Csak Te vagy

Te vagy a Nap, aki miatt gyorsan elillan a hajnal.
Te vagy a virágokon a harmat, ragyogsz, mint egy csillag.
Te vagy a langyos szell?, mely cirógat, simogat lágyan.
Te vagy a Nyári es?, amely oltja tikkasztó szomjam.

Te vagy a Mez?, annak illatos tarka virága.
Te vagy a Hegy, aki szerelmünket emeled magasba.
Te vagy a Vulkán, amelynek lávája tart t?zbe engem.
Te vagy a Völgy, ahol együtt repülünk oly sebesen.

Te vagy a folyó, amely forró testemet h?ti le.
Te vagy az Éden, ahol megnyugszik lelkemnek kincse.
Te vagy az, aki miatt boldogan énekel szívem.
Te vagy, akiért dalra fakad lángoló szerelmem.

...

Ifju éveimet rég elpazaroltam,
Szines álmaimat messze szerte üztem...
Vadrózsák szirmait durván letapostam,
Csak néha maradt egy, mit hajamba tüztem
-Eltünt ifjuságom tudná-e feledni?
Egy megtépett lelket tudna-e szeretni?

Egy megtépett lelket dal és álom nélkül,
Aki olyan, mint egy összetépett rózsa...
Kinek mi sem maradt multak emlékéb?l,
Csak néhány keserü, eltemetett óra.
-Eltemetett multam tudná-e feledni?
Megtért, bünös lelkem tudná-e szeretni?...

Tudná-e szeretni simogatón, lágyan,
Fehér, liliomos, tiszta szerelemmel?
Mint mikor még üde, tiszta volt a vágyam,
Ahogy én szerettem az egész lelkemmel?
- A régi álmaim tudná-e feledni?
S a ragyogó ujat tudná-e szeretni?...

Tudná-e szeretni jelenem, jöv?met?
Tudna-e szeretni egyedül engem?...
A megtisztult lelket, aki ujra sz?het
Sok-sok méla nótát egy uj szerelemben?
- A megírt dalokat tudná-e feledni?
S a meg nem irtakat tudná-e szeretni?...

A meg nem irtakat, amit még csak érzek,
Amelyben szinesnek látom a világot...
S azt a sima utat, amelyre most lépek,
Ahonnan Magának hozom a virágot?
- Mindent letiporva, mindent elfeledni,
Tudna-e egyedül csak engem szeretni?!...

1914

...

Engedd, hogy szóljak hozzád,
Halld meg szívem kér? szavát.
Hints lelkem háborgó sebére
Igaz, reményt hozó balzsamot.

Vedd észre, ne hagyd kih?lni, Szerelemt?l ég? lázas szívem.
Légy er?t adó egyetlen, drága,
Szépséges, csillogó aranyom.

Imádlak, szeretlek, - Te vagy a mindenem,
Amit szívem diktál, leírni nem lehet.
Ez imádatokat hallani, - T?led, - Hozzád,
Elönt az éget?n perzsel? vágy.

Mennyire gyötör a vigasztalanság,
Elmondani, és szívemb?l kiönteni.
Gondolni Rád ó, mily andalító,
Szerelmem, életem, vigasztalóm.

Maradj továbbra is nékem édesem,
Áldjon meg az Ég örökkön-örökre.
Maradj nékem, érezd szívem tüzét,
Amely árasztja feléd melegét.

Budapest, 1968.

...

Isten veletek hát sz?ke ragyogások,
Üde gyerekálmok csókoljatok szám...
Elmosódó, régi, lomha álmodások,
S ki tudja, hogy mi j? még majd ezután.

Káprázatos fénnyel még csak mutassátok,
Fehérl? mez?kön, mint egy nagy halott...
És virágmámorba fojtsátok az átkot,
Mint sötét börtönbe a fáradt rabot.

Rejtett bilincsével messze szám?zzétek,
A szívtelent, - a lelki börtön?rt...
S dermedt kezeib?l ki ne eresszétek,
Hogy szivembe döfje a hétágu t?rt.

Fényes glóriával színes álmodások,
Omoljatok lágyan a fejem fölé...
A színetek közt ujra sugártlátok,
Amely játszva hív uj jöv? elé.

1914

...

Hanyatló bíborvörös Nap sugara fesse meg arcodat,
Legyek én, és fénye, akik csókoljuk pirosló ajkadat.
A fellegek mögül sóvárgón mosolyogjon reád a Hold,
Ruhád irigyli, amelyet a bíborszín? Nap bemázolt.
És öleljen még, ezernyi csillagsziporkázó sugara.

...

Ha szeretlek, akkor hazugság,
Amit igaznak hittem én.
Hazugság a sírás, a bánat
S az összetörtnek hitt remény.
Hazugság akkor minden, minden,
Egy átálmodott kárhozat,
Amely még szebbé fogja tenni
Az eljövend? álmokat.

Ha szeretlek, akkor verg?dve
A halált nem hívom soha,
Elt?röm még a szenvedést is,
Nem lesz az élet Golgotha.
Mikor álmomból fölébredtem,
A percet meg nem átkozom -
A lelkedhez kapcsolom lelkem
S mint régen, ismét álmodom.

Ha szeretlek... Ne adja Isten,
Hogy hazug legyen ez a hit!...
De mért?... Legyen hitvány hazugság,
Elég, hogy engem boldogít.
Ha úgy érzem, hogy most szeretlek,
Haljak meg most, ez üdv alatt, -
Többet ér egy hosszú életnél
Egy álmot nyujtó pillanat!...

...