Szilveszter éjjele után, több mint kissé másnaposan
A még fejben és gyomorban dolgozó szesz, alaposan
Kavarja jó érzést, nem enged, nem enged komótosan.

Most egy nagy mulatás újra, nehogy véletlenül eszembe jusson,
De egy korhelyleves, kellene, akár valakitől adakozón…
Finom vecsési káposztából, -leves, még sok juhbeles virslivel,
Mert biz' ez, ami kigyógyít, ez tudhat segíteni jószerivel.
*

(3 soros-zárttükrös duó)
Korhely levest jól nyakon kell önteni, jó féle tejföllel,
Nem kímélve a mennyiséget, ja, meg sok finom kenyérrel…
Korhely levest jól nyakon kell önteni, jó féle tejföllel.

Ez az bizony, ami segíthet ama kellemes újév kezdésben,
És még ki is vezet a sok pia okozta, oly’ rossz leledzésben.
Ez az bizony, ami segíthet ama kellemes újév kezdésben.
*

(Senrjon duó)
Tudd meg, most aztán lehet
Bezabálni mértéktelenül!
Savanykás, segít…

Utána pihenj is le!
Újév első este már jó lesz!
Máskor, ne vedelj…

Vecsés, 2017. január 1. - Kustra Ferenc József

...

Bevágott hideg!
Táncoló hóemberek.
Fagyoskodó sör.
*
Itt van immár az óév legutolsó napja,
Minden ember éppen ma, éppen búcsúztatja.
*
Bút vágjuk sutba,
Kezdjük, legyünk vidámak.
Táncolj hajnalig.
*
Ember jó, ha visszanéz a most lassan már múló évre,
És nagyon belegondol az évben megélt életére…
Jó, hogy mi még itt vagyunk, mert az emberi lét mulandó,
Az idő, komótosan halad, nem áll meg a mutató.
*
Enni és inni,
Meg koccintani pezsgő!
Bízni jövőben.
*
Mint kallódó fény,
Csillan, múlt ígérete…
Jövőre, jobb lesz?
*
Éjfél után majd nagy fénybokréták nyílnak,
Süvítő rakéták messze föl suhannak!
Nagyon szépeket rajzolnak az égre,
Elmúlt egy év és mi megértük végre!
*
Ne gondolj gonddal,
Most csak mulass a mának!
Újév, új élet!

Vecsés, 2016. január 2. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjúban

...

Mindenkinek legyen jobb…

Szilveszterkor törött bottal jól elütöm a múlt labdáját
És így utánozom a múlt év levitézlett élet sztárját.
Jövőre, már lesz nekem is, lovas-pólóütőm,
Hozzá idomított lovam és a hátát ülöm.

Éjfélkor, még ez előtt a nagy változás előtt,
Elkortyolok –harapnivaló után- kis pezsgőt…
Jövőre másképp lesz, belevágunk a munkába, új életbe...
Tegyetek így Ti is, vágjatok bele új embertörténetbe…

Velem együtt mindenkinek legyen pozitívabb élete,
A rossz sorsa nekem se és nektek se legyen a végzete!
Durranjon a pezsgő... koccintsunk a jobb jövőre,
Kívánom, hogy mindenkinek legyen jobb… jövője.

Vecsés, 2013. december 29. – Kustra Ferenc József

...

(3 soros-zárttükrös)
Már régen fölismertem, hogy a koporsóm az életem ladikja,
Egyben a kalodám is, mert a láncokkal bele vagyok koncolva…
Már régen fölismertem, hogy a koporsóm az életem ladikja.

Úgy is érzem magamat, mint aki az életben föl van koncolva,
Szakíthatatlan láncokkal, hogy ne maradjon üres az ladikja…
Úgy is érzem magamat, mint aki az életben föl van koncolva.

A lélekfájdalomtól csak hörgök, mint kinek tüdőgyulladása van,
Erre orvos nincs, gyógyszer segítség nincs, csak változtatási vágyam van…
A lélekfájdalomtól csak hörgök, mint kinek tüdőgyulladása van.

(Senrjon)
Éltem saját koncában,
Éltem ladikjában utazok.
Szél fú’ ladiknak!

Éltem nagyon hullámzik,
A ladik meg dobál engemet.
Így hova jutok?

Éltem, már jó hosszúra
Sikerült, eddig is… Még mi lesz?
Ladik még bírja!

Könyörgők én kikötve is a kegyetlen sorsomnak,
Adjon már kegyelmet, az öreg, lassan elmúlónak!
Mért is jó ennek, hogy vele egy sorban csak szenvedek,
Holott tudom, nélküle, sokkal jobb ember lehetek…

(3 soros-zárttükrös)
Tudom, hogy ez a trágya élet, másoknak a mocskos hagyatéka,
Pedig én itt, nem is tehet semmiről, mondom múltba belelátva…
Tudom, hogy ez a trágya élet, másoknak a mocskos hagyatéka.

(Bokorrímes)
Átkozott lettem, így születésem óta elátkozott vagyok,
Le vagyok láncolva, pedig tán' jó lenne… ha arcomba marok…
Átok elől nincs menekülés… egy lehet! Élek vagy meghalok!

Vecsés, 2020. november 27. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában, ami azt jelenti, hogy a vers, téma-azonos, de, különféle szerkesztésű versszakokból áll össze! Önéletrajzi írás valós történésről.

...

Feketül az ég, vihar jő, körben sok száz kutya ugat,
Nekem ők ezzel mutatják meg… a követendő utat?

Sötétben nem látó, vaksi szemre nem jön álom?
Álmatlanul és idegesen fekszem az ágyon…
Felkelek, kinézek az ablakon, nap utolsó sugarai
Belevesznek földig lógó esőfelhőkbe… lét sugarai?

A kutyák ugatása átcsap, veszett falkavonyításba,
Ez a lelkemben lecsapódik… fény utáni visításba.
Mi legyen, menjek ki egy kutyaólba, nem leszek egyedül?
Most, akkor induljak? Mi lesz, ha a kutya is szembeszegül?

Ablakon be... vakító villámfény, lelkem megállt... visítani,
És lám, csak fény kellett, mert a kutyák is megszűntek vonyítani…

Takarják felhők napot, miért takar néha mindent sötétség?
Csillagtalan és holdfénytelen égbolton reménysugár se ég?
A csillagos ég sem teljesíti folyton a kívánságokat?
Van, hogy egyáltalán nem lehet valóra váltani álmokat...

Vecsés, 2015. március 10. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.

...

Lehet, hogy én tévedtem és rossz vonatra szálltam?
Megszülettem az „állomáson”, vonatom vártam…
Jött is éppen arra egy életvonat
Ez volt mi… határozta holnapokat…

Felsírtam… anyám biztosan azt hitte, hogy örülök,
Jött egy pőre kocsi, rádobott… én belekövülök.
Vert az eső, beterített hó, szemembe vágott a szélvihar,
Volt még menetszél, szemembe a mozdony füstje… ami betakar…

(Senrjú)
Kicsi élet csak,
Megjő és semmibe megy…
Életkitöltés.
*
Vad életvonat
Robog a semmiken át.
Utas, mit tehet?
*
Utas bóklászik
Saját életvonatán…
Nézi jegyét… más!
*
Zuhog az eső,
Könny, így nem látszik arcán.
Bánattakaró!
*
Embernek bőre
Pőre kocsin, cserzett lesz.
Szépség múlandó!
*
A kidöntött fa
Síneken, útakadály.
Mozdony átgázol?
*
Pőre kocsin Te
Csak pőre utas lehetsz.
Nincsen védelem!
*
Ha megszületsz, feltesznek vonatra… nem boldog hullámvasútra,
Indulsz azonnal, húz a mozdony… de nem kellemes „társas útra”.
Menetközben ezért úgy érzed, élet maga a hullámvasút,
Azt meg már tudod, hogy ez nem... a valódi, kacagós társas út!
Egyszer bizony lent és egyszer meg fent van, így robog a vonatod,
Bár látod, hogy a sín egyenes, sőt, kinézel és te is tudod!

Hatvanhét éve meditálok, hogy vajon jó vonatra szálltam?
Mit nem tudok, hogy előző életemben és épp erre vártam?
Hosszú menetben van bőven, sínek, kitérő, mozdonyfordító,
Nagyon tűzött nap is, vert eső, volt hideg is… farkasordító!
Biz' leszállni, átszállni, lemaradni állomáson nem lehet,
A vonatom velem együtt utaztatja a megírt végzetet…
A vonatom magányos, bár pőre kocsin, néha sok az utas!
Ők jönnek, mennek, állomáson átszállnak… van ki meg társutas.
Van még potyautas, fiataluras, én meg... az öreguras.

Éjszaka, ott látok, ahol, van rendes kültéri világítás,
A nappal meg rendben van, mert akkor a napsugár a fényforrás,
De nem nekem, mert fejem felett nagy, vastag esőfelhők vannak.
Napfény sem világit, csak a más vonaton ülőnek, csak annak...

Ha leugranék, futnék, én, magamat utolérni sem tudom,
Mert arra nincsen vasút, nincsen sínek, arra nem megy… vonatom.
Kinek milyen vonata jött, amikor rádobták,
Olyan lesz élete, ez lesz, ez az mit... rászabták.
*

(Senrjú)
Éltem már hosszú
Volt, remélem, tart is még!
Én bízva bízok!
*
Éltető remény,
Mi benned, lelket tartja?!
Ne veszítsd magad!

Vecsés, 2015. február 27. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjú -ban. Önéletrajzi írás...

...