Tudom milyen valakibe beleszeretni, de arra, hogy beleszeress valakibe, elég egy perc, de elfelejteni kevés egy élet is!
Tudom milyen mikor arccal csapódol a földnek majd újra felkelsz és szembe nézel ellenségeiddel, de hiába öltesz pajzsot, ha egyszer az a pajzs kettétörik és többé nem rakhatja össze senki!

...

Ez minden mit érzek

Mikor t?lem elköszönsz
Haza mész s vár a ?hitvesed?
Bennem kétség szikrája sincs
Ha azt mondod, csak engem szeretsz
Férj- Feleség gyerekek
Egy szép boldog család
Ez csak illúzió, tényleg ez kell neked?
A szívem megszakad, hogy tudom
Én bel?led nem kapok mást
Imádott szerelmed vagyok, és lelki társ
És bár ember nem kívánhat többet
Úgy érzem mégis sokszor
Mi nekem jut bel?led kevés,
Több, s?t minden mit szeretnék
És oly sokszor megesik
Vagy csak képzelem
De lehet hogy nem
Lehet hogy csak a féltés
A féltékenység mi mondatja velem
Mikor támadón esek neked
Mikor tekinteted másra veted
Magamban arra gondolok
Abban semmi nincs
Hisz azért van a két szép szemed
De mégis néha szóvá teszem
Mikor már a féltékenység
Sötét felh?je borítja eszem
Kétség mardossa fájó lelkemet
A gondolat mi fejemben tanyáz
Mi a baj, talán már nem szeret?
Te azt mondod szeretsz
S nem érdekel senki más
Én rád nézek, s figyelem szemed
Melyben látom a szenvedélyt
S látom azt is, mit mondasz
Nem lehet más csakis ?szinteség
És tudom, hogy jó hapsinak tartasz
De én mégis sokszor arra gondolok
Nálam szebbet és jobbat is kaphatsz
Ezért hogy Neked jobban tetszem
Keményen edzem izmossá
Csak téged szeret? testem
S mindezt csak azért, csak miattad
Hogy amikor bámul más fiatal férfi
Azt gondolhasd magadban
Az én Tamásomhoz képest ez semmi
Nekem csak ? kell, s rajta kívül más senki
Most mégis haragszol rám
Pedig nincs rá semmi okod,
Szomorú szívem, ha ezt nem tudod
Egy b?nöm van, s most vezeklek
Mit kimondtam valamikor egykoron
Milyen átok ülhetett ajkaimon
Mikor oly ostoba mondatot fecsegtek
Egy ostoba ostoba mondatot
Mindketten volt hogy kimondtunk
Sok buta suta gondolatot
Azokkal egymást megbántottuk
Mit tettünk vagy kimondtunk
De a múltban élni nem érdemes
Szenteljük szerelmünk a mának
S jöv?nk oly szép lehet
Ha megbocsájtunk egymásnak
A bizalom a hit és a szeretet
Ez csak három szó, de súlyosak
S remélem begyógyítja sebedet
Melyet a sok félreértés okozott
Mert bizalom nélkül nincsen szeretet
Sem hogy higgy nekem kedvesem
És ha nem hiszel nekem mégsem
Az mi legjobban fáj a mindenségben
Talán még mindig nem ismersz eléggé
Vagy csak a féltékenység hajt örökké
Ismerj meg kérlek, és lásd ami tény
Ha mondom, hogy szeretlek ?szintén
Minden gondolatom te vagy
Az agyam oly sokszor ez miatt kihagy
Amikor nem vagy mellettem
S szép kacsód nem fogja két kezem
Oly üres minden, a világom, a planétám
Fájó szívem csak téged vár
Kedves szépséges Zsuzsannám
Ha tudnád mily szépnek látlak
Naphosszat míg velem vagy, csodállak
Nem tudok betelni a látványoddal
És tudva azt hogy enyém egy ?rangyal
Mert igen, enyém vagy kedvesem
Tör?dj bele ez tény, elraboltad szívem
S csak kétszer hiányzol naponta nekem
Mikor lehunyom éjjel szemem
És napközben mikor nem vagy velem
Mindegy mit teszünk, hová megyünk
Én bárhová követlek, tudod
Büszkén vállalom, ez a szép n? az enyém
Én pedig vagyok a te h?séges lovagod
Biztos néha már kicsit unod
Hogy követként folyton kísérlek
De tudd hogy élvezem
Minden percet mit veled tölthetek
Olyan vagyok minden reggel
Mikor ágyamból pihenten felkelek
Mint karácsonykor egy izgatott kisgyerek
Láthatlak megint újra, a testem bizsereg
Benyitok a kilences szobába
És keresem a rád utaló jeleket
A táskád, a ruhád ott vannak-e
S mikor láthatlak téged újra
Döbbenek rá minden reggel
Hogy napról napra jobban szeretlek
Ha ezt az érzést a szívemben
Egyáltalán fokozni még lehet
És minden percben órában napban
Csak azt várom mikor az ágyamban
Egymásba olvadhat forró testünk
És nézhetem közben gyönyör? arcodat
S a mennyben egyesül lelkünk
Ez egy tökéletes eszményi pillanat
Mely örökkévalóságnak t?nik
Az érzés mit együtt átélünk
Az ?szinte imádat zuhataga
A színtiszta felh?tlen szerelem maga

...

Szeretlek és azt kívánom mindörökké így legyen,
kereslek de nem talállak merre vagy ó Istenem.
Ha nélküled felébredek csak szenvedés a pillanat,
id? múlik hiányodnak t?rdöfése megmarad.
Felemészti lelkemet ha nem fogod a két kezem,
árnyék vagyok jól tudod fény nélkül nem létezem.
A remény hal meg utoljára most a könnyem elszaladt,
legyél te ki megtalálja kösd össze mi elszakadt.
Álmaim vad mámorában boldogságot képzelek,
a valóságnak kapujánál a kulcsot tartja két kezed.
Múló testem rabjaként a létezésem önmagad,
nélküled a szívem tép? fájdalomtól megszakad.
Ölelj át ha hiszel bennem én vagyok ki kell neked,
együtt kezdjünk újra el egy boldog hosszú életet.
Bocsáss meg ha vétkeztem az utam nem a kárhozat,
a világ oltárán büntetés örök ember áldozat.
Ünnepek a pillanatok ha mellettem vagy kedvesem,
ketten egyként tehetünk hogy virágozva szebb legyen.
Ajkadnak édes csókja tépheti el láncomat,
feltekintek hát az égre lesz e aki megragad.
Hullanak a csillagok ha kívánod én itt vagyok,
ragyogjon a boldogság suttogják az angyalok.
Kifejezni enyhe lenne szavakkal hogy hiányzol,
mindörökké szeretlek a lelkemre te vigyázol.

Szerelmünk gyümölcsének zamata lett végzetem,
édenképek gy?r?jében tiszta lelkem meztelen.
Nesztelenül feléd száll és megérinti arcodat,
arra kér hogy adj er?t hogy megvívja a harcokat.
Nézz magadba most is ott van érezheted lényemet,
soha ne sírj benned élve érzem azt hogy létezek.
Észveszt?en szeretlek és hiányzol ó annyira,
szenvedéllyel kívánlak úgy ahogy más még soha.
Egybeolvadásra vár a láva látva testedet,
igaz gyöngy a gyönyörök közt utánad így tespedek.
Fogy az id? vele együtt sorvadok az ég alatt,
életingoványban küzd?k körülöttem sírfalak.
Éppen ahogy süllyedek a miatyánk most rám nevet,
reménytelen gy?zelmet csak az mond aki nem szeret.
Válaszolj hát tiszta szívvel azokkal a szavakat,
amit csak a lélek súghat magabiztos alappal.
Megnyíltam és megnyitottam el?tted most mindenem,
feltörted a pecsétet mit rám nyomot az életem.
Angyalom én jól tudom hogy elvesztetted szárnyadat,
de fürkészem fent az égen megjelen? árnyakat.
Hullanak a csillagok ha kívánod én itt vagyok,
ragyogjon a boldogság suttogják az angyalok.
Kifejezni enyhe lenne szavakkal hogy hiányzol,
mindörökké szeretlek a lelkemre te vigyázol.

...

Álmomban egy helyen jártam
Ablakodnál ott tanyáztam
Ott ért este és ott ért hajnal
Mindig-mindig azzal a dallal.

Az a dal mely kett?nk szívét
Összeköti míg tart a lét
Felcsendül és emlékezem
Mit jelentesz te most nekem.

Ugyanazt mint akkoriban
Jógázgattál a koliban
Bejutottam, meghallgattam
Hanger?t jól ráadtam

Hogy ott bent a teremben
Elmondhassam azt neked:
A szomszédban a fiú
Nagyon nagyon szeret.

Nem változott semmi, bár nehéz hinni
A fiú most is tud úgy szeretni.
Nem csak tud, de teszi is,
Megihleted, látod te is

Ennyi verset, ennyi szépet
Soha nem írt senki néked.

Bárhogy döntesz, bármit teszel
Verseivel boldog leszel.
Ha nem bízol, csak elolvasod,
Szebben indul majd a napod.

De ha bízol, adsz egy esélyt
Odabújik mindig melléd.
És a versét minden napra:
Közvetlenül neked mondja.

Neked mondja, megsimogat,
Megdicséri mosolyodat.
Ha morcosan térsz nyugovóra:
Gondja lesz majd szép álmodra.

Ha viszont már nem adsz esélyt
Szomorúan ír majd esszét.
De elküldi, és életedben
Vár majd egy vers minden reggel.

Egyetlen vers minden reggel,
A nap hogyha forrón felkel
Benézve az erkélyeden
Azt lássa hogy emlékezel.

Emlékezel a fiúra,
Ki életedet jól szétdúlta.
De emlékezel arra is:
Hogy jó is volt - ha néha is.

Én így ?rzöm a történteket:
Rád gondolok és emlékezek.
És ahogyan az id? telik
Egy kis kötet majd megjelenik

És ha testem hagy majd cserben
Koporsómban benne legyen
E kis kötet, és fényképed
Hisz érted éltem - ha nem is érzed.

...

Eláll az es?, zárul az ég,
Nem marad semmi, csak egy lék.
A léken át még ragyog a fény:
A szemed a lék, s arcod az Ég.

Nem ázom már, megszáradok,
De a víz az égb?l: a legjobb dolog
Ha nincs több es?: nincs több élet
Míg élek, ?rzöm majd emléked.

Nem hat meg a vers, elszáll mind
Kett?nk között rozoga a híd.
Rozoga, de le nem esik:
Tarja még a remény s hit.

De ha kell átúszom hozzád:
Újra és újra,
Hogy virágot ragasszak
Vastag ajtódra.

Minden virág mit ajtód hordoz,
Árulkodik, szívet foltoz.
Elárulja hogy szeretlek,
Arra kéri mindenedet:
Lágyítsd meg most a szívedet.

Es? után nagy a csend,
A suhogás is veled ment
Halkan súgom szép nevedet:
És azt az egy szót hogy "szeretlek".

...

Találd meg azt
Ki megbecsül,
Nagy bajban is
Melléd ül.

Találd meg azt,
Ki egy kicsit
Megcirógat ha
Gond feszít.

Találd meg azt,
Ki éjeken
Simogat majd
Vad t?zben

Találd meg azt,
Ki tégedet
Át nem enged
Senkinek

Megtaláltam - elvesztettem
Megkaptam, és - nem becsültem
Legyen a büntetés
Ezerszer halál
Mint csak egyszer
Magamra hagyjál

Mert lehet már kés?
És lehet nagyon fáj
De valóban ennyire
Nem szeretsz már?

Nincs több esély,
nincs bocsánat?
Te a boldogságot
Megtaláltad?

Gondolj arra
Mit együtt tettünk
Vagy csak arra
Miken át nem mentünk

Vagy csak gondolj
Terveinkre, jöv?nkre
Még egy próbát
Megérne-e?

Még egy próbát
Olyan módon
Hogy mi elmúlt
Vissza hozom

Képes vagyok
Tudom bizton
Hisz te vagy
Az én ?rangyalom

Szeretnélek visszakapni
Kicsit sem titkolom
Te vagy a mindenem
Éjjelem-nappalom

Nélküled már érzem
Nem vár rám semmi
Nem tudok egyedül
Tovább menni

Bocsánatod kérem
Még egyszer utoljára,
Megbántam tetteim
Talán sokadjára

Te is tudod, érzed
Valahol mélyen
Tudnál még szeretni,
Csak sok a kétely

Kételyeid eloszlatnám
Neked csak magamat adnám
Azt a magam, azt az érzést
Mi nem hagy több kétes kérdést

Tudom boldog bárkivel lehetsz
De én már csak veled leszek.
Ha nem leszel én nem is tudom
Mi lesz az én feladatom

Tanácstalan, tétova lét
Ezer és ezer álmatlan éj
De ez nekem nem elég,
Szeretnélek érezni még

Szeretnélek szeretni,
Szeretettel ölelni
Öleléssel megbiztatni
Biztatással melléd állni
Melléd állva büszke lenni
Büszkeséggel reád nézni
Reád nézve azt tudatni
Így is tudlak én szeretni

Szeretnélek megcsókolni
Ezekhez egy esélyt kérni.
Esélyt kérek álmainknak
Mik éjjelente felragyognak
Ott állunk és sok baj után
Megcsókollak, úgy délután
Annyit mondok: megérte
Verset írni Teérted.

...