Ha szeretsz s szerelmed nem csalóka szívemmel játszó kósza délibáb, Ha akarsz úgy ahogy én akarlak tépd le gátlásod ernyedt láncait, s csókolj forróvérem patakjában állva, várva a napot csillagtalan éjszakát,Istenek oltárán áldozó testünk vad rezgését,részegülten.

...

Mónika, neved oly szép számomra, mint csillagásznak egy felh?tlen éjszaka, szebb, mint egy szivárványos nappal, hisz nincs Nálad szebb Angyal.

Szívem Érted lüktet éjjel-nappal, s mint ajkam csókodra, úgy vágyom Én is Rád Kedvesem, éjjel s nappal.

Úgy vágyom Rád mint szárazföld egy kiadós es?re, mint méhecske a virágos mez?re, s ha vágyaim álmok is maradnak örökre, tudd,

Szeretni foglak, Mindörökre.

...

Vagyok, itthon vagyok kedvesem hozott!
Istenem megtörtént, végre amit vártam!
Átéltem újra, ez volt minden vágyam!
Csodaszép, ragyog mint mindig, elolvadok!

Korlátok között még, de szeretem!
? az életem, mit tegyek ez szerelem!
A földön járva, követem az utat ne legyek árva!
Tudom ,mindent tudok de remélem nem sok van hátra!

Éreztem, amit mindig is tudtam ? nem a múltam!
A régi id?k elmúltak egy vonalat húztam!
Illata, ölelése, szárnyakat adott, nem tagadom!
Félszeg érintés, félszeg ölelés még még akarom!

Nem akarom gyorsan, hagyom hagy múljon a múltam!
Várok és adok ez id? alatt, kényeztetem az ég alatt!
Ölelem, érintem, fogom a kezét Istenem ez így maradhat?
Végre érzem, amit mindig is tudtam, ? nem a múltam!

...

Kellesz nekem, mint virágnak a víz.
Kellesz nekem, mint betegnek a remény.
Kellesz nekem, mint gyermeknek a szül?.

De nem úgy kellesz, mint betegnek a halál.
S nem úgy, mint gyermeknek az árvaság.
S mint virágnak szárazság.
Úgy kellesz nekem, mint egy falat kenyér.

Úgy kellesz nekem, mint a leveg?.
S úgy kellesz nekem, mint az élet.

Annyira kellesz nekem, hogy már félek,
Félek, ha nem vagy velem nélküled csak fél vagyok.
Hisz T?led vagyok csak egész.

Ezért kérlek soha ne hagyj el.
Mert nélküled csak kósza maradok.
S Félember ki hontalan és árva.

...

Nyugodt a lelkem
Nem szomorú, nem zaklatott
Csak vár arra,
Hogy a túlvilági hajó
Átvigyen a túlsó partra.

Örök mozdulatlanságban
Belesüllyedve a sárba
A magamfajtákkal
Örök kárhozatban
Ezzel az örökké tartó gyásszal.

Ott, ahol még nem ismerik a neved
Ott, ahol nem ismernek fel,
Ha megmutatom a képed,
Mit útközben beejtek a tüzes folyóba,
Hogy ott leljen örök kárhozatra
Izzó vérembe zárva.

Hogy ott égjen,
Mert ott a helye
S, hogy hozzám egy kicsit közelebb legyen.

...

Itt vagyok, igen itt vagyok,
A szobában ülök és bámulok.
Itt vagyok, igen itt vagyok,
De nélküled mindig elnémulok.

Leveg?ért kapkodok, nem érzem, hogy élek,
Nélküled semmi vagyok, csak egy elvesz? lélek.
Rád gondolok minden nap és minden árva éjjel,
Odaadnék mindent, hogy megkapjalak Téged.

S most, mikor lement a nap, ismét csak ülök,
De magam el?tt látlak.
Tündökl? szemedben látom a tengert,
Melyet érzéseid hullámzása viharrá kevert.

Tán ugyanúgy érzel? Lehet. Nem tudom.
Mondtad ezerszer, de éreztetni nem tudod.
Bizonytalanságban kóválygom már régen,
Mégis várlak minden egyes éjen.

Rólad álmodok és azt hiszem, hogy igaz,
De mikor szemem kinyitom, már nem találok vigaszt.
Egész nap csak teszek, hogy ne gondoljak Rád,
De minden egyes könnycseppem utánad kiált?

...