A szíved kapujáig szállnak szerelmes szavaim. Nyissad ki kérlek, engedd be mindegyiket. Játszi könnyedséggel érezteti szíveddel a szerelmem. Mennyire szeretlek, mennyire vagy Nékem a szerelmem. Serény szívdobbanások, arcodon tündöklik a fény, szerelmes vagyok Beléd, csak szeretni szeretnék. Minden szó, minden vágy, ami elhagyja testem, lelkem, Szeret Téged: hidd el, higyj nekem, és a szíved mélyére kerül.

...

Most múlik, most szótalan
fájdalmas csendben, most pontosan
Elmuló, haldokló szavak
még belém hasítanak.

Engedem, had áradjon szét mérge
szilánkos lelkemen
Had ölje meg minden apró,
könny? reményemet

Had öltözze fel a feledés
köntösét,
Had hordja szét a szél, minden
szúró porszemét.

Most múlik, s Te engeded hogy szenvedjek,
még kicsit tomboljon pusztítson,
még érezzem,
Mert most múlik...most...ebben a pillanatban.

...

Tudom, hogy szeretsz mégis fáj az élet.
Tudom, hogy élsz mégis láthatatlannak néznek.
Tudom, hogy kedvelsz mégis megbántottál
S, kedvesen, édesen átkaroltál
Tudom, hogy megbántad mit tettél
S, kedves hívószóra, mosolyra vágytál.
Néztél engem olyan, kedvesen, mámorítóan, édesen
S vártad azt, hogy megint minden rendben legyen.


Tudom, hogy ezt nem így akartad
Mégis megbántottál igazán
S, nem tudtam mit tegyek egy igazán szomorú éjszakán.
Tudtad, hogy nagyon rossz lesz mit tenni akartál
De te mégis belevágtál
S, nem foglalkoztál véleményemmel mit akkor eldobtál.


Tudtam, hogy megpróbáltál mindent helyrehozni
De ez nem ment igazán
Mert szívemet elraboltad
S tudtam csak TE érted dobban, igazán.
Szívemet nem fogadtad el hanem hanyagul eldobtad
S néztem vágyakozva utánad
Hátha meggondolod magad.

...

AMIT SZÍVEDBE REJTESZ


Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.

A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekv?k s míg vérez,
nemz millió fiat.

Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedb?l szépen
kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!

...

Boldog vagyok, mert tudok örülni annak ami van,
Boldog vagyok, bár nem sok mindenem van,

Boldog vagyok azért, mert hiszek még az álmokban,
Boldog vagyok, mert sok mindent átélhetek álmomban,

Boldog vagyok, mert egyedül vagyok,
Boldog vagyok mert az álmaim nagyok,

Boldog vagyok, ha a nap ragyog,
Boldogabb lennék, ha bár néha bunkó vagyok,

Álmaim n?je azt mondaná:
Beléd szerelmes vagyok!

...

Nyugodt a lelkem
Nem szomorú, nem zaklatott
Csak vár arra,
Hogy a túlvilági hajó
Átvigyen a túlsó partra.

Örök mozdulatlanságban
Belesüllyedve a sárba
A magamfajtákkal
Örök kárhozatban
Ezzel az örökké tartó gyásszal.

Ott, ahol még nem ismerik a neved
Ott, ahol nem ismernek fel,
Ha megmutatom a képed,
Mit útközben beejtek a tüzes folyóba,
Hogy ott leljen örök kárhozatra
Izzó vérembe zárva.

Hogy ott égjen,
Mert ott a helye
S, hogy hozzám egy kicsit közelebb legyen.

...