Fekszem az ágyon, nem érdekel semmi,
Hiányzol nekem, szeretnék veled lenni,
Te vagy szívem, minden vágya,
Két szemem a Te szépség látja,
Füleim a Te hangodat hallják,
Lelkem teljesen elvarázsolták.
Magányomat gondolatod töri meg,
Bearanyozod minden percemet.
Elvetted már teljesen az eszemet,
Az hiszem, szeretlek,téged szeretlek.

...

Gyűrűbe font élet,
Ahol minden szó kevés.
Ahol a hűség állandó,
A vágy ott túl merész.
Aranyba vert szavakat,
Az élet nem felejt.
Igaz hitű szívünk,
Hűséggel felel.
Megkopott már a gyűrű,
A kéz is már remeg.
Kérdezem én csendben,
A hűség is elveszett?

...

Rügynek pattanása,
virágnak balzsama.
Kongatja kongó szívemet.

Hegedűn húz,
s fáj tőle
mindenem.

Jégből cseppen,
csörtetve ömlik
hirtelen..

Szétolvadt hóember orra helyén;
fonnyadt répa,
langy szellőben lengedez.

Nyárfa vattája,
az csak mi behavaz..

Illékony öröm,
hamiskás arany!
Sárga levél.Te földbe taposott!

Rügypattanás voltál,
egy múlott tavaszon....

...

Várlak, lesem a pillanatot
Amikor megjössz és hozol
Szelet, csalódást, zuhatagot
Mi nem ismerjük az elválás bánatát
Mi csak hallgatjuk, mit suttog a szív
Mikor válik kővé az arany
És puha viasszá a gyémánt
Amíg utazunk némán egy álom hajón
Életünk végtelen, időtlen tengerén.
_
? Tudom most téged a város elrabolt
A város, amely titokban lopja csókjaid
Most már nem remélem, hogy elenged
Mert tőled kapja a szerelmet
Halljuk, ketyeg az öreg fali óra
És jön az utolsó ítélet, amely szétválaszt Rosszra meg, jóra
_
?Jöjj, mártózz meg az élet tavában
Hogy feloldja kínjaink
Jöjj, Szirénem, hogy fektesselek
A habok puha ágyába
Hol a szív csak a szerelemről regél
Légy hableány, és pengess gitárodon
Lágy , altató muzsikát
Az égi dallamokra lejtsünk násztáncot
Mert tudjuk az életünk mulandóság
A szerelmünk, csak tiszavirág

...

Partot érő álmok hullámverésben
s a tikkasztó napsugár perzselő hevében...
Jéghideg mindkét karom - fogd!
Melegítsd Édesem, neked - hagyom!
Egy pillantásod elég ahhoz,
Hőmérőddé én változom.
Zord viharfelhő lopná el a napot,
A tóhíd aranyló boltívén még ég...
Tükrén fénye szóródik szerteszét.

...

..talán nem, ezt te többé
Nem tudod meg soha.
Hullik a lombok aranya,
Várunk valamit és hálás
Minden porcikánk egy
Kevés melegért még...

Nos - ennyire hálás lettem
Volna, ha melegedbe kicsit
Beengedsz ? azokban az ősi
Időkben, mikor még reménnyel
Kelt fel minden napom, hogy
Melegedet végre megkapom.

Már nem kérem és tudom, nem
Én vagyok a nagyobb vesztes - bár
Méricskélni oly szegényes lenne?
Az ember önnön melegét a másiktól
Megtagadni - nagyon balga, igen
Értelmetlen lenne - mégis de sokan
Megteszik, így tetted te is, aztán
Veszteséged - gondoltad te - az én
Fejemre hullt vissza...

Volt a fejemen dicsfény, szeretet és
Volt kemény töviskoszorú, meg bánat.
Volt minden, kerek életet éltem, egy
Nem volt - utánad soha nem hajtott
A bánat, elmúltál, jobban, mint kedves
Halottak, kikre oly szeretettel emlékezünk.
A semmi iszonyú - és ennél többet tőlem,
Esküszöm, nem lehet kicsikarni, de az évek
Tisztelete érintetlen bennem, mint egy
Virágokkal megrakott koporsó, légy új
Életedben elégedettebb- és most már
Ne feledd - tudod - a meleget...

...