Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok




« Első oldal
1
Szívem újra él
Életem mélypontján találtál Rám,
Te adtad vissza, arcom mosolyát,
Újra célt adtál az életemnek,
Szerelmed belevésődött a szívembe.
Magányos éjjelenként mikor rólad álmodom,
Tudom te vagy akire vágyom,
Minden perc mikor velem vagy,
A szívemben örök nyomot hagy.
Álmaimban látlak téged,
Együtt vagyunk kéz a kézben.
Szemeidbe nézve fagyott szívem felolvad,
Minden dobbanása Te magad vagy.
Szerelmes szívvel téged kérlek,
Légy enyém, amíg élek.
Ha ezt szívemnek megadod,
Én örökké a tiéd maradok
...
VeszelovszkTibor
Ó álmok
Ó álmok, vágyak, illatok és árnyak,
körülöttem vad lidérctáncot járnak.
Ó ábránd, hiú ábránd, csalóka álom,
mi óta láttam őt helyem nem találom.

Nem találom őt reggel, délben sem este,
pedig szemem mindenűt csak őt kereste.
Ó teremtő minek adtál nekem érzékeket,
ha nem érezhetem őt, mert enyém nem lehet.

Szemem nem látja, keresi merően,
vágyam izzik bennem emelkedően.
Nem érzem testének finom illatát,
kisszobája árnyai tűnnek az éjjen át.

Oly távol van tőlem, de nincs okom panaszra,
marad a puszta csönd, s itt állok magamba.
Gondolatim, mint játszi szellő körülötte járnak,
a Nő, Ó álmok, vágyak, illatok és árnyak.
...
Az én szerelmem

Mekkora köd, micsoda homály vesz körül.
A sűrű bizonytalanság nyálkás, iszapos szaga valósággal átitat.
Mit keresek? Kit keresek? Hogy fogok rálelni az én kedvesemre?
Tán magától megjelenik majd szívem sötét, ködbe burkolózott,
és a kétségbeeséstől fonnyadt dombjain, hogy az éjt nappallá varázsolja?

Hihetetlen, de így történt ez velem is.
Meglátni és megszeretni. Megszeretni, mint azelőtt senkit.
A haja fekete volt, mint a holló, a ruhája piros, mint a tűz,
mely lángra lobbantotta szívemet, a kétségbeesést reménnyé,
a korom sötétséget világossá varázsolva.

Ott állt előttem. Ott állt előttem,
és én szégyenlős kisfiúként sétáltam fel, s alá izgatottan.
Hát tényleg létezik? Ez tényleg valóság?
A szívem az első pillanatban elhitte, a szemem azt hitte: tündérmese.
Tündérmese, de, hogy lehet, hogy a valóság szebb, mint az álom?

Hirtelen reménnyel telinek, erősnek, bátornak, hódítónak éreztem magam.
Aztán a szemébe néztem. Egy addig nem ismert érzés lett úrrá rajtam.
Azt hiszem a gyönyör itt kezdődik. Azt hiszem, hogy a gyönyör megfogható.
Az erős érzés szinte kitöltötte a levegőt, szinte fizikailag érintett.
Minden álom, minden szerelem, minden vágy, amit ember érezhet, megtestesült előttem.

Te voltál az, édes szerelmem.
Lényeddel megtisztítottad a szívemet, erőt adtál nekem.
Bátorságot kölcsönöztél, legyőzhetetlen vagyok veled.
Te vagy, ki mellettem állt mindig, te vagy, ki támogat, bármit is teszek.
Te vagy az odaadás, te vagy a kedvesség, te vagy a szerelem.

Te vagy szerelmem az életem, te vagy a kihívásom, te vagy a győzelmem.
Te vagy a vetésem, de te vagy az aratásom is.
Te vagy a gyengeségem, de te vagy az erősségem is.
Nélküled üres, de legfőképpen elveszett vagyok.
Nélküled hideg vagyok, akár a tél, sötét, akár egy dohos pince.

Édesem, kincsem, kicsikém, hercegnőm, királynőm!
Te teszel engem érdekessé, tőled vagyok színes, tőled vagyok igazi.
Te teszel engem férfivá, s te teszel engem emberré.
Miattad akarok élni, bizonyítani, szeretni és szeretve lenni.
A te bőröd illatát, a te leheletedet és szeretetedet akarom érezni örökké.

Nem kérek egyebet, csak, hogy viszont szeress engem úgy,
ahogyan csak én tudlak. Téged úgy, ahogyan én,
még nem szeretett senki, és nem is fog.
Nem kérek egyebet, csak, hogy őrizz meg engem és az emlékemet örökké.
Ne feledd nevemet soha, mert az én szívem soha nem fog feledni téged, Fanni!
...
Megtaláltalak.
Te vagy az én választottam.
Bár én-eddig ismeretlen, távol voltam Tőled,
de nem nélküled.
Mert csendben mikor fájó reggelen munka várt és ébredő valóság rám nyomta terhét,
remény szállt rám, hogy talán egyszer melletted ébredek
és erőt ad nekem titkos éjjeled amit nekem adtál.
Mert már akkor szerettelek,-
elképzelni, szüntelen keresni vágytalak,
mert nem voltam egész nélküled.
...
Mikor fáradtan


...magáévá tesz a magányos,
kietlen álom, a hideg, üres
ágyon, ne a darabokra szaggató
napokra gondolj vissza, repülj?
repülj a nyárba , mikor
oly sok év után, kábultan,
értetlenül - szinte bután,
zuhantál egy kedves
randevúba...
ezer sugárral ünnepelt a nap,
de nem perzselt, nem égetett,
langyos, kedves szellő is érte
arcodat, meglobbantotta
ingedet...
nem tudtad mi ez, csak érezted,
valami nagyon furcsa jóság
bebugyolálja tested, nem is
értetted, nem tudtad, mire
véljed...
s a buja rengeteg kedves, szűk
ösvényén átöleltél, majdnem
kettétörtem és megismételted
a csókot, a legelsőt, mit én fogadtam
olyan meglepetten?
utóbb beszéltél róla, akkor
tudtad meg, tisztán, élesen,
hogy "én őt szeretem, istenem,
mennyire szeretem!"...
ámultál, mint a kisgyerek,
mikor az angyal csenget,
karácsony este...
kitárul az ajtó, teljesen,
s káprázik a csillogó
csodától olyan édesen,
hogy eláll a szó...

öleltelek, illatodba mélyen
belefúrtam magam, hogy
legalább ezt el ne veszítsem,
istenem, már akkor hogy
tudta a szívem...
pedig te akkor még reméltél,
tervet készítettél, s valami
módon magadénak tudtál,
teljes biztonsággal
engemet...

aztán jöttek a kínkeservek,
félreértések és bánatok, mint
malomban megadón a búza,
őrlődtem, lázadoztam, hittem,
nem adhatod fel ennyire könnyen,
s amiért feladod...
ma már elment tőlünk a nyár,
a szerelem még tombol és éget,
de nyomunkban egy sötét
kísértet, azt mormolva, mint
buddhista imája, egyhangún,
idegesítő, folytonos, csendes
zajjal, hogy ember, ezt feladtad,
gyenge lábon állsz az akarattal,
elfáradtál...
igen, belefáradtál, érzem, s nem
tudok tenni érted semmit, csak,
mint Magdolna, letörlöm véres
lelkedet, kiölelem belőled a
napi rettenetet, mikor lehet,
s engeded...
illatod ma is varázsos, lényed
előttem tiszta, nincs titok, csak
tudom, hogy nélküled keserves,
veled lenni, állandóan, mégsem
akarok...
így a magányos álom előtt, legalább
jelenjen meg az ösvény, hol csak
kétszer voltunk, csak a testünk
esküdött, nehéz teher akkor is,
ha nem mondatott ki szó...
szeretlek, mint egy beteg
gyereket, lesántult cicát,
mint a soha ? kedvesemet,
szívemben forró széndarabok
parázslanak némán, s ha nagyon
éget,vizet neki...
de fölparázslik újra, s apellálok
az úrra, vegyen el tőlem, mert
úgy szeretni vétek, hogy tudjuk
mindketten, mindkettőnket éget,
csak egy balga "nem lehet" az
akadály...
ha ember kettősen él, bicsaklik
a lelke, fázik és csak egy csöpp
melegre vágyik, ölelésre, szóra,
mindenféle, csillámos csuda jóra,
de azt az ember csak attól az
egytől kaphatja meg...
átok már rajtunk
vágy, szerelem,
szabad szívvel,
szürkén és érdesen,
de biztos talajjal -

így kellene...



...
Szeretet,
Drága egyetlen szerelmemnek
Az ok a dolgok és érzések melyek most bennem vannak csak egyet jelenthet szerelmes vagyok! És ki az kit ennyire tudok szeretni a válaszomat-e vers rejti! Az akit én megszerettem és az életemnek adott értelmet és a szívemet újra lángba borította mert az érzés mit egyszerre adtál nekem boldogság és szenvedély mely a legszebb érzés a világon és azt amit érzek irántad senki és semmi nem veheti el! A szerelem szigetét raktad a szívembe és azon mi vagyunk kettesben ott élünk mi ketten boldogan míg csak élünk és a kezedet fogom azt a kezet ami oly gyengéden simogat és néha betakar kedvesen ápol ha beteg vagyok és és átkarol mikor szükségem van rá! Ezt az érzést nem tudom egyszerre az érzés a szívemben van és míg élek örökre ott marad! Szeretet uralja most a testem s szívem ezt te adtad nekem és egy életre boldoggá tettél vele, az én ajándékom cserébe a szívem s vele együtt minden ami én vagyok! A kezedre gyűrűt húzok és ez legyen a kettőnk záloga,hogy egymás nélkül élni nem tudunk! SZERETLEK!
...
Boldogság, Az igazi,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó