gyújtott szívemben,
és újra melegség áradt a testemben.

...

Egy nyugtalan érzés
mi szívemet nyomja,
Hogy lehet a világ
ily nagyon otromba.

Eltorzult képek
felém vetülnek,
boldogságom,hogy
tarthatnám én meg.

A b?nös szavak
emberek arcán akad,
elveszett pillanat
mosolyra csalogat.

Csonka világban
amelyben élek
behunyom a szemem,
s lassan felébredek.

...