Csodálom ezt a borongós ?szi reggelt.
A fák levelei elszínez?dve,gyönyör?
szinpompájukkal arra kecsegtetnek,
hogy leszakíts róluk egy-egy levelet,
s eltedd ?ket,hogy emlékeztessenek.

Szeretem az es?s ?szi reggeleket.
Híven t?krözik a nyugtalan bens?met.
Szeretni vágyok valakit,de a lelkemben
érzem az elmúlást,az ?szi borongást.

Talán mégis van egy kis reménysugár?
Talán mégis láthatom ?t?
Egyetlen találkozás elég lenne,
hogy szívem megsúgja:talán ??

Ez az ?szi borongós reggel,
Szívemet reménnyel tölti el.
Ez az ?szi elmúlás,talán lehetne,
kezdete is egy új,reménnyel teli életnek!

Majd elmúlík ez is,mint ahogy
a fákról lehúll a levél.
Szívemben is ott marad a zord,hideg tél.

...

Mély fájdalom járja át a szívemet.
Tudom,hogy soha nem szerethetlek Téged.
Elérhetetlen vagy nékem,mint csillag az égen.
Vágyálom maradsz örökre,szívem keser?ségére.

Szabályok?-Tudom,hogy Te nem rúgod fel ?ket.
Talán ezért is szeretlek még most is Téged.
Te nem vagy olyan,tudom,hogy nem érhetlek el,
Ha mélyen belegondolsz-nem lehet,hogy nagyot tévedel?

Nem tudhatod,mit veszíthetsz,van,ki Téged ennyire szeret?
De talán van más is,aki mindent megtenne Érted?
Annyira sajnálom ezt a nagy távolságot köztem és közted,
Ha csak egyszer? ember lennél,talán én is elérhetnélek.

Olyan vagy nékem,mint a fény,mely beragyogja lelkem,
Ha Téged látlak,édes mosolyodat,megsz?nik minden körülöttem.
Szeretem az illatodat,kezed érintését,szád érzékiségét,
Rólad lemondani?-Nem tudnék,akkor sem,ha Te így szeretnéd.

Ha felnézek az égre,ezer csillag ragyog ott nékem,
Csak azt az egyet,ha elérhetném,boldoggá tehetne,
Látsz egy hulló csillagot,ha felnézel az égre,
Az a csillag én vagyok,aki kihunyt örökre.

...

Én ránéztem majd ? is énrám.
Mélyen néztük egymás szemét.
Hosszú hosszú percekig elvesztünk
Egymás ekintetébe.
Majd zavarba jöttem és
El pillantottam majd vissza.
Majd ujra szemvedélyesen
Néztük egymást.
Teljes szerelem az egész
Imádlak és tudd hogy
Te vagy a mindenem imádlak
És csókollak csak tudd mindent
Oda adok hogy enyém legyél.
Ugye te is szeretsz?

...

Én már csak téged várlak

Én már csak téged várlak,
Hogy összefonódjon testünk,
És a lelkünk szigetén megpihenjünk.
Nekem más nincs, csak te vagy,
Soha nem felejtem hangodat,
Szemedet, ahogy meggyullad a vágytól,
A szádat ezernyi csók harmatától.

Még várakozunk, mint egy állomáson,
Elválni látom mégsem tudunk.
Te ölelve szorítasz magadhoz,
Míg elmegy a sokat várt vonatunk.

Maradunk ketten, titok a szerelmünk
De minden éjjel rólad álmodok.
De ha egyszer eljön a nagy nap,
Lehet az utolsó napon: öledbe ringatva,
Mint vadrózsa: hervadva meghalok.

Mert én csak arra vágyom ,
Az egész egy futó pillanat,
Hogy szám megpihenjen a szádon,
Mikor csókolsz az id? nagyon szalad.

Csak arra vágyom, hogy enyém légy ,
Csak néhány óra, ennyi az egész,
Buján szeretni fogjuk egymást,
Utána én jobbra, te talán balra mész !

...

Szívtükrödben
fényözönben
képz?dik meg sziluettem,
halk-csendesen
arcod lesem
észrevétlen, szerelmesen.
Fáradt, ha vagy,
vetem ágyad,
éhedre étked készítem,
kínod gyötört
éjed mélyén
vélt valóságod szépítem.
Képzelni jót,
álmodni b?vöst
megtanított a szerelem,
s szívb?l szakadt
vad akarat,
hogy ez neked elég legyen?

...

Hullámok ostromolta parti sziklafalak ezrei omlanak le szerte
Álmaimat óvatlanul haragos valóság mélyre süllyeszteni merte
Némely helyeken örök tél uralkodik, a zord id?t nem éli semmi túl
A nyár után vágyódnak az él?k, közben könnyek áradata földre hull

A szél már nincs köztünk már csak ott fúj, ahol becsülik még létét
Reggelente látom meghalni a jöv?m, mely jelenti létezésem végét
Nem kapok leveg?t hiába e lélegzem,de a remény megírta hozzám levelét
Benne ,boldogságban lehetek veled, csupán annyit kér adjam neki életem felét

Én akár az egészet is neki adnám, csak már láthassak t?led egy mosolyt
Ugyanis már nem bírom tovább nélküled, hiányod igazán csak most fojt
Szeretni akarlak addig míg élek,szabadítóm vagy kire várok régóta
Rád gondolok szüntelen, ott vagy elmémben akár egy édesen szép nóta

...