Bel?led áradó szavakból, minden mennyországból,
Azon szándék, mi az életünket úgy övezi.
Haladni te érted, s a megkövezett út porából,
Váró szíved összes dobbanását kisejteni.
Ez a dolgom, míg halad feléd a perc.
Mi oly gyöngéden, lágyan hull, mint hajszálad karomra.
Ha megérkezem, vajon bennem mit lelsz?
Hisz annyi mindent gy?jtöttem erre az alkalomra.
Tavak arcát, felh?k leplét, szeleknek susogását,
Kenyerek kovászát, nyugalmát az emberi létnek.
Mindezt úgy néztem, ahogy te is bizonyosan látnád,
Lehunyt szemmel, odaadva azt ujjaim hegyének.
S ha megfogom ajtód, egy világ nyit be hozzád,
Te sapkát kötsz az elhaladó id?b?l,
Arcodon fények, egy t?zcsiholó láng-ország,
És én nézlek, nézlek egyre közelebbr?l...

...

Céltalan lett az életem,
Elvesztettem akit féltettem.
Nem értettem a lényeget:
Imádom az egész énedet.

Nélküled nehezek a napok,
Csak a gyötrelem amit kapok.
Panasz nem hagyhatja el számat,
Ez az élet nyújtotta számla.

Megfizetek minden tettemért,
Amit ellened tettem én,
Amikor nem voltam melletted,
Fejed egyedül tetted le.

Sajnos nem voltam h? társad,
A síromat magamnak megástam.
A fát magam alatt vágtam,
Az egészet megbántam.

A perceket nem becsültem,
Egy szobában egyedül csücsültem.
Azon gondolkoztam pár hétig,
Hogy csinálhattam ezt végig?

...

Emlékszem
Emlékszem február volt, mikor megismertelek,
ragyogtak a csillagok azon az éjjelen.
Emlékszem az elsö pillantásra, a szemeidre és a szádra.
Emlékszem az egész évre, a tavaly elmúlt nyárra.
Keserves életem kapuját bezártam,
a boldogság útját hozzád megtaláltam.
Eltelt egy év és szeretnélek mégjobban szeretni.

...

Randi

2007 volt, augusztus három.
Elmondom, mi történt, azon a nyáron.
Megismertem ?t, aki most a párom.
Véget ért a magány, kezd?dött egy álom.

Félreértés volt, ami összehozott,
És egy ölelést?l minden megváltozott.
Beszélgettünk kicsit, a számomat elkérte,
Idegen városban test?rként kísérne.
Vártam, hogy hív, de nem történt semmi.
Ilyenek a pasik. Így jártam, ennyi.

Három nappal kés?bb ? éjszakás voltam ?
Sms-re keltem, álomból riadtam.
Egyszer még láthasson, csak erre kérne,
Bárhova elvezet, ahogy megígérte.
Találkozna velem, hogyha nem haragszom?
- talán az ölelés, azon a hajnalon? ?

Remegett a kezem, alig bírt el lábam,
Amikor találkoztunk a cukrászdában.
Megsz?nt ott a világ, csak mi voltunk ketten.
Köszönöm a sorsnak, hogy megismerhettem.
Gyorsan szállt az id? és hamar este lett,
Randizunk még? Hívhatlak? - félénken kérdezett

Megtörtént egy csoda azon a nyáron,
Amikor megismertem ?t, a párom.
Rám talált a szerelem és most is tart az álom,
emlékszem
2007 volt, augusztus három

...

Minden percben érted dobban a szívem,
jelezve ezzel, hogy érted élek.
Miden másodperc amit veled töltöttem,
beleíródott az én lelkembe!

Gyönyör? szép volt azon pénteki nap,
Mindkett?nket a szívünk vezetett aznap.
Megpillantva téged, mint mennyei ajándékot,
küldött hozzám a sors, s megajándékozott.

Szellemed lángra gyújtotta szívemet,
A lelkem újra élni kezdett.
Ki vagy te? Mit teszel velem?
Teljesen megbabonáztad énemet!

Arcom piroslott, szívem zakatolt,
átjártak engem a gondolatok.
Vajon hasonlóan érzel?
Te is megborzongsz testedben?

Beszéltünk mindenr?l, amir?l csak lehetett,
Azon a szép holdfényes éjjelen.
Abba a pillanatban, már éreztem,
hogy te vagy az a lány, akit kerestem.

S végül mint egy pár, kéz a kézben,
sétáltunk végig a környéken.
Soha nem gondoltam volna, hogy ez
lesz életem legjobb napja.

Eljött a búcsú, a szívem zaklatott,
vándorútra kelnek bennem a gondolatok.
De elhatároztam, hogy merész leszek,
és feltárom neked az érzéseimet!

Már éreztem hogy a veled töltött id?
csak pár perc lesz csupán.
El?törtek bel?lem a gondolatok,
és megkérdeztem, hogy összejönnél e velem?

El?ször csak által ott, némán hallgatag,
sóhajtottam, s mélyen rád pillantottam.
Rám néztél, s ajkaid szólásra nyílottak,
s válaszoddal összekötötted sorsunkat.

...

?Ha majd az életben fáj valami nagyon,

ne mondd senkinek, hogy kacagjon azon.

Borulj a párnádra egy csendes éjszakán,

s ott sírd ki magad, szívb?l, igazán.

Mert ha az életben boldog akarsz lenni,

meg kell tanulnod t?rni és szenvedni.

Csalódni kell, hogy újból szeressünk,

gy?lölni kell, hogy boldogok lehessünk.

Meg kell tanulni nevetni, sírni,

valakit elküldeni.

Csalódni kell százszor, hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!?

? Nagy bátorság kell, ahhoz,

hogy az ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát.

Bátorság, csaknem vakmer?ség.

A legtöbb ember

nem tud szeretet adni és kapni,

mert gyáva és hiú.

Szégyelli, hogy odaadja,

s még sokkal inkább szégyelli,

hogy kiadja magát a másiknak,

elárulja a titkát.

Azt az egyszer? emberi titkot,

hogy szomjazik a szeretetre, gyengédségre!...?

...