Kérdésem van, hogy meddig tart az égi végtelen,
Meg, hogy a sok csillagot mi tartja a végeken?
Ja! És még, hogy a napfény tüze honnan végtelen?

Kérdésem van, ugyan a fránya nyár, hogy fér össze a viharral,
Meg, hogy mi lesz a viharos szél által tőlem elfújt kalappal?
Ja! És még ha szütyőg az elázott cipő le vele, hamarral?

Kérdésem van, az élet miért nem szép, én nem haragszok rá,
Meg mások mért' haragszanak, én erre nem nagyon szoknék rá?
Ja! Párkapcsolatban vannak viták, pedig még nem szoktak rá...

Kérdésem van, miért van, hogy nappal a Nap, éjjel meg csak a Hold mosolyog,
De, ha az ég beborul, akkor nem látszik, hogy éppen melyik-ki mosolyog?
Ja! Miért vannak rossz kapcsolatok, hol nem látod, néha, másik mosolyog…

Kérdésem van, bár az élet nem végtelen, sokszor, sokan, kéretlenül beleszólnak,
De lehet, nem is tudják az okokat, eredőket, csak tudósan beledumálnak?
Ja! Mindenki átgondolhatná, hogy mit mond és tesz, de miért rajtam filozofálnak?

Vecsés, 2020. december 30. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás, belső rímes, bokorrímesben.

...

Nézem a caj láncomat… kopott.
Olyan, mint egy nyugdíjas kokott.
Kopott vagy anyaghibás, törött?
Ügy tűnik eleget körözött.

A cajom kormánya deformált,
A csengő sem szól már, korrodált.
Küllők töröttek, hiányosak,
Úton fuvallatok pofoznak.

Haladnék a ronccsal, cajoznék,
Országút vándora lehetnék,
De nem lehetek nincs eszközöm,
Nem sok, de nincs ennyi örömöm.

Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc József
„caj” = szlengben; kerékpár (a „bicajból” eredeztetett)

...

Ha nem tudnád…

Az életet jobban át kell (ene) élni.
Az életben sokat meg kell (ene) élni.

Az élet nem irányítható.
Az élet egy nagy, hosszú hű-hó.

Az életben talán semmi sem stimmel.
Az életben nem tisztíthatunk vimmel.

Az életről hosszan beszélgethetünk.
Az életről nincs mit elhinni nekünk.

Az életünk olyan, milyenre a sors szabta.
Az életünk hossza is előre van szabva.

*

Kiskutyából lehet majd a nagy harapós nagykutya.
Megszületéssel kezdődik az élet rögös útja.

Mag, ha kikel lesz az óriási nagy fa.
Több kacsától ered a zaj kavalkádja.

Csak apró dolgokon múlnak a nagy dolgok.
Egy forintosokból állnak a milliók.

Pár csepp csak, eső kezd esni és lesz az özönvíz.
Kis vödrökbe gyűjtjük, akkor az már öntözővíz.

Nem zörög a haraszt, ha a viharos szél nem fújja.
Kis szellővel kezdődik a tenger pusztító árja.

Embereknek is vannak kicsi-kisebb dolgaik,
De nem foglalkoznak vele, vannak nagy dolgaik.

Kisvállalkozóból lehet később a gyártulajdonos
És így kedves emberből utóbb a nagyon utálatos.

Folyvást suhannak az időrészek, a pillanatok...
Ne feledjétek, ezeken suhantok, ez utatok…

Kezdő poéta még... lúdtollát sercegteti a papíron...
A nagy költő örökre helyet foglalhat a Parnasszuson…

Vecsés, 2014. július 24. - Kustra Ferenc József

...

Fúj a szél, lobogva csattog a zászló,
Tartja magát a rúdon, belevaló.
A szép színek ráncosan keverednek,
A fuvallatok meg... csak jönnek, mennek…

Vecsés, 1999. október 31. - Kustra Ferenc József

...

Van egy közeli-szomszéd háborút, és fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet…

Ez a háború
A hiúság vására!
Kos hiúságok.
*
Magukra túlzón,
Pénzre nagyon figyelnek.
Kosék túl hiúk!
*
Mély hiúságból
Háborújukat őrzik!
Kosok népírtók!
*

Segítsetek Emberek! Veletek… Hol vagytok, mikor még vannak gyerekek?
Ó, ti rosszak, ’kedves rosszak’, már nem barátkozunk csak jóbbakkal… ti rosszak!
Rosszak! Én már nem akarom magátokat, utálom a lábnyomotokat.

Ti rosszak a háború közepén álltok… Mi meg várjuk, hogy Ti már mikor málltok…
Rosszak! Ti egy gyilkos-véres háborút csináltok, ettől nem sül le a pofátok?
Fekete kosok! Ti körben mire vártok, hogy élet-gyertyák lengve karcosodók?

Fekete kosok, Ti kiskatona irtók! Ti vagytok a legnagyobb mímelést mutatók…
Lőnek, hallani is egész nap, igy ez nem leány nap… bár pap prédikál még mindennap.

[Reggel mondták a Tv -ben, tegnap hatszázöt katona halt meg egyhelyben…]

Fölöttünk süvítenek a vadászgépek, földön meg immár kihalnak a legények.
Egy bombázás után hevenyek az érzések és torkon ragadnak a rettegések.
Hallom, munkában az amerikai harckocsi, pedig lőszerátmérő nem kicsik.

[Ma már bemondták a TV -ben, a művelt nyugat érdekelt a háború kiterjesztésben…]

Családok otthon félnek, sőt rettegnek, sokuk apa nélkül maradnak, szegények.
Én, ha ezt hallom eleve émelygek, kezeket föl: kin maradnak majd bélyegek?
Nők egyedül, lakás nélkül nevelik gyereket? Élik háborúban lehetetlent?

Mára mér se család, se lakás, se polgári norma… lehet lesz még? Vagy már soha?
Csoda, ha menekülnek az emberek nyugatra? Bár tudjuk, a helyzetük ott is gyatra.
Fekete kosok küldik az új vadászgépeket… hadd élvezzék halált, légőrvényeket.

Fekete kos biztos nem dicsekszik gyerekének… immár hány százezrek éltek a végnek.
Retteghetünk! Ezeket nyereség érdekli! Itt vannak, kiknek ebédre nincs puszedli.
Tetves fekete kosok, Ti rosszak! Miattatok sok népek haldoklóak…

Vecsés, 2023. október 4. - Kustra Ferenc József - íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és valódi háborús- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk, minden TV híradóban a videókat is… kendőzetlenül!

...

Ezt is megértük, elmúlt a hatvan éved,
Nem öregszel, Te élted, még mindig éled.
Persze, már nem vagy olyan fitt, fiatalos,
De nyugdíjas… megelégedett, mosolygós.

Az élet messze sodort minket egymástól,
Így túl sokat nem merítettünk egymásból.
Együtt voltunk katonák, mint tervtáblások,
Sok élményünk volt, mit nem éltek meg mások.

Van két fiad, de sajna nincsen unokád,
Így fürdőkádban sincsen néktek kicsi kád.
Varrógépműszerész voltál, büfés lettél,
Tudom, családodért mindent meg is tettél.

Most voltunk nálatok, négy napot buliztunk,
Születésed napján, többen is mulattunk.
Kerti partin ünnepeltünk Téged, veled,
Muflon pörköltöt ettünk, ezt hoztak neked

Nincs mit tenni élted javát már leélted,
De, míg élsz, mi biz’ szeretni fogunk téged.
A jó Isten, jó hosszú utat adjon még,
Isten éltessen, jó sokáig éljél még!

Vecsés, 2005. augusztus 4. – Kustra Ferenc József

...