A naplementéről és a Holdról

Esti csend, tűri
Bíborfény elvonulást.
Csendes sötét jő.
*
Réti éj csendje,
Feloldja a susogást.
Levélzizegés.
*
Mennyei szellő
Éjjel hozza hűsűlést.
Izzadó éjjel.
*
Nappal nagy meleg.
Felhőtlen ég a katlan.
Hűvösös este.
*
Est, azúrkékre
Vált, fönt csillagfény remeg.
Aranykalász ring.
*
Táj, szomjazza fényt,
Bíbor égbolt, csak néz le.
Éjjel ideért.
*
Leereszkedő
A szürke homály, est jő.
Hold még hunyorog.
*
Telihold vonyít
Felhők meg menekülnek!
Csillagvirágzás!
*
Hold, este durvul,
Napot messzire löki.
Baglyok ébrednek.
*
Szél nagy csendjében,
Hold nézi magát tóban.
Felszín, mint tükör.
*
Ezüstköd illan,
Hajnal-napsugár villan!
Napfényes reggel.
*
Ébredő hajnal,
Fáknak árnyait festi.
Új aratás-nap.

Vecsés, 2016. december 13. – Kustra Ferenc József – íródott; eredeti Baso féle haikuban…

...

Nap a kiszáradt fűre arany tűzet, ont.
Kósza szélroham, magasra sepri a port.
Az állat és az ember izzad, piheg, szomjúhozik,
Míg egy kisebb fuvallat aranytűzzel játszadozik.

Árnyat keres most, az ember és állat,
Hőség olyan, hogy vakolatot mállat!

Vecsés, 2014. január 21. – Kustra Ferenc József

...

Bánatos a bíbor fényes létem…

Bíboros fény csillanás van szemközti ház ablakában
És visszaverődik az én ablakomba, akt ruhában…
Bíboros fény csillanás van szemközti ház ablakában.

A házablakok között vándorol a már nem arany sugárkéve,
Csendes léptek hallatszanak, mintha a folyóson a séta vége…
A házablakok között vándorol a már nem arany sugárkéve.

Ajkamon szó nem fakad, fáradt vagyok, nem is ámulok,
Megint az este jön velem szemben, nap végén ámulok…
Ajkamon szó nem fakad, fáradt vagyok, nem is ámulok.

Hmm… jó lesz, ha befejezem a bíborosuló mai napi létemet,
Elegem van, már a bíbor fény sem nem vigasz… őt nem lételememet…
Hmm… jó lesz, ha befejezem a bíborosuló mai napi létemet.

Vecsés, 2025. április 19. -Kustra Ferenc József- írtam: egy ’rosszabb’ napomon 3 soros zártükrösben, önéletrajzi írásként…

...

Sétáltunk a tavaszban…

Sétálunk a Balaton partján, lágy szél rebben, vízfelület enyhe stresszben.
Szívem csendben lépked veled, tavaszi szél simít, mint kezed.

Nagy meleg igy kora estvére elcsitult, sugárkéve fénye lehalkult.
Nézlek, ahogy a nap lecsorog, a víztükrön aranyhíd ragyog.

Egy kiránduló hajó hullámokat ver, nézzük… parti sziklák közt kever…
A hajó zaja már messze suhan, csak mi vagyunk és a tó, az alkonyban.

Vecsés, 2025. április 9. – Siófok, 2025. április 10. -Kustra Ferenc József- a páratlan leoninusokat én írtam, a páros sorokat: szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta.

...

Továbbra is aranyosak a jelző kutyák,
Állandóan csak játszanának a nagy maflák.
Ma már végleg összebarátkoztunk Slampeccel,
Többször odahívtam, rohant-jött logó nyelvvel.

Rosszul tudtam, a kutyust nem Slambucnak hívják,
Keresztségben Slampecet rég ráragasztották.
Gondoltam, aranyos kutya hát megkövetem.
Ezt díjazza; gondolja a gazdit követem.

Vecsés, 1999. január 3. - Kustra Ferenc József

...

Hétköznapi pszichológia

Azt hiszem már nem szeretlek, véremmel búcsúdban nem gyengítelek.
Könnyem már elfogyott, nem sírok, hogy létezel, tavaszban, ha érkezel.
Földig hajolnak a háborús istenek, szerelmes képeid nekem lebegnek.
Fagyos szíved férgesült aranyat imád, pajzán holdvilágban nem érdekel a cicád…

Nézésed is kikopott. vonzereje nuku, amin, ha látnám is smafu.
Már nem érzem a szegényes örömet, haragra gyújtottam tiltott közönyet.
Ördög szemében a tűz észrevehetetlen, ki is alud a napvilág, mert másfelé néztem.
Előfordulhat néha, hogy vezényszóra fészkelnek a sasok… maradnak az igék, mondatok.

Nem repül már hideg csókodtól jégszilánk, jégverésben sem szór kincset a szilánk…
Feketén pompázik a régen zöld volt pázsit, nem kell félni, kelő nap nem ránk nyit.
El is indulok, de nem tudom meddig maradok, lelkemmel szerelembe, már nem harapok…
Sokat imádkozom, az élettől nem félek… Nem szeretlek, ez már a lényeg, de még élek!

Vecsés, 2023. december 21. – íródott: Ambrus József poéta társam azonos c. verséből átiratként az engedélyével, leoninusban.

...