Kedves emlék amit ?rzök
Szívem mélyér?l el?tör
Ki tudja mikor és miért
Nem adnám oda semmiért.

Könnycsepp fut végig arcomon
Néha egy emlék fáj nagyon
Merengve élem újra át
Gyász elhamvadt s?r? porát.

Az érzések szüntelenül
kering?znek lelketlenül
játékot ?znek szívemben
Átélt múltam a jelenben

...

Testünk össze ér
ölelésem mennyit ér...
fejem válladra hajtom,
úgy,hogy a szívverésed hallom.

Közel került szíved a lelkemhez
A végtelen szeretetemhez,
Így együtt vihetjük tovább
Barátságunk Zálogát.

...

Megpihen a szív,
ha az est betér.
Hozzád simul lelkem,
hogy békém te légy.

Megpihen az agy.
Még a nap végén,
érezd jól magad,
amint hozzám érsz.

Így jut el a minden
hozzánk. Eljut vajon
Isten, eljutunk -e
mi is ?hozzá?

Megpihen a dal,
lágy esti benned
egy szó, egy hang.
Halld, hogy "belehalj!"

...

Te és én
a folyó két partja,
életünk - ég :
vízen tündökl?,
izzó napfény.

Szerelmünk
duzzadó...
medréb?l kilép,
de fegyelmezett,
visszatér útjára még.

Szélt?l
hullámzó habja
érzéseink
visszhangja,
egy-egy kavargó örvény
karja feldobja.

Átível? hídján
szurkolók és
ellendrukkerek...

Ne számold meg...
Édesem!
Messze az ár,
vész nem fenyeget...

...

Patyolat hálóingem szennyesbe dobom.
Az öregségen csüggedni lenne okom.
Szívbéli társam sebeit pátyolgatom.
Örömódákért az éjt nem hibáztatom.
Pirkadattájt karjaid fészke; honom,
s mint hitvesed, fényharmatom hullatom.

...

Ha megtehetném...
fák évgy?r?it húznám minden ujjadra,
koronájukba pólyáltan ?rizném álmod;
ágak közé rejtve szerelmünk fészkét.
Levélzöldb?l préselnék gyógyító er?t,
hogy föltámasszam a majdnem halott jöv?d,
és beültethessem életfacsemetékkel
lélektemet?d.

...