Hétköznapi pszichológia…

(Bokorrímes)
Velem szemben vagy, te is nézel... nézlek és vizsgállak,
De a szemedben nem látok biztatót, bár imádlak…
Látom, hogy visszanézel üresen és érzem nem lélekkel,
E szerint velem szemben tele vagy hétköznapi fékekkel…
*
(senrjú)
Lélekben nem vagy,
Konstatálom elmennél…
Búcsú… szerénység?
*
(HIQ)
Elmennél?
Minek vagy még itt?
Indulj is!
*
(tíz szavas)
Ha még maradsz, rontod lelkem állagát!
Szeretettel, de lelkem elbocsát…

Vecsés, 2023. május 21. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

...

Hétköznapi pszichológia

Kinek sorsa, hogy alakul, érdekes,
Ki tudja, élni vajh’ miért érdemes?
Persze ez a kérdés csak elméleti,
Pro és kontra válasz, csak hitvitai.

Nézzük az ember életét, mi adott;
Lét jelenti az ötven százalékot.
Ehhez ember, tanul, képezi magát,
Ez jelenti össz. harminc százalékát.

Marad még a százhoz húsz százalék,
Ez a szerencse, az életjáték.
Van, ki e tételt bőszen tagadja,
Ha nem ismeri fel, az ő baja.

Ez sajnos nem változtat a lényegen,
Biz’ minden így működik az életben.
Tudom ez csak filó kategória,
De életismeretből van alapja.

Szerencse: az általunk nem ismert,
(Mert ugyan honnan ismernénk mindent)
Események, általunk nem befolyásolható
Láncolata, mely életünkben meghatározó.

Sikerért, boldogságért mindent megteszünk,
De vajon, hogyan alakul az életünk?
Szerelmesek vajon összetalálkoznak?
Jó pár lesznek, ha majd összeházasodnak?

Feltehetjük magunknak a kérdéseket,
De bizony, évek adják a feleletet.
Kit, hogy s mire neveltek gyermekkorában,
Az előnye- hátránya házasságában.

Munkahely és hivatás, szintén csak lutri,
Előre nem tudni, melyik az igazi.
A kérdés, elfogadnak, elismernek-e?
Vagy az évek céltalanul csak telnek-e.

Sok a kérdés, jó lenne pontos válasz
És kérdés, hogy előre hogyan válassz!
Megtestesülése a szerencsének,
Ha mások akarnak jót életednek.

Hogy haladjunk, a szerencsét kutatjuk,
Miért van, kiknek szerencsés az útjuk?
Hogy kik, milyen csillagjegyben születtek,
Sikeresek hirdetik: kedvezettek.

Okos ember lehet szegény pária,
Buta lehet a gazdagság császára.
E mércét még nem találta fel senki,
De rossz, ha az ember úgy érzi, senki.

Mindhez szerencse is kell az életben
És talán benne is van a lényegben.
Lényeges, hogy megszülessünk, tanuljunk
És hasznos tevékenységet folytassunk.

Szerencsés, ki szerencsés az életben,
Ki sikert, sikerre halmoz létében.
Csodáljuk nagyszerű életüket,
Sajnálkozva éljük le miénket.

Budapest, 1997. május 2. - Kustra Ferenc József

...

A lét hullámvasútja mikor ránt vészféket?

(leoninus)
Eddigi éltem, már jó hosszú volt, de nem létem ki avarnokolt…
Ami eddig volt, az a régmúlt, még a vége, mikor lesz kifakult?
Ki az ki ismeri a jövőt, bár többel is találkoztam én lökött…
Fontos-e, hogy az ember ezt jól megfigyelje? Hogy mikor lesz elege?

(HIQ duó)
Álom bíz’
A hosszú élet…
Mivé lesz?

Öregen
hosszú életet?
Mivé lesz?

(Apeva)
A
létem
Ketyereg…
Hosszú volt már,
Vég… úgyis eljő!

(Senrjú)
Sors furkálódik?
Mintha köze lehetne…
Ismeretlen vár?

Vecsés, 2026. július 19. Kustra Ferenc József

Ui. az olvasóknak:
Éber bennem a gondolatom, várni, míg élettavam sors: „én kiszárítom”!
Csak hullámvasút kerék ne legyen pont épp velem defektes, mert az végzetes…
Az biztos: nőmet látva, arcom lesz mosolyos, ha látom és nem válogatós…
Asszonyom bizony maga tetszik nékem; jó, ha látlak, még élnénk, mert imádlak…
Ó, honfiság, szerelem, asszonyom, Ti lelkemben vagytok… kellene maradnom!

Nőm! Emlékszel még… szép volt múltunk, tavunkban lubickoltunk…
Nőm emlékszel még? Minden szép volt a tóban… emlékszel még?

Kustra Ferenc József

...

sarjúban……

Kövek kemények,
Szeretet maradandó.
Vegyített élmény.

Vecsés, 2014. április 5. – Kustra Ferenc József - jaKovács Róbert: „Kemény fegyver” c. verséhez írtam hozzászólásként.

...

Esti számadás…

A lélekben is vannak csiszolatlan, jaj, zordon gránitkövek,
Én, mint a rabszolgám, ennek csak hátsó lépcsőjére léphetek.

Mérleg nyelve billeg, hol erre, hol arra,
Részben, rajtad múlik, milyen a tartalma.
Hogy miként látod visszanézve, magadba.

Ami elmúlt, az már elmúlt, az maga a történelem,
Hogy most mit gondolsz a voltodról, csak maga a vélelem.
Az esti lámpafénynél, az értékelő feladat adott,
Számítgassál, emlékekkel, hogy élet milyen volt, mit adott.

A lemenő Nap, bíboros szép fényében.
A vöröslő és alaktalan felhőben
Csodálkozva, mit írsz a számvetésedben?

Este valahogy tán' könnyebb visszaemlékezni,
Nem látsz mindent, ezért, így a múltba elmerülni.
Sikerült-e mérleg nyelvét egyensúlyba hozni?

Tudjad, hogy a saját főkönyvi összeged, neked már megmarad,
Bár még kutya is ugat, a tevekaraván… már, lassan halad.

Vecsés, 2015. július 27. – Kustra Ferenc József

...

Hétköznapi pszichológia… az atomháborúra készülődő légközegben. (És igaz!)

(leoninus duó)
Van, amikor csak száguld az óra… van meg, mikor a ketyegés, ember elringatója…
Toronyóra ütése messze hallatszik, otthon a gongórára, ember jól elalszik…
Hallgatnám elemes órám ketyegését, de csak süket csend hallatszik… a mindenségét.
Már tudom, vágy a ketyegés mondandója, s ha van szerelem, akkor annak ringatója.
A mutatókkal harcban állok, de azok csak haladnak és meg végül biztos elmállok.

Van olyan, hogy életrosta, de az meg nem cselekszik mindent, mit megkíván a haza…
Ha temetőbe megyek, ketyegő órával, lidércek menekülnek tünés sorsával…
Manapság meg úgy néz ki a Föld lassan, de lesz egy földi emlék, mert múlás harsan.
Bolondos világ vágyak generálója, de szólhat az emberiség agressziója.
A szélvihar is elkopik, a sok levél lehullt, mi lesz, ha nem lesz ki elmondja… volt múlt.
*

(senrjú csokor félhaiku-lánc formátumban)
Érdek számító,
Nincsen már szerető tó…
Az óra ketyeg.

Öncél… gondolat
Vezérli a múltat is.
Az óra ketyeg.

Gondolat torzult!
Ezer év: vér, veríték.
Az óra ketyeg.

Emberi szándék
Már nem jó, mert kiveszett!
Az óra ketyeg.

Mutató körbe
Lohol, ész nincs is benne…
Az óra ketyeg.

Idő, semmit nem
Intéz, perc nem érdekli!
Az óra ketyeg.
*

(tíz szavasok csokor)
Tárgyi tudástól nem zavart politikusok,
Hideg közönytől vezérelt könyörtelen politikusok.

Büszkeség és szépség már kikopott,
Emberi lét ilyeneket csak lelohasztott.

Ketyegve rohan az óra, idő az elmúlója,
Becsavarodok, múlás: oka!

Az élet, csak egy sunnyogó alkalom?
Ez akadályozza, legyen hajnalom?

Készüljek: óra ketyeg, Földön elmúlás lesz,
Idióta-körtánc már kimúlás lesz?

Gyorsak a percek, a jövők ismeretlen,
Lélek érez? Reggel: kikeletlen?
*

(senrjon csokor félhaiku-lánc formátumban)
Az idő nem is érzi?
Atomrobbanás, mennyi idő?
A perc csak ketyeg?

Itt már szerelmes szerep
Nincs, szemben feszül a bősz erő…
A perc csak ketyeg?

A percet közöny hajtja?
Robbanáskor közöny hallatszik?
A perc csak ketyeg?

Van még időnk jóleső?
Tudjuk majd hull mérgezett eső.
A perc csak ketyeg?

Az élet, most csak kacag,
Szem még csodálkozik, még mit lát?
A perc csak ketyeg?

Teremtő kódok ura!
Hibás kódok… büszkeség, majd fáj!
A perc csak ketyeg?

Gazdagság, majd veszendő…
Ember, tudat, élet veszendő!
A perc csak ketyeg?
*

(HIQ)
Pusztítás
Végtelen, csak jő!
Elveszés.

Az atom
Tán, maga végzet?
Elveszés.

Az idő
Bolond, röhögő…
Elveszés.

A végzet
Majd tombol, dühöng
Elveszés.

Óra még ketyeg,
Minket még mi vár?
Elveszés.

Még jellem
Tiszta végharcban?
Elveszés.
*

Végharcban még tán' föllelhető kis erény,
De a robbanásban nem erőt adja fény.
Óra marad-e míg méri ketyegve az időt,
Vagy csak idő, ami nézi a sok-sok elmenőt?
Lehet valaki erényes, az sem menekülhet...
Ha az óra is pusztult, azért idő ketyeghet?
*

(Leoninus)
Ha az idők visszafelé is járnak, talán most nem mondanák... eszeveszetten várlak?

Vecsés, 2024. június 1. -Kustra Ferenc József- íródott; alloiostrofikus versformában, a világ, az emberiség jelen -élő- atomháborús-történelmi helyzetéről. Végveszély van, mert egy őrült megnyomhatja a gombot… Ők meg vannak páran!

...