Mónika, Játék, vagy Szerelem? Nem mindegyik érzelem! A játékoddal, azt hiszem, elveszíted Szerelmem. Kincs az, mit elveszítesz Kedvesem, mert ritka, az igaz Szerelem.

Mint kékl? virág, mi egyszer elveszíti szirmait, úgy hullajtom Érted, Én is könnyeim. Szerelmet adtam, min Te csak nevettél hetekig, de ezt most már felednem kell, hogy ne vérezzek évekig.

Szerelmem adta kezedbe hatalmad, hogy rabságba szívemet örökre megtarthasd. De fájdalmas ez szívemnek, mert érzem öröm ez Néked, ezért hát a T?led kapott Szerelmet, most megfojtom végleg.

Szerelmes csókodra, vágyakozni oly balgaság volna, mint azt hinni, talán Szerethettél is volna. Mert minden férfi az, ki meg?rül Érted sorba, hisz ezernyi szívet teszel majd így örökre nyomorba.

Oly jóles? lelkednek, látni, hogy mások is szenvednek, hogy elfelejted azt, mi is kell valójában a szívednek. Szerelmem ezernyi képen mondtam el Néked, de ha nincs rá szükséged, kérlek, pusztítsd el végleg.

Óvakodj T?lem, ezt mondtad Nékem, azt nem mondtad miért, így hát nem hittem Néked. Féltesz Engem, ezt suttogtad halkan, közben rájöttem szándékodra, szépen, de sajnos csak lassan.

Ígérem, nem fogsz Te Engem, ?rl?dve látni, kerülni foglak, inkább ?rl?djön bárki. Eleresztem hát sérült megtört szíved, hogy ne lássál sírni, így szándékod miatt, többé már biztosan nem fogok írni.

Pedig Én voltam, az egyetlen, ki megértette tetted, mond, miért bántottad szívem, mond, miért tetted. A csábítás az, mi Néked er?t ad évekig, hisz jól tudod, nincs férfi, ki ellenállna hetekig.

Jól tudtad, ez mi er?t ad Néked, látni a férfit, ki meg?rül Érted. Ez eddig tudatlan szívemmel mostanra átlátom szándékod, Te a Világra haragszol, s kik elvették árnyékod.

Kinek nincs többé árnyéka, annak nincs is teljes élete, így elveszed hát másokét, hogy beteljen életed. Szabadnak születtél, nem t?röd a vasláncot, pedig a Szerelem az, mi okozza a legszebb rabságot.

A teljes Élethez, keresd, kutasd az igaz Szerelmed örökre, mert Én,

Szeretni Téged nem tudlak, de Gy?lölni sem foglak Mindörökre.

...

Mónika, sajnálom, ha egyszer is megbántottalak, sajnálom, ha nem azt kaptad mit vártál T?lem, sajnálom, hogy még mindig ?rülten Szeretlek, de azt nem, hogy Téged a sors által megismerhettelek.

Egy igazi Angyal, mi voltál Nékem, ki megmutattad, van még szívem, van miért Élnem. Az Angyalok nem tudnak ám, csak úgy, Valakit szeretni, mert tiszta az ? szívük, mivel képesek Mindenkit, egyszerre szeretni.

Hogyan is gondoltam, ó Én balga Szerelmes, hogy egy igazi Angyalba lehetek, vágyakozva Szerelmes. Angyali pillantásod, mi fájdalmasan hiányzik majd Nékem, de azt nem tudom, vaj lesz e, mi hiányzik bel?lem Néked.

Szeretnék bízni abban, hogy a Csodát, mi Velem megtörtént újra, Te is hidd, s éld is át majd egyszer, újra. Sajnálom, ha összezavartam, mit eddig Keresztnek hittél, mert ha Kereszted, hogy Szerelem nélkül kell élned, abban Te nagyon hittél.

Én nem tudok élni Nélküled, szükségem van Rád, mégis elereszt szívem, szállj hát szabadon, mert Én Angyalként gondolok Rád. Utolsó versem, mit Néked most adni készülök, Szerelmet már adtam, mit így most T?led elvenni készülök.

Szeress majd egyszer, Valakit, ?szintén, esztelen, mert egy Angyal akkor ragyog, ha szeretni tud szüntelen. S bár ?Gy?zelem? az Életed Értelme, eljön majd az id?, mikor egyedül maradsz az Életben.

Egyedül, Szerelem nélkül, ha éled majd az életed, jusson eszedbe, hogy Én lehettem volna Néked. Magányos lehet minden Angyal, mert szíve nem lehet Szerelmes, Jeges szíved az, miért megdobban szívem, hisz ?érte lettem, újra, Szerelmes.

Repülj hát el T?lem, szállj szabadon Angyalom, de arra kérlek, ne veszíts el Engem örökre, mert,

Én Szeretni foglak, Mindörökre.

...

Az élet egy gyötrelem és ezt bárki tudja... miért? Mindenkit elvesznek t?lem, a gyerekeimet, a páromat, mindenkit... én egyedül maradtam e világon..

...

...magáévá tesz a magányos,
kietlen álom, a hideg, üres
ágyon, ne a darabokra szaggató
napokra gondolj vissza, repülj?
repülj a nyárba , mikor
oly sok év után, kábultan,
értetlenül - szinte bután,
zuhantál egy kedves
randevúba...
ezer sugárral ünnepelt a nap,
de nem perzselt, nem égetett,
langyos, kedves szell? is érte
arcodat, meglobbantotta
ingedet...
nem tudtad mi ez, csak érezted,
valami nagyon furcsa jóság
bebugyolálja tested, nem is
értetted, nem tudtad, mire
véljed...
s a buja rengeteg kedves, sz?k
ösvényén átöleltél, majdnem
kettétörtem és megismételted
a csókot, a legels?t, mit én fogadtam
olyan meglepetten?
utóbb beszéltél róla, akkor
tudtad meg, tisztán, élesen,
hogy "én ?t szeretem, istenem,
mennyire szeretem!"...
ámultál, mint a kisgyerek,
mikor az angyal csenget,
karácsony este...
kitárul az ajtó, teljesen,
s káprázik a csillogó
csodától olyan édesen,
hogy eláll a szó...

öleltelek, illatodba mélyen
belefúrtam magam, hogy
legalább ezt el ne veszítsem,
istenem, már akkor hogy
tudta a szívem...
pedig te akkor még reméltél,
tervet készítettél, s valami
módon magadénak tudtál,
teljes biztonsággal
engemet...

aztán jöttek a kínkeservek,
félreértések és bánatok, mint
malomban megadón a búza,
?rl?dtem, lázadoztam, hittem,
nem adhatod fel ennyire könnyen,
s amiért feladod...
ma már elment t?lünk a nyár,
a szerelem még tombol és éget,
de nyomunkban egy sötét
kísértet, azt mormolva, mint
buddhista imája, egyhangún,
idegesít?, folytonos, csendes
zajjal, hogy ember, ezt feladtad,
gyenge lábon állsz az akarattal,
elfáradtál...
igen, belefáradtál, érzem, s nem
tudok tenni érted semmit, csak,
mint Magdolna, letörlöm véres
lelkedet, kiölelem bel?led a
napi rettenetet, mikor lehet,
s engeded...
illatod ma is varázsos, lényed
el?ttem tiszta, nincs titok, csak
tudom, hogy nélküled keserves,
veled lenni, állandóan, mégsem
akarok...
így a magányos álom el?tt, legalább
jelenjen meg az ösvény, hol csak
kétszer voltunk, csak a testünk
esküdött, nehéz teher akkor is,
ha nem mondatott ki szó...
szeretlek, mint egy beteg
gyereket, lesántult cicát,
mint a soha ? kedvesemet,
szívemben forró széndarabok
parázslanak némán, s ha nagyon
éget,vizet neki...
de fölparázslik újra, s apellálok
az úrra, vegyen el t?lem, mert
úgy szeretni vétek, hogy tudjuk
mindketten, mindkett?nket éget,
csak egy balga "nem lehet" az
akadály...
ha ember kett?sen él, bicsaklik
a lelke, fázik és csak egy csöpp
melegre vágyik, ölelésre, szóra,
mindenféle, csillámos csuda jóra,
de azt az ember csak attól az
egyt?l kaphatja meg...
átok már rajtunk
vágy, szerelem,
szabad szívvel,
szürkén és érdesen,
de biztos talajjal -

így kellene...

...

Bármerre járok csak is téged látlak
Minden éjjel álmomban várlak
Mikor a közeledben voltam, mindig szárnyaltam
Aztán mikor magasan voltam, hirtelen padlót fogtam
Csak zuhantam míg bele nem csapódtam a padlóba
Ekkor törött az én szívem darabokra
Nem volt részem soha ilyen fájdalomban
Azt hittem hogy mindezt csak álmodtam
Rá kellett jönnöm ez nem álom, csak a valóság
Ahol van boldogság, de még több a szomorúság
Azóta már nem is találom a hazámat
Megtanultam jobb ha összehúzom magamat
Különben olyant kapok amit nem akartam
Már biztosan rájöttem magamra maradtam
Jöhet vajon még valaki a távolba?
Aki kihúz a bajból mert így akarta

Refrén:
Nem tudom soha elfelejteni
Aki megtanított engem szeretni
Mindig bennem él a szívembe
Bennem él minden emléke

Közölni szeretné akar valami komolyat
Beleértve igaz szerelmet nyújthat
De semmi ilyent nem akart
Ett?l szívemen a bekötött seb felszakadt
Elkezdett ömleni a vér, üzenni akar
Hagynom magam többet nem szabad
Különben én járok rosszul majd
Ellenállni nem tudok, csak ha elhajt
Bármikor bekövetkezhet ez a probléma
Bárki bármit mond ez akkor sem játszma
Valakinek ennyit ér az érzés, ez baj
Most elmondja a véleményét ez a csaj
Mindenki figyel, nem másra, csak rám
Most nem érdekel, akkor sem fogom be a szám
Senki nem fogja tudni leállítani ezt a lányt
Elmondja amit az élet csak eléje hányt

Refrén:
Nem tudom soha elfelejteni
Aki megtanított engem szeretni
Mindig bennem él a szívembe
Bennem él minden emléke.

...

Csak egy csók volt.
De soha ne feledd:
Neked adtam benne a lelkem!

...