Könnyben fuldoklik
A szél és nagyon süvít.
Emlék ül, kövön…
*
Sírkő csendesen
Csak fekszik padom mellett.
Elhunyt őseim…
*
Álmaim, vágyaim, ma már mind, távol kóborol,
De szép emlékképem van, képzeletben valahol,
Ez a novemberi reggel, nagy titkokat takar,
Kutya fekszik egy sír mellett, hasán egyet vakar.
A novemberi hajnal érzelem hegyeket mozgat.
Nagy a felhőség felettünk, de könnyeket nem hullat.
*
Sírkertben is köd…
Csendes levélmorajlás.
Ringató halál…
*
Képzeletben visszamegyek én a mától nagyon riadtan,
Emlékszem még, hogy milyen voltál, mit szerettél, megfáradtan.
Te nem vagy már meghaltál, minthogy élj miattam föltáratlan.
*
Folyódba lépni
Újból már, biz’ nem lehet.
Csónak elúszott.
*
Víznél sem az már
A fodor mi régen volt.
Hullám is elhal.
*
Itt most gondolatban pár kortyot iszogatok veled,
És enélkül túlvilágon, a helyed, hogyan leled?

Lelkem itt most, ki is buggyan,
Sírodon nagyon is koppan.
Hallod-e, hogy az ész roppan?
*
Sírok, fénylenek
Sok mécsesnek lángjától.
Felemelően.
*
Szívem kalimpálva ver, oly' nagyon emlékszem rád,
Hogy beszélgessünk, gyakran én is elmentem hozzád.
Billiárd lett a vége, nejed, „sört vágott” hozzád.
*
Az emlékkapuk
Nyílnak, szépség kitódul.
Jó a társaság…
*
Te már a megnyugodott lelkek templomában vagy,
Én már fázok, megyek is, ha feltolult emlék hagy.
Sírod lesz még hidegebb is, most még nincs itt a fagy.
*
Csend van, nyugalom.
Gyertya füstje hullámzik…
Pihenő lelkek.

Vecsés, 2016. április 4. - Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjúban.

...

Tűnő napsütés még szétterül a tájon,
Ez már nem sokat szárít… vályogtéglákon.
Kevéske meleg beborít utoljára,
Ha több nem is, nekünk ennyi jut még mára.

Már egyre kevesebb látni, az égszínkék eget,
Helyette látjuk, takaró sötétes fellegeket.
Azért, mert még, néha melegek a nappalok,
Este már ősz van, hűvösülnek az alkonyok.

Éj halkan kattogva épül be, ég végtelenébe,
Visszhangként hívnak a harangok az esti misére.
Nyár az ősszel ilyenkor tájt nagyot paroláz
De a gyengülő nyár, erőtlen, nem zaboláz.

Augusztusban a nyár készül, a start vonalhoz áll
Mert majd nekilódul, elmegy, szavunk majd’ eláll.
Hajnalra, már nedves pára telepedik a tájra,
Kertben, már nincsen szükség új ültetésre, virágra…

A lesodort falevélnek nincsen nyugta,
Mert a viharos szél vadul tovább fújja,
Nem hagyja neki, hogy oly’ békés avar legyen,
Sodródik, nem tud uralkodni fergetegen.

Elhervadnak a kerti virágok
S ottan maradnak a szár-kórók.
Míg a hó le nem esik, ez mementó,
Tartana még kis nyár, az lenne a jó!

Vecsés, 2013. január 28. - Kustra Ferenc József

...

Hithűen képzem magamat… én a lúdtoll, rendi harcosa vagyok,
Kergetem a tudást, mit elődjeim fölhalmoztak… ők a nagyok!
Hithűen képzem magamat… én a lúdtoll, rendi harcosa vagyok.

Hiszem, hogy a művészetemben, nincsenek látható flancok,
Mint a lúdtoll, hithű, rendi harcosa, tudom, mit akarok!
Hiszem, hogy a művészetemben, nincsenek látható flancok.

Huszonegy éve képezem magam, tán’ a lúdtoll, huszárkapitánya is vagyok,
Igyekszem tovább elmélyülni a témákban… lehet, hogy elérem, mit a nagyok?
Huszonegy éve képezem magam, tán’ a lúdtoll, huszárkapitánya is vagyok.

Írom én a verseket, tán' van már több mint kettőezer négyszáz.
A versformák változatosak és jók... abból meg van hét-nyolcszáz...
Írom én a verseket, tán' van már több mint kettőezer négyszáz.

Alkottam több új versformát, magam és az olvasóim örömére,
Álmélkodnak, dicsérnek, méltatnak, lelkemnek tovább építésére.
Alkottam több új versformát, magam és az olvasóim örömére.

Igyekszem továbbra is mélyülve elmerülni a különféle témákban,
Az olvasókat ki kell szolgálni, egy kalamárisból származó tentában.
Igyekszem továbbra is mélyülve elmerülni a különféle témákban.

Fontos nekem és az olvasóknak is, hogy írjak kínai és japánformákban,
Az ő kultúrájuk is van olyan jó, hogy nekem, terjesztenem kell a hazámban!
Fontos nekem és az olvasóknak is, hogy írjak kínai és japánformákban.

Írtam már japán haikut talán több mint háromezer négyszázat
Eredeti stílusban és Európaiban talán négyszázat…
Írtam már japán haikut talán több mint háromezer négyszázat.

Nagyon igyekszem továbbra is, Macuo Basóék hátha már kineveznének
Lúdtoll-kezelők ninjájának, mert én nem akarnék csalódást okozni néktek…
Nagyon igyekszem továbbra is, Macuo Basóék hátha már kineveznének.

Vannak szerzőtársaim, így írunk két és háromszerzős közös verseket,
Vannak ezek olyan jók, hogy a csillárról leverjük velük a legyeket…
Vannak szerzőtársaim, így írunk két és háromszerzős közös verseket.

Volt már több szerzőtársam, akik a közös munkát talán elunták…
A Margit és Tekla?! Ők, két csúcs poétatárs! Nem idealisták!
Volt már több szerzőtársam, akik a közös munkát talán elunták…

A szakirodalomban írva, nem találni ilyen szerző duót, vagy triót,
Az olvasóknak meg fölöttébb nagy élvezet lehet, föltörni eme diót…
A szakirodalomban írva, nem találni ilyen szerző duót, vagy triót.

Mesterségünk az is, hogy a fő témában más versformákban írunk,
Ez nem csak az olvasóknak élmény, ettől magunk is kivirulunk…
Mesterségünk az is, hogy a fő témában más versformákban írunk.
***


Több szerzőtárssal dolgoztam, jók voltak! De, közös munkát megunták...
Margit és a Tekla?! Két csúcs poétatárs! Műveik, labormunkák...
Több szerzőtárssal dolgoztam, jók voltak! De, közös munkát megunták...

Nagyon igyekszem tovább, Macuo Basóék hátha érdemesítenének,
Lúdtoll-vezetők ninjájának megtennének, ne legyek én, csalódás néktek…
Nagyon igyekszem tovább, Macuo Basóék hátha érdemesítenének.

Huszonegy éves képzéssel, tán’ már lúdtoll-huszárkapitány vagyok,
Igyekszem mélyülni témákban… lehet, hogy elérem, mit akarok...
Huszonegy éves képzéssel, tán’ már lúdtoll-huszárkapitány vagyok.

Szigorúan képzem magam tovább és írok! Én a lúdtoll-rend harcosa vagyok,
Űzve-kergetem a tudást, mit elődjeim (Nekem?) fölhalmoztak… mind a nagyok!
Szigorúan képzem magam tovább és írok! Én a lúdtoll-rend harcosa vagyok.

Vecsés, 2018. augusztus 14. – Kustra FerencJózsef- írtam: 3 soros-zárttükrös –ben, ami az én fejlesztésem. [Ez úgy kell olvasni, hogy az első és második sort egyben, majd a 2. -3. sort szintén egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága.]

...

Már a Hold is csak az udvarban, kertben pásztáz,
Szobám ablakán nem jő be, engem nem rámáz…
Ez nekem nagy-nagy hiány, a lelkemnek ádáz.

Ülök a kis asztalnál a papír lap üres, de a toll tentás,
Én már rónám a sok-sok sorokat… teát iszok, az jó mentás…
Hold! Éppen rólad akartam írni… Nekem a fényed, legendás.

No, de csendben összeszedem én magamat
Nézem a kertben a fényjáték-árnyakat…
Tenta lecseppen, így jelzi a vágyakat.

Ha nem jöttél be szobámba, megnézem a kerti árnyjátékodat.
Hold! Jól játssz nekem, az egy-szál közönségnek, pazar pantomimokat…
Nézem előadást… csepeg a tenta, a sok árny szinte riogat.

Kár, hogy egyedül vagyok, de én azért, neked, tapsolok!
Hold! Mestere vagy a szakmádnak, ámulva elalélok…
Írásban örökítem, hátha örülnek az olvasók…

Vecsés, 2016. január 3. – Kustra Ferenc József

...

Születtem, boldog gyermekkorba, de minek,
Ha így felnőttként, nem kellek senkinek.
Állítólag apám akart, anyám meg nem,
Lettem neki, úgy negyvenegy évesen.

Ifjonti hév bennem is bőven működött,
De ma már tudom, ettől voltam lökött.
Én is azt hittem, a legokosabb vagyok
És most a magam áldozata vagyok.

Az életem, utána én rontottam el,
Mint ifjonc tele voltam csökönyökkel.
Nem fogtam föl butaságból, mi jó tanács
És mi szembejövő gonoszság, a gáncs.

Bár hallgattam volna tanácsra, másokra,
Nem ifjonti, buta gondolatokra.
Én ma már persze, ennyi jó gondolattal,
Tudnám bizony, hogy mit kezdjek magammal.

Vecsés, 2002. október 6. – Kustra Ferenc József

...

Emlékezés őseimre…

Ahogy vége, elmúlt az élet… már nincsen több akarat,
Egymás hiányát érezzük, de bízok, emlék megmarad.
Kedveseink, már nem hiányolnak, nem létezel…
Kedvesem, a hosszú utadon, fent, visszanézel?

Téged takar itt egy nagy síremlék halom,
De tudd, szívemben nem múlik a fájdalom!
Majd eljő az idő, összeölelkezünk egy fázós hajnalon…
És, ha megint együtt leszünk, akkor ott már semmi nem fáj nagyon.

Hogy hátha látlak, ott messze, igyekszem lábujjhegyre állni,
Nyakam is kinyújtom, de messze vagy, tégedet biz’ nem látni…
Ahogy lépegetek, puha… tehát alulról rothad az avar,
Cipőm besüpped, de már benne kárt nem tesz, senkit már nem zavar.

Vecsés, 2015. január 2. – Kustra Ferenc József

...