Lelkem egy darabja
Elutazó félben.
Búcsúzóul csókot hint
Szomorú szemedre.
S ha az éjszaka a nappalt,
Megértené egyszer,
S a hiányát elfogadná,
Mindent félretéve,
Akkor talán én is ,
Megérteném azt,
Szeret? szíved,soha el nem hagy.

...

Szeretlek könnyen,
Észrevétlen.
Mögéd lopakodván,
Füledbe suttogván,
Te vagy az egyetlen.
Maradandó boldogság.

Mi könnyebb,
Mint a szerelem?
Hihetek- e a szavaknak,
S nem a szívemnek.
A szívem már érzi,
Amit a szavak,csak sejtenek.
Gondolatom rabja,
E h? szerelemnek.

...

Kell a szenvedés,
A h?vös magány.
Kell a boldogtalan,
Sívár világ.
Csak szememnek
Vakító fénye,
Lelkemnek hamvadó tüze,
Szívemnek görcsös fájdalma,
Takarja el fájó hiányodat.

...

Más karja csábítóbb,
Mint a legszebb kincs.
Elt?nik a bizalom,
Ahol nincs már hit.
Megtörik, még a leger?sebb,
Szívbe zárt szerelem,
Másnál vigasztalódni,
Keserves gyötrelem.
Csábító szeret?,
Megéri-e?
Kalandos vágyakozás,
Véget ér -e?
S ha elmúlik is,ki marad a végére?
Ördögi játék ez, melyben te vagy a vesztes.

...

Nincs már gondolatom,
Mi körülötted forog.
Tekintetem is elhalványul ,
Lassan az árnyaddal egybeforr.
Látom, távolodol,messzebb , és messzebb.
Hiányodat nem akarom.
De elfogadom, mert el kell !
Én türelmesen várlak,
Itt ezen a helyen.
Ahogyan elmentél,
Úgy vissza kell térned.
De addig is szomorúan,
Csak el?re nézek.
Bárhogy is fáj ,
A hiányoddal együtt kell élnem.

...

Néha sír a szívem
Hirtelen megdobban,
Oly messze húz a vágy
Minden seb felszakad.
Nem láthatom ?t,
Csak mélyen titokban.
Nem foghatom kezét,
Valahogy ez oly furcsa.
Hogy teremtett bennünket
Egymásnak az ég,
Ha nem foghatom kedvesem
Remeg? kezét.
Vagy talán a sors ?z fura játékot velem?
Néha sír a szívem, néha meg remeg.

...