Létezem és élek, T?led szerelmes szívet kérek. Nekem adtad szerelmes szíved, cserébe örök h?séget ígérek. Létezem és élek, általad boldogságot remélek. Megkaptam boldog szíved, szép lesz így az életem és a TE boldog élted.

...

KÜLTEM ÉN MÁR SZÁZ CSÓKOT NEKED
DE TE NEM FOGADTAD ?KET
ÍGY ÉN NEM SZERETLEK MÁR,

DE TE VALAKI MÁS CSÓKJAIT VISZONOZTAD
ÉS ÉN RÁJÖTTEM MÁR RÉG
DE ÉN MÁR NEM SZERETLEK TÉGED
DE TE ENGEM MÉG MINDIG SZERETSZ

DE TE MÁR NE SZERESS TOVÁBB
NE TEDD AZT VELE
AMIT VELEM TETTÉL
NEM SZERETNÉM HOGY ? MIATTAM LEGYEN
BÚSKOMOR
BOLDOGTALAN

EZÉRT SZERETNÉM MOST KIMONDANI
NINCS TOVÁBB
ENNYI VOLT
VÉGE LESZ
ÉS MOST VÉGE LETT.

...

Ez az ?rült szenvedély, amit irántad érzek,
Azt hittem, hogy ilyet már többet nem is érzek.
Már-már föladtam, hogy életemben több ilyen nem lesz,
De jöttél Te és ezt megadtad Nekem.
Ez a szenvedély, mi vibrál köztünk
Mint egy láthatatlan kötél tart össze minket.
A vágy mi bennem ég szüntelen,
A láng amit csak Te tudtál gyújtani bennem.
Nem kell más,csak Te,Te,és Te,
Nem érdekel senki más csakis Te.
Testem minden porcikája Te utánad vágyik
Sajgó lelkem, Te lelked után vágyik.

...

Hónapok elteltek, hogy azt mondtad nekem,vége!
Elteltek hónapok, hogy nem láttalak Téged!
Azt hittem az id?, gyógyír lesz sebzett szívemnek,
De a sebek csak nem gyógyulnak,még mindig véreznek!
Egyetlen gyógyír, mi szívemet gyógyítja,
Egy-egy levél amit kaphatok még t?led!
Tudom ennél többet nem várhatok t?led,
Mert tudom szíved másnak adtad, Én nem férhetek bele!

A levél mit kapok t?led, kicsit jobbá teszi létemet.
Szívemnek ez gyógyír ezt köszönöm Neked,
Igaz, sokáig nem tart a gyógyír, szívem újra csak vérzik!
Reményem, ami volt hónapokkal ezel?tt,
Hogy még talán enyém lehetsz, úgy mint azel?tt!
De ez a remény elszállt, már nem is remélhetek,
Hogy egyszer megint úgy mint rég egy kicsit az enyém lehess.

...

Testem lázban égett,
bár nem éreztem a betegség jelét.
Szivem hevesen dobogott,
az utam hozzád vezetett....Feléd.
Játszottam a gondolattal,
milyen lehet he el?ször meglátom az arcod,
meghallani a kedves bársony hangod.
El?ször érezni gyengéd ölelésed,
egyszer?en csak megismerni Téged.
Kit?zött utam hozzád végre révbe ért,
az els? pillantásod,gyönge ölelésed
nyugtatást igért.
Mesébe ill? élményben volt részem,
azt kaptam t?led amit nem is kértem.
A legdrágább ajándékot,mit ?rzök féltve,
a testi gyönyört,lelked a szerelmed adtad cserébe.

...

Nem is tudom,mit mondhatnék Neked,
Örülök,hogy találkoztunk s beszélgettem Veled.
Milyen régóta vártam már erre a pillanatra,
De Te semmi jelét nem adtad,hogy vártad volna.

Szomorú voltam miattad,mindig reménykedtem,
Egyszer csak megszólítasz és azt mondod-tetszel nekem.
Hónapokat kellett várnom erre a napra,
Végre megtörtént,míg versemre a választ megkaptam.

Ha hagynád,hogy végre megismerjél engem,
Szerintem nagyon jó barátok lehetnénk mi ketten.
Ha van egy igaz,?szinte barátod minden napra,
Elmondhatod,hogy szerencsés vagy,hogy megkaphattad.

Szeretném,ha tudnád,az ?szinteség az erényem,
Bármi történjék is,T?led is ezt remélem.
Csak arra kérnélek,ne túl sokat várakoztass,
Az elveszett id?kért,talán még kárpótolhatsz.

Ha tudnád,hogy mennyire vágyom rá,hogy átöleljél,
Kicsit megsimogassál,kicsit szeressél.
Annyira hiányzik egy kedves szó,kis odaadás,
Szörny? napokat élek meg,szívem nem talál vigasztalást.

Nem értelek,mire vársz még,kérlek szeress belém,
Ha csak kicsit is számítok Neked,nem lesz nehéz.
Van valaki a közeledben,ki vágyakozva gondol Rád,
Mindent megadnék azért,hogy végre rám találj.

...