Minden ízed, mosoly-képed
nesztelen lopódzott belém...
el?veszlek, dédelgetlek,
nélküled-id?m peremén.

Szívem íve, hozzád hajlik,
ahogy sóhajunk összeér,
vágyódásod ide hallik,
és titkon válasz-neszt remél...

...

Hogy vágyom illatod, ízed,
s miért repít feléd a vágy?
S vonz a lüktet?, szép szíved,
karol a gyengéd szavad át?

Öledbe ültet sóhajod,
mosolyod íve hidammá
épül, ha kett?nk közt hagyod,
s válsz a vágyott világommá.

Kéznyújtásnyi boldogságod,
az vagyok... ha nekem leszel.
Életet ád dobbanásod,
s lelkem az enyémhez emel.

Ott karolj, f?zz tenmagadba,
csendesedjen békéd belém,
álmodért küzdj, fel nem adva,
míg Isten nem fektet mellém...

...

Simulnék, ha hagynád... bele ajkad
vonalába, megbújnék csücskének
apró mosolyába, karodba ívelnék,
mint híd, mi hozzád vezet,
s kötném gúzsba engem ölel? kezed...
Ajkam melege keringné körbe
a szádat, hogy minden lélegzeteddel
ízemet kívánjad... felém tárt lelked
küszöbén járnám a táncom,
hogy rám-éhes szíved beinvitáljon...
S lennék éked mind-hajnalon,
hallgatnám dobbanásod dalát,
s fonnálak magam köré,
mint szeret?m íj-derekát...
Fedném hajammal meztelen vállad,
csak te lennél a kvártélyom,
és én a koszt... nálad.

...

Megpihen a szív,
ha az est betér.
Hozzád simul lelkem,
hogy békém te légy.

Megpihen az agy.
Még a nap végén,
érezd jól magad,
amint hozzám érsz.

Így jut el a minden
hozzánk. Eljut vajon
Isten, eljutunk -e
mi is ?hozzá?

Megpihen a dal,
lágy esti benned
egy szó, egy hang.
Halld, hogy "belehalj!"

...

Megpihen a szív,
ha az est betér.
Hozzád simul lelkem,
hogy békém te légy.

Megpihen az agy.
Még a nap végén,
érezd jól magad,
amint hozzám érsz.

Így jut el a minden
hozzánk. Eljut vajon
Isten, eljutunk -e
mi is ?hozzá?

Megpihen a dal,
lágy esti benned
egy szó, egy hang.
Halld, hogy "belehalj!"

...

Nem tudom, érzed,
hogy mennyire szeretlek én téged,
kevésnek érzem, ha szóban mondom,
inkább sokszor versbe foglalom.

Sokszor érzem, kevésnek véled,
akkor én átölellek téged,
karom megpihen a válladon,
ajkam édes ajkadon.

Szívem feléd kitárom,
lásd meg örömöm és bánatom.
Szavak röpke szárnyon tovaszállnak,
feledés porába belehullnak.

...