Az azúrkék tán' a boldogság színe?
Az ott fenn a pilóták játékszere?
Szabadon csak repkednek, mint madár,
Az ő életvágyuk teljesült már.

A madárnál, felhőnél gyorsabbak,
Mint a villám, le és fel… cikáznak.
De marad a kérdés; szabadok-e?
Fejük felett… a kabin plexije.

Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc József

...

Az est, halványuló vérkoszorúja,
Gyorsan belevész az éj sötétjébe.
Hatalmat kap sötétség birodalma,
Rigók sem repülnek éjsötét kékbe.

Ember ki nem lát az ily’ mély sötétben,
Otthon marad, családi életet él.
Kint kóvályogjon macska a sötétben,
Neki a sötét természetes, így él.

Elcsitul minden, készülünk másnapra,
A pirkadat, majd valami újat hoz.
Reggelre lehull éj sötét kalapja,
Mi pozitívan állunk pirkadathoz.

Vecsés, 2000. február 26. – Kustra Ferenc József

...

Gondoltam, témát majd csak megtalálom.
Megírom, majd szép lesz, mint egy nagy álom.
Ihletemet, nyugtalanul… csak várom…

Fiatalságom csak, huss… gyorsan elrepült!
Írói kedvem ettől van… és nem renyhült…
Agyamba, lelkembe bölcsesség települt.

Ma már nagy okosan tudom, mit sem ér egy önlázadás,
Az idő nem áll meg, magától mindig jő a változás…
Legföljebb, ha papír szálkás, akkor van nálam ágálás.

Nekem még nem írtak fel, így nem is hiányzik a séta-botom,
Erre nem is gondolok, amikor a lélek útjait rovom…
Rájöttem, maradok én magamba, mert a lelkem a hatalom.

Ücsörgők a lassan sötétes, komoras szobámban,
Nézelődők, a gyérülő napfény-világításban.
Elmémmel próbálok keményebben írni, ügyködni,
Sőt, a pennámmal még ezeket le is kéne írni.

Egyszer csak, bumm! Mint az égen a csillag,
Gondolatom tolul: esthajnalcsillag.
De mondhatok bármit, hazudhatok igazat, mesés szépet,
Ha nem festem előre nektek, szebbre és jobbra a létet…

Leírom, hogy mit ér a hideg érintés,
Minek egy, csak viselt langymeleg ölelés?
Az igazi, ha nem kell habzásfékezés?

Papírom a toll érintésére megrezdül,
És ha felébred benne vágy, el nem menekül.
Ő viszi tovább gondolatot, belemerül...

Óh, tollam! Éltemben kérlek, kísérj egészen végig,
Legyen kezemben, utamon a toll, a halálomig.
Még nem csalódtam benned, leszel itt velem a sírig?

Úgy írnék én, hogy ne csak cipeljem gondolat húrokat,
Szeretném, ha nem maradna bennem több fölös gondolat.
Lehet, hogy lassan vége? Tollammal oldjuk meg gondomat.

Ha a tüzes villámfény behatol az ablakomon,
Hogy jobb legyen, inkább leülök kint a balkonomon…
De írok tovább… nem zavar a paca a karomon…

Vecsés, 2016. január 17. – Kustra Ferenc József

...

Fránya
Nyár,
Végig imádtuk már.

Volt meleg,
Borúsos felleg.
Lecsapott villámlás,
Szélrohamban ébredt kavarás.
*

Fránya nyár,
Lassan elköszön már.

Még meleg,
Sötét felleg.
Dühödt villámlás.
Szélroham
Leveleknek hullámvasutazás.
*

Fránya
Nyár,
Mostanában változik már…

Elkészülődik,
Lassan így… szedelőzködik.
Szelek állandósulnak,
Esőfelhőt erre hajtanak!
*

Fránya
Ez a nyár.
Itt hagy bennünket már,
Télig nem vár.

Magát
Elorozva,
Álmodozva…
*

Fránya
Nyár
Készül már.

Zimankót,
Hótakarót,
Őszi szeleket itt hagyja.
Téli-hideghez, nem fűlik foga.
*

Fránya
Nyár,
Jövőig itt hagy már…

Őszt, telet ránk hagyja,
Utazna,
Haladna,
Nem maradna…

Vecsés, 2020. augusztus 16. – Kustra Ferenc József – íródott; a nyárról septolet csokorban.

...

Versben írva és eredeti Baso stílusú haikuban…

A nap hajnalban,
Glóriában ébred fel.
Hajnali hőség.
*
Táj, még csak csendes,
De napsugár melegít.
Kel a hőség is.
*
Uralkodó lett
A napfény, mind a tájon.
Messzeség vibrál.
*
Szubtrópusi a klíma, nedvesen búja a dzsungel,
Kilencszáz millióan izzadnak már, kora reggel.
Gangesz vize piszkos, de meleg Siva segítséggel.
*
Forró lavina,
A nappali hőérzet.
Szökőkút hűsít.
*
Folyókban lehet
Fürdeni, víz jó meleg.
Fürdés, mindenhol.
*
Tomboló nyárban
Fények villannak, tavon.
Kék ég a sátor!
*
Ó, az indiai hőség fárasztó és mindent kiszárít,
De, ott bizony az a szokás, nem lehet levenni a szárit.
Elefánt is keres egy pocsolyát és bőrét, sárral kábít.
*
Hőség rekkenő,
Szomjas kiáltás hallik.
Berepedt szájpír.
*
Hab-fodor díszek
Leülnek, tó partjára.
Hullám, langymeleg.
*
Mesevilág az
Erdő, bozótos árnyak.
Meleg az árnyék.
*
Napközben a tigrisek is hűsbe bújnak,
A riksa kulik, nagyokat fújva futnak.
Hőségben nincs keletje az ópiumnak.
*
Délben a vad szél,
Homok-porfelhőt kavar.
Izzasztó meleg.
*
Pokoli hőség
Nem viselhető… izzaszt.
Árnyékban enyhül.
*
Napnak melege,
Fa árnyékában is tűz.
Szárazságtűrés.
*
Indiában, bizony tűz a nap, mint a megveszekedett,
Tömegek a Gangeszben hűsölnek, de túlmelegedett...
Motoros taxi sofőrje kiosztja a legyezőket.
*
Eső, hűs szél nincs.
Enyhülés nem várható.
Izzó napkorong!
*
Délben a vad szél,
Homok-porfelhőt kavar.
Izzasztó meleg.
*
Hétágra süt nap,
Látóhatár kitágult.
Szem messzire lát.
*
Magas itt a hőmérséklet és a páratartalom,
E fizikai környezet, nem vágyemelő álom.
A még élő maharadzsát, tán' élteti az álom…
*
Árnyak torzulnak,
Az est közeledtével.
Este is hőség.
*
Izzasztó meleg,
Este is él a hőség.
Semmi sem hűl le.
*
Horizonton lóg
Az utolsó napsugár.
Hold, erőlködik.

Vecsés, 2017. június 14. – Kustra Ferenc József

...

Halk patak partján,
Nincs rohanás. Nyugalom…
De víz, rohangász…
*
A nyár, még maradt
Volna, de idő, véges!
Csókoknak vége!
*
Már esteledik,
Alkony is leszáll lassan.
Hőség, már múlik.
*
Hold-kifli nézte,
Még meddig melegedhet…
Ruhatár csere.
*
Már sok esőcsepp
Kopog, kint a teraszon.
Felhőkből, sapka!
*
Szép zuhatagként
Omlik ide lágy szellő.
Falevél zizeg.

Vecsés, 2014. május 1. – Kustra Ferenc József – íródott: Eredeti Baso féle haikuban.

...