A világ sokkal gyönyörűbb mióta vagy életem,
a mindenség vagy nekem a tiéd az életem.
Jöttél hozzám mint egy álom, hogy szeress,
eljöttél, s életem része lettél átölelelted lelkem.

Adott nekem egy szívből jövő szerelmet,
egy álmot mi teljesült, s itt él bennem.
Szívem érted dobban, s lelkem tiéd kedvesem,
csoda vagy amit az élet hozott csak nekem.

Kezemet szorosan fogod el nem engeded,
veled csak veled akarom leélni az életem.
Ajkad, ajkamon megpihen csókra várva,
édes szerelmed szívem legnagyobb ajándéka,

Lelkem húrján dallamok zenélnek csendben,
szemed ragyogása elrabolta az én szívem,
Szemed tükrében magamat látom benne,
s ily tiszta szerelmet régen nem éreztem.

Szeretlek, szeretlek kimondom vagy ezerszer,
teljes szívemből imádlak mert te vagy aki kell.
Veled teljes az életem, te adtál szárnyakat,
hogy repülhessek a szerelem csodájában.

Csak veled létezem minden pillanatban drága,
a mindenség, s lelkem, szívem veled van aranyba foglalva.
Szeretlek az idők végezetéig amíg csak élek,
veled akarom megélni majd az öröklétet.

...

A világ sokkal gyönyörűbb mióta vagy életem,
a mindenség vagy nekem a tiéd az életem.
Jöttél hozzám mint egy álom, hogy szeress,
eljöttél, s életem része lettél átölelelted lelkem.

Adott nekem egy szívből jövő szerelmet,
egy álmot mi teljesült, s itt él bennem.
Szívem érted dobban, s lelkem tiéd kedvesem,
csoda vagy amit az élet hozott csak nekem.

Kezemet szorosan fogod el nem engeded,
veled csak veled akarom leélni az életem.
Ajkad, ajkamon megpihen csókra várva,
édes szerelmed szívem legnagyobb ajándéka,

Lelkem húrján dallamok zenélnek csendben,
szemed ragyogása elrabolta az én szívem,
Szemed tükrében magamat látom benne,
s ily tiszta szerelmet régen nem éreztem.

Szeretlek, szeretlek kimondom vagy ezerszer,
teljes szívemből imádlak mert te vagy aki kell.
Veled teljes az életem, te adtál szárnyakat,
hogy repülhessek a szerelem csodájában.

Csak veled létezem minden pillanatban drága,
a mindenség, s lelkem, szívem veled van aranyba foglalva.
Szeretlek az idők végezetéig amíg csak élek,
veled akarom megélni majd az öröklétet.

...

Életem mélypontján találtál Rám,
Te adtad vissza, arcom mosolyát,
Újra célt adtál az életemnek,
Szerelmed belevés?dött a szívembe.
Magányos éjjelenként mikor rólad álmodom,
Tudom te vagy akire vágyom,
Minden perc mikor velem vagy,
A szívemben örök nyomot hagy.
Álmaimban látlak téged,
Együtt vagyunk kéz a kézben.
Szemeidbe nézve fagyott szívem felolvad,
Minden dobbanása Te magad vagy.
Szerelmes szívvel téged kérlek,
Légy enyém, amíg élek.
Ha ezt szívemnek megadod,
Én örökké a tiéd maradok

...

Ó álmok, vágyak, illatok és árnyak,
körülöttem vad lidérctáncot járnak.
Ó ábránd, hiú ábránd, csalóka álom,
mi óta láttam ?t helyem nem találom.

Nem találom ?t reggel, délben sem este,
pedig szemem minden?t csak ?t kereste.
Ó teremt? minek adtál nekem érzékeket,
ha nem érezhetem ?t, mert enyém nem lehet.

Szemem nem látja, keresi mer?en,
vágyam izzik bennem emelked?en.
Nem érzem testének finom illatát,
kisszobája árnyai t?nnek az éjjen át.

Oly távol van t?lem, de nincs okom panaszra,
marad a puszta csönd, s itt állok magamba.
Gondolatim, mint játszi szell? körülötte járnak,
a N?, Ó álmok, vágyak, illatok és árnyak.

...

Mekkora köd, micsoda homály vesz körül.
A s?r? bizonytalanság nyálkás, iszapos szaga valósággal átitat.
Mit keresek? Kit keresek? Hogy fogok rálelni az én kedvesemre?
Tán magától megjelenik majd szívem sötét, ködbe burkolózott,
és a kétségbeesést?l fonnyadt dombjain, hogy az éjt nappallá varázsolja?

Hihetetlen, de így történt ez velem is.
Meglátni és megszeretni. Megszeretni, mint azel?tt senkit.
A haja fekete volt, mint a holló, a ruhája piros, mint a t?z,
mely lángra lobbantotta szívemet, a kétségbeesést reménnyé,
a korom sötétséget világossá varázsolva.

Ott állt el?ttem. Ott állt el?ttem,
és én szégyenl?s kisfiúként sétáltam fel, s alá izgatottan.
Hát tényleg létezik? Ez tényleg valóság?
A szívem az els? pillanatban elhitte, a szemem azt hitte: tündérmese.
Tündérmese, de, hogy lehet, hogy a valóság szebb, mint az álom?

Hirtelen reménnyel telinek, er?snek, bátornak, hódítónak éreztem magam.
Aztán a szemébe néztem. Egy addig nem ismert érzés lett úrrá rajtam.
Azt hiszem a gyönyör itt kezd?dik. Azt hiszem, hogy a gyönyör megfogható.
Az er?s érzés szinte kitöltötte a leveg?t, szinte fizikailag érintett.
Minden álom, minden szerelem, minden vágy, amit ember érezhet, megtestesült el?ttem.

Te voltál az, édes szerelmem.
Lényeddel megtisztítottad a szívemet, er?t adtál nekem.
Bátorságot kölcsönöztél, legy?zhetetlen vagyok veled.
Te vagy, ki mellettem állt mindig, te vagy, ki támogat, bármit is teszek.
Te vagy az odaadás, te vagy a kedvesség, te vagy a szerelem.

Te vagy szerelmem az életem, te vagy a kihívásom, te vagy a gy?zelmem.
Te vagy a vetésem, de te vagy az aratásom is.
Te vagy a gyengeségem, de te vagy az er?sségem is.
Nélküled üres, de legf?képpen elveszett vagyok.
Nélküled hideg vagyok, akár a tél, sötét, akár egy dohos pince.

Édesem, kincsem, kicsikém, hercegn?m, királyn?m!
Te teszel engem érdekessé, t?led vagyok színes, t?led vagyok igazi.
Te teszel engem férfivá, s te teszel engem emberré.
Miattad akarok élni, bizonyítani, szeretni és szeretve lenni.
A te b?röd illatát, a te leheletedet és szeretetedet akarom érezni örökké.

Nem kérek egyebet, csak, hogy viszont szeress engem úgy,
ahogyan csak én tudlak. Téged úgy, ahogyan én,
még nem szeretett senki, és nem is fog.
Nem kérek egyebet, csak, hogy ?rizz meg engem és az emlékemet örökké.
Ne feledd nevemet soha, mert az én szívem soha nem fog feledni téged, Fanni!

...

Te vagy az én választottam.
Bár én-eddig ismeretlen, távol voltam T?led,
de nem nélküled.
Mert csendben mikor fájó reggelen munka várt és ébred? valóság rám nyomta terhét,
remény szállt rám, hogy talán egyszer melletted ébredek
és er?t ad nekem titkos éjjeled amit nekem adtál.
Mert már akkor szerettelek,-
elképzelni, szüntelen keresni vágytalak,
mert nem voltam egész nélküled.

...