Járok az utamon, macskaköves úton,
Nagy, régi házak között nézek ámulón
Tekingetek mindenfelé, hogy milyen
Gyönyörű e szépség… nem akármilyen.

Fent látom a füstős kémények közül
Cselesen csak rám villan és túlröpül
A napsugár, már nem időzik rajtam,
Jól látja, nem nézi… összeroskadtam.

Nekem már kis pólyám lett a koporsóm,
Mint katonának köpeny… árokpartom.
És ez végigkísért egy hosszú életen át,
Ilyen kezdettel nem várhatok semmi csodát.

Sétálok mezőn, taposom a kiszáradt füvet.
Szép a táj, de bennem már a kiégett lelkület
Dominál és vágyam a letaglózó szépségre
Sem reagál, mint dúsgazdag… a mély-szegénységre

Botorkálok erdei úton… száraz ágat, rugdosom
És húzom a sorsom, mint befogott igavonó barom.
Befogva nagy élet, vihar orgazmusa végtelenébe,
Hogy egyszer majdcsak vége lesz, ennek végtelen reményébe.

Még látom az őszülő táj elbarnuló színeit…
Napsugár felhők szűrt fénye, a szemeim vizeit
Még homályosabbá teszi… hah, nem is látok!
Vadonba botorkálok… élettel elbánok…

Szemem is lecsukom, és ébren álmodok,
Miközben már vakon alig botorkálok…
Nekem már kis pólyám lett a koporsóm,
Mint katonának köpeny… árokpartom.

Vecsés, 2011. szeptember 26. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

...

Él a felbontási tilalma!

(3 soros-zárttükrös)
A mocskos, véges halált, mindenki zsebben hordja, lezárt borítékba,
Élet adta születéskor, de folyvást él a felbontási tilalma!
A mocskos, véges halált, mindenki zsebben hordja, lezárt borítékba.

Én már csellel próbálkoztam kivenni, hogy elolvashassam,
Fakó volt azonban a remény, hogy sorsom megváltoztassam…
Én már csellel, próbálkoztam kivenni, hogy elolvashassam,
*

(Septolet)
Szivárványos
Vakság sármos,
Lábam sáros,
Élet, csak pedálos.

Bíztuk lehetetlent,
Hittük végtelent,
Elhajtottuk kétségtelent!
*

(Bokorrímes)
Öregen bizony mindig kiderül, hogy végül is mindenki éppen így jár,
Más életutakon kóricáltunk, de a végére embergyerek így jár.
A végzet meg tudható, nyomunkban volt, folyvást követett, nyomunkban ott jár!
*

(Senrjon)
Visszaemlékezések,
Mit sem segítenek, pirul arc!
Emlékfakulás.

Hat látó is volt nekem,
Végzetem elmondták, egyezőn!
Emlék eltűnés.
*

Orbitális vagy kegyes hazugság? Ezzel volt tele az életem,
Így nem csoda, ha az állandó félsz volt a kísérő lételemem…
Szeretetlenség vagy barátságtalanság, kitöltötték a réseket,
Sikertelenség vagy naiv gyanútlanság, csak húzták be a fékeket!
Mesés elismeréseket kaptam azoktól, kik nem számítottak!
Közeliek, mind kivétel nélkül, nézték elmenő lábnyomokat…
Föl vagyok, kérlek háborodva, egy boríték miatt ekkora hajcihő?
De az abban írtak miatt, nincs rajtam csak egy végzetes, talptalan cipő…
*

(Senrjú)
Csak erőlködtem,
De, boríték lefogott!
Abban benne van…

Így telt egész lét,
Velős csontból, csak csont volt!
Kutya, is irigy…
*

Úgy látom, talp-nélküli talptalan cipő-felsőrészben kell élnem,
Sokan látják, dicsérik, de alul kéne, hiányzóról vélelem.
Estére elcsendesül a táj, az árnyak; az éjszakába elbújok,
Így a csendben és sötétben, magamra maradok, de tovább harcolok!
Csak görcsölők, mint egy nincs-méretes csomó a kákán,
Ez bizony nem tévedés! Még kicsit húzom a vártán…

Vecsés, 2020. március 20. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

...

(3 soros-zárttükrös)
Becsap még a délibáb is,
Hiteget, mint az álom is…
Becsap még a délibáb is.

Hol van ki becsületes és szavatartó?
Biztos van, de ő vajon, hol, merre lakó?
Hol van ki becsületes és szavatartó?
*

(Septolet)
Barátnak hinni?
Rokonban bízni?
Munkatárssal komázni?
Rábízni?

Barátom, mind becsapott,
Rokon eltaposott,
Munkatárs belém-taposott.
*

(Senrjon)
Nászok is ellen' voltak,
Velem sokat, sűrűn harcoltak.
Sőt fojtogattak...
*
Békés természet vagyok,
Másnak rosszat, sose akarok.
Majd' megfojtottak.
*
Elvesztettem, hitemet,
Lelkemet mások kilúgozták.
Csak, majd' megfojtás…
*

Nekem a sorsom könyvében mindez megvolt megírva,
Fölöslegesen éltem életem, folyvást harcolva.
Élet-ígéretek és élet-remények, mind csak délibáb,
Reménytelenség lett öregen a létem, puha viaszbáb.
*

(10 szavas duó)
Délibábos hitegetés életen át, nem kevés…
Reménykedő élet, így mesés?

Délibáb, mint nappali vágyálom,
Csúnyán, mindig becsapott, ezt nagyon fájom…
*

Csak vastagon hazudni, hogy szép az élet, boldog a világ,
Nem más, mint az ébredő délibábtól... egy, dőre kívánság.
Ki éltében végig peches, annak nem megy a kivagyiság...

(Oximoronos, 3 soros-zárttükrös)
Remegve, még ég a mécsesem lángja,
A lakást, nagyon hideg huzat járja…
Remegve, még ég a mécsesem lángja.

Vecsés, 2019. október 14. –Kustra Ferenc József– íródott: alloiostrofikus versformában.

...

Filozofikusan a mozgóról és a mozdulatlanról…

(10 szavas)
Ha, minden benne van, a mozdulatban
Akkor gondolhatjuk, nem mozdulatlan?

(sedoka)
Míg mozogni tudsz,
Élj a lehetőséggel,
Mert lesz az másképpen is.

Élj teljes létet.
Ma még mozgásképes vagy,
Mi lesz holnap, nem tudod.

(3 soros-zárttükrös)
Mozogj, könnyedén, mint levél a nyári szellőben,
Amíg élsz, addig tudsz adni a világnak bőven…
Mozogj, könnyedén, mint levél a nyári szellőben.
*

(10 szavas)
A mozdulatlan tán’ nincs a mozdulatban?
A mozdulatok összefüggnek mozdulatlan?

Mozdulatlan vagy?
Nem hiszed, amíg mozogsz,
Veled is megtörténhet.

Míg mozogni bírsz,
Egyszer sem jut eszedbe,
Hogy lehetsz még képtelen.

Ha a mozgás fáj, s csillagod is kihűlt az égen.
Barátom, Te akkor se maradj, lusta és tétlen…
Ha a mozgás fáj, s csillagod is kihűlt az égen.
*

(bokorrímes)
A mozdulatlan, a mozdulat vége,
A mozgásnak is eljön lassan… vége
A mozgás is bontható a pillanatok töredékére,
A mozdulatlan rávetíthető, mozgás semmiségére.

Perc kellett máris
Indultál, most idő kell,
Mozdulatlanság közel.

Futottál, immár
Csak rakni tudod lábad,
Mozgásnak lassan vége.

Egyre lassabb minden mozdulatod, de még bírod.
Szépen, mint régen, mert a csillag is megy... kabinod.
Egyre lassabb minden mozdulatod, de még bírod.
*

(bokorrímes)
Ugyanez-e, ha a mozgó mozdulatlan,
Vagy ha, álló-mozgó mozoghatatlan?
Látjuk-e, hogy az álló mozdulatlan,
Vagy érezzük, mi van, mozdulatban…

Mozdulni nem tudsz,
Érzed, mozgás szükségét.
Még egyszer talpra állni...

Lépni csak egyet,
Érezni mozdulatot,
A mozdulatlanságban.

Hiába hideg az a csillag, tán' le is szakadt,
Az élet szép, akkor is, ha többé új nem fakadt...
Hiába hideg az a csillag, tán' le is szakadt.

Vecsés, 2017. január 2. - Szabadka, 2018. március 21. - Mórahalom, 2018. június 11. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a sedoka –kat Jurisin Szőke Margit. A 3 soros-zárttükrös -öket: Farkas Tekla.

...

Renga-láncvers, fél haiku-láncban…

Délidőben, oly’
Tüzes a búzatábla.
Nap, nem kíméli.
Lélegzik a táj.
Szénabálát cirógat
Nyári napsugár.
Est érkezése
Bíborfátylat tájra hint.
Nyáresti mámor.
Szárba szökött a
Búza, mező lengedez.
Nap, nem kíméli.
Fűszálon mosoly.
Meleg fuvallatot ér
Nyári napsugár.
Bíborszín fények
Bokrokon táncot ropnak.
Nyáresti mámor.
Kecsesen ring-ring
A sárgult búzakalász!
Nap, nem kíméli.
Gyümölcsöző lét.
Málnabokrokat csókol
Nyári napsugár.
Égalj vérvörös,
Alkony, pírjában úszik.
Nyáresti mámor.
Lengő kalászok
Lehúzzák már a szárat.
Nap, nem kíméli.
Alföld elterül.
Gémeskutat szomjaztat
Nyári napsugár.
Az alkonyon szem
Mereng, esti álmodás.
Nyáresti mámor.
Őzek udvarban,
Csak körbe-körbe mennek.
Nap, nem kíméli.
Mezőn pajkosság.
Huncut csikókat kerget
Nyári napsugár.
Esti fényben zöld
Gyíkok kövön napoznak.
Nyáresti mámor.
Szőke lett már a
Búzatábla. Őz kószál.
Nap, nem kíméli.
Pásztor fütyörész.
Mély barázdákat simít
Nyári napsugár.
Gerlék fürdenek
Itató langy vizében.
Nyáresti mámor.
Kecskebéka a
Faágon kuruttyolgat.
Nap, nem kíméli.
Puli fut messze.
Fekete bundát izzaszt
Nyári napsugár.
Langymeleg szellő
Mező illatát hozza.
Nyáresti mámor.
Tóban hullámok
Kergetik egymást… folyvást.
Nap, nem kíméli.
Békés nyáj legel.
Lágy csengettyűszót kísér
Nyári napsugár.
Frissen kaszált fű
Illata légben terjed.
Nyáresti mámor.
Csordogáló a
Csendes patak… tiszta-víz.
Nap, nem kíméli.
Madár csiripel.
Könnyű verebet röptet
Nyári napsugár.
Tó vize, alkony
Vörös fényét tükrözi.
Nyáresti mámor.
Színek és fények
Varázsa szétterül.
Nap, nem kíméli.
Méhek zümmögnek.
Virágzó nedvet éltet
Nyári napsugár.
Henye napsugár
Vibrál, tó sima tükrén.
Nyáresti mámor.
Uralkodó lett
A napfény, mind a tájon.
Nap, nem kíméli.
Hernyó változik.
Fürge lepkét táncoltat
Nyári napsugár.
Est fénye kigyúl
Ezüstszín, tájra borul
Nyáresti mámor.
Nagyon meleg van,
Ami mindent megérlel.
Nap, nem kíméli.
Nyugalom örök,
Csendes vidékre olvad…
Nyári napsugár.
Tó tükrén kúszik
Az ezüstös Holdsugár.
Nyáresti mámor.

Vecsés, 2018. júl. 22. - Mórahalom, 2018. aug. 8 – Szabadka, 2018. aug. 7.– Kustra Ferenc –36 darabos Renga-láncvers. A -Nap nem kíméli- végűeket én írtam, a -Nyári napsugár- végűeket Farkas Tekla. A -Nyáresti mámor- végűeket, Jurisin Szőke Margit.

...

Bíbor dallamot játszik az égi fényorgona…
Ahogy esteledik, hallik éj haragos szava.

Mint hegedűn, dallamot játszik a szél a villanydróton,
Ósdi trükk, amikor közeledik… ott ül vihartrónon.

Bíborba burkozó estét, esdő, sírva remegő hangja kíséri,
Titokban megígérne mindent, de már csepegő esőség kíséri.
Már ázok, felettem az eget, súlyra rajzolt felhők borítják,
A hullámban támadó szélrohamok, drótot nyivákoltatják,

(Bokorrímes)
Felhők szemből- támadva jönnek és már ránk is telepedtek,
Bíborfény nézi, felhők mennyire eljellemtelenedtek.
A fények arrafelé, magasban... barika felhő-nyájat festegetnek,
Ami nagyon jóra sikerült és nagy élmény, szépség, bámuló szemeknek.

(Bokorrímes)
Én is nézem ezt a kivételes szépséget, közben arcomon eső csorog…
Bár itt esik az eső, ideért a szélvihar is, fény, csak idetántorog…
Idevetült bíborfény ezt is megfesti, és csorgó víz… mint vörösbor csobog…

(Önrímes)
Közben megjött a zord sötétség, ideért, biztos az esti gyorssal jött,
Bíborfényt inzultálta, gáncsolta, lelökte a látóhatár mögött…
Jól érezte magát láthatón... neki segítő sötét felhők között.

Vecsés, 2015. július 24. – Kustra Ferenc József

...