Egy világtalan sétál a téli világban,
s nézi, mit nem láthat,
mert még hisz a csodákban.

De már lehullt az utolsó levél a fáról,
s ? már nem repes a kimondatlan szótól.
Már nem ordít némán dadogva,
már nem fordul a sötét sarokba.

Ö már nem hisz a szerelem tüzében,
mi sebet nem hagy, csak mélyen a lelkében.
Már nem fél a megkínzott halott,
de megbánta mégis, hogy t?zben, jeget vallott.

Egy világtalan sétál csak a halott világban,
s Látja, mit nem láthat,
mégsem hisz a csodákban.

...

Csendes, h?vös hajnal.
A nap is még megpihen,
mégis friss fény nyargal
egy sebb?l gyógyult szíven.

Egy van csak mi bántja,
lelkem tanácstalan,
hisz szerelemnek búzaszála
gyakran kalásztalan.

Vessek hát-e mégis búzát,
ha az árpa magot hoz?
Imádjam-e Fortunát,
bár így h?tlen magamhoz?

Égessek el magvakat,
mit elmém megterem?
Hintsek inkább álmokat
nemes szívemen?

Már hiába rágódsz
bolond ember hidd el,
szíved rejtekében
már zsenge hajtás zöldell.

S hogy érik-e majd nyárra?
Tudja Aphrodité...
Tán balga lelked vágya,
de földed, szíved már az övé.

...

A szerelem az éhség
A szerelem a féltés
A szerelem a minden
A szerelem te vagy nékem
Kék szemednél szebb nincsen
Gyönyör? hajad lebben a szélben
A mosolyod megdobbantja szívemet
Te vagy az egyetlen életem
Nélküled én nem létezem
Mert te vagy a szerelmem
Te vagy számomra az élet
Te vagy kiért meghalnék tényleg

...

Ülj le mellém dallamos esti fény
vágylak mint ölelést síró hang
félhomályba burkolózott remény
nézi lopva, hogy áldozom magam.

Gondolatom untalan falnak szalad
tengerek jéghideg mélye ha bánt
hiszem és vallom az álmom szabad
érintésed nélkül elmém visszaránt.

Felúszom újra ha van éltet? szód
élni taníts meg lobbanékony hit
boldogan sodorna veled a sors
nélküled ölel? magány szorít.

Pillanat játéka igéz? szép szemed
elhagyott párnád fejemnél pihen
mostantól szobánkban ne lássak teret
? tudja kívülem combod íze milyen.

Eldobom messze, csak kín a képzelet
bújtattam tested ha széllel dacolt
nélküled lángra gyúlt szép ígéretek
nem lesznek, épp ezért fáj ami volt.

Ide már testem csak hálni jár haza
poharad rúzsnyoma ?z, és csábít
Ajkadon pihen? gondolatom halad
Szádra az itt maradt csókom áhít.

Én leszek a reggeli pillanatod is
beleszólok halkan füled nyaldosom
telefonod búgása zavaróan hamis
hang nélkül nem jön a várt oltalom.

Megrekedt ágyunkban bársony illatod
kizavar nem hagyva nélküled éjszakám
hajnalok fényében zavartan baktatok
arcodat keresve haragját ontja rám.

Megfagyott otthonunk jégvirág tanyája
vadludak csábítottak repülni délnek
mosolyod itt maradt szívembe bezárva
most naponta dél felé imádkozva élek.

Parázsként kihunyok álmaidból lassan
új tüzek nem gyúlnak a kiégett hamun
terveink, vágyaink soha fel nem adtam
lelkemben örökre itthon látom magunk.

...

Ne bánts, ne tedd, ne kínozz már,
Ne szólj, ne üvölts, ne kiabálj.

Ne szólj, ne könyörögj, hiába bánod,
Ne sírj, én se sírok - látod?

Megbántad? - kés?, hiába,
Csak a szakítás jöhet szóba.

Itt a vége, talpra álltam,
Megjött az eszem, tovább álltam.

Ne szólj, ne könyörögj, hiába bánod,
Bántad volna, mikor szavad szívembe vágott.

Ne sírj, már hiába teszed,
Nem kellesz már nekem.

Ne sírj, ne könyörögj, hiába bánod,
Én nem fogok utánad sírni, hiába várod.

...

Szeretni csak egy embert lehet,
Azt ki téged igazán szeret.
Egy dologra teszed fel életed,
Hogy igaz szívedb?l szeresd kedvesed.

Egy szó és a világ,
Megsz?nik létezni.
Nem fogsz fájdalmat, bánatot,
S szenvedést érezni.

Rajta! Mond ki gyorsan,
Hisz már ott van a nyelveden!
Ez a szó amit biztosan tudsz,
Nem más mint a szerelem.

Egy érzés, egy gondolat,
S szíved nyomban megszakad.
A világot lobbantanád lángra,
Ha nem ölelhetnéd párodat.

Lehet, hogy szerelmedért,
Egy pár lépéssel többet kell haladnod.
Azt viszont soha ne feledd,
Hogy semmikép nem szabad feladnod!

Elképzelhetetlennek t?nhet néha,
Ez a magányos világ.
Hisz aki szerelmes,
Annak kinyílik minden virág.

Más módon nem is lehet,
Csak szerelemmel élni.
S míg nem talál el Ámor nyila,
Addig bizony remélni, remélni.

...