Én, mint egy lovag, ki bátor s nemes, kinek szíve kemény, de ha érzelem madara száll rá, akkor mint egy kapu megnyílik.
Én, mint egy lovag, ki ha félt téged, semmi útjába nem kerülhet.
Én, mint egy lovag, kinek teste szilárd, ki ha nem fél bátran oda áll.
Én, mint egy lovag, ki ha téged véd, mindig bátor marad.
Én, mint egy lovag, ki ha szerelem völgyében jár, akkor is szakajt egy rózsát csak néked.
Én, mint egy lovag, ki most meg kérdi t?led, szeretsz te még engem?

...

Gondolatom csak a fellegekben jár.
Hol lehetsz? Vajon merre jársz?
Nem talállak, hiába kereslek téged,
De emléked szívemben ?rzöm végleg.

Ez a kis gondolat szárnyrakap bennem,
Képemet ?rizd egész életedben!
Ha eljön a holnap, s nappalra virrad,
Szerelmünk rózsái újra kinyílnak.

...

23 éves leszek.
Minden fáj amit teszek.
Furán hangzik ez az egész
Nem szorult belém sok ész.

Téged hallgatlak a fejembe.
Egész léted a testembe.
Rólad álmodom mindennap,
Csak ne küldj el: kabát, kalap.

Nem bírlak elengedni,
Bújj ide hozzam feledni.
Nem sokra megyek az imámmal.
Szembe megyek én a világgal.

Hogy elveszítlek, attól rettegek,
Hihetetlen mód, rettenet.
A nevemet mélyen karcoltam,
A boldogságunk ellen harcoltam.

Ahogy Isten az embert teremtette
Úgy lettünk egymásnak rendeltetve.
Kett?nkért kelne fel a Nap.
Err?l álmodom mindennap.

...

Céltalan lett az életem,
Elvesztettem akit féltettem.
Nem értettem a lényeget:
Imádom az egész énedet.

Nélküled nehezek a napok,
Csak a gyötrelem amit kapok.
Panasz nem hagyhatja el számat,
Ez az élet nyújtotta számla.

Megfizetek minden tettemért,
Amit ellened tettem én,
Amikor nem voltam melletted,
Fejed egyedül tetted le.

Sajnos nem voltam h? társad,
A síromat magamnak megástam.
A fát magam alatt vágtam,
Az egészet megbántam.

A perceket nem becsültem,
Egy szobában egyedül csücsültem.
Azon gondolkoztam pár hétig,
Hogy csinálhattam ezt végig?

...

Csak mentem az úton úgy ahogy szoktam,
Lehajtott fejjel, búslakodva.
Ez azért volt mert az élet gyatra.
És a sors téged akkor még nem dobott az én utamba.
De aztán jött egy lány, szép volt nagyon,
Mikor láttam a szívem egyre gyorsabban dobogott.
Ez a lány te voltál senki más,
Akkor történt az,hogy teljesen megbolondítottál.
A szemed csillogott a hajad lobogott,
De a mosolyod volt az, ami benned megfogott.
Pár másodpercig megfordult velem a világ,
Akkor már tudtam, Cupido nyila eltalált.
Ez volt életem legszebb pillanata,
Mert ez az érzés örökre bennem maradt.
Most már itt vagy nekem, szerethetlek,
Úgy ahogy senki mást eddigi életemben.

...

Sokat gondoltam rád az utóbbi id?ben,
arra, amit nem tettem és amit meg kellett volna tennem.
Bár ember vagyok, mint a többi
és a hibáim számtalanok, de
a bocsánatodra és a szerelmedre vágyom.

...