Hétköznapi pszichológia…

(bokorrímes)
Óh, te élet, mond meg, van még valamilyen terved velem?
Mint kishajót a Balaton vize, hullámoztatsz engem…
Nem tudom mondtam-e már, eluralkodott az elegem…
*
(sedoka)
Víz ringat hajót,
Mint anya kisgyermekét.
Szirén éneke néma.

Elnémult szirén
Hajót ringatóztat most -
Gyermek benne kicsi még.
*
(10 szavas)
Az élet csak ringat hiú reményekkel,
Megelégeltem… lelkem tele keserűséggel.
*

Amit velem teszel, az démon hadjárat ellenem,
Velük találkozgatni, nos, már ehhez sincsen kedvem.
Álmomban mind megjelennek, lassan pusztul a lelkem…
*
Édes kicsi szent -
Ártatlansága érint,
Ne pusztítsd el démon őt.

Ártatlanság szent,
Édes és kicsit érint.
Gonoszság ölelné őt.
*
Táncot ropni ördöggel, pókerjátszma...
Lelkem a tét... nem fair-play játszma.
*

Éltemben mindig volt reményem, de démonok elűzték,
Mert folyton velük szerveztem a flörtöt… átkozott herék.
Őket, ki küldte rám folyton, ez az, amit még megtudnék?
*
Ki bántaná még?
Jó volna tudni talán,
Hogy őrizhető legyen.

Őrizni kell őt...
Végtelenben is végig.
Mert nem tudni, ki bántja.
*
Megtévesztettek angyalarcú démonok...
Elűzték reményeim az ördögfajzatok,
Lelkemen maradtak égésnyomok.
*

Éjszaka álmaimban flörtölök a démonokkal, hátha lelépnek,
De, nagyon le lehetnek fizetve, mert a szép lelkemben benne élnek…
Mondja már meg valaki, hogy elmenjenek végre már, végleg… mit kérnek?
*
Flörtből fogant meg.
Gonosz démoniságból -
Mégis szűz marad: örök.

Ha vége lesz már -
Mert hiába az élet,
Akkor is érintetlen...
*
Elvették reményem,
Elviszik-e lelkem?
Vétkemért a fizetség: lelkem...?
Elviszik-e lelkem?

Vecsés, 2016. július 24. – Mórahalom, 2018. július 31. – Szabadka, 2018. augusztus 12. – Kustra Ferenc József – a bokorrímeseket én írtam. A sedoka –kat Farkas Tekla. A 10 szavasok, Jurisin (Szőke) Margit munkája.

...

Biciklis cikázik sok kocsi között.
Elütik, mert őrangyala nem őrködött.
.
(Kínai - „Vágyódás délre”- "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)
Ne
Hősködj! Félned kellene,
Peches vagy...
Nincs, ki védene.

Jaj!
Hol az angyal? Lesz-e baj?
Figyelj már!
Megesett a baj.
*
(HIAQ)
Szerencsén múlik csak,
Élsz-e vagy halsz-e majd holnap,
Ha angyalod pihen.
*

Vannak, kik gyengéden szeretik könyveket.
Ez jó! Felemeli a lelkeket.

Nől
Tudásod, olvass szívből!
Ne légy rest!
Felemel, egyből.

Könyv!?
Tudás csírája a könyv.
Olvass hát!
Lehet meséskönyv.
*
Sorsod könyvbe írták.
Vastag vagy vékony regényed,
Olvasni jó lesz tán’...
*

Koffert felnyitottad kapkodó kezekkel,
Boldogan mutattad, tele van szép könyvekkel.

El
Hiszed...? Koffert nyit hévvel.
Mit vártál?
Tele sok könyvvel...

Könyv
A mindene! Verseskönyv...?
Bármilyen...
Legyen csupán könyv.
*
Életed egy kötet,
De mégis kezedben a toll,
Átírhatod talán.
*

Nyár közepén kiraktuk a légyfogót,
Ott maradtak… nem leltek „kapaszkodót”.

Sok
Száz légy, szalagon pontok...
Feketék.
Ma már nincsen sok.

Nem
Kell őket irtani sem.
Alig lát
Néhányat a szem.
*
Főhős vagy Te benne.
Belezúgsz a történetbe,
Mint légy a ragacsba...
*

Patak csorog a hegy lábánál,
Olvadékvíz duzzadtja, sok hullám kántál.

Fut
A patak, nem ismer bút.
Víz duzzad...
Boldog ki átjut.

Kis
Patak vízzel telt máris.
Átkelni,
Lehet, fatális.
*
Máskor meg mámorban,
Tejjel, mézzel fürösztenek.
Érzés patakjában.
*

Telet váltja heveny tavasz,
Róka újra kölykezik, a kis ravasz…

Klassz!
Tavasz mondja télnek: passz!
Született...
Csöpp kis róka, „jassz”.

„Jassz”
Több és több van, ez nem klassz.
Igen rossz...
Légy inkább ravasz!
*
Mikor nem leszel már,
Emberalakod elveszted.
Angyalod megteremt.

Vecsés, 2018. március 19. –Szabadka, 2018. július 3. – Mórahalom, 2018. július 5. – a 10 szavasokat én írtam, a kínai formákat Jurisin Szőke Margit, míg a HIAQ –kat Farkas Tekla.
’jassz’ szó jelentése = csavargó, csibész, kisstílű bűnöző.

...

Drágám, szívszerelmem, jó Blanka!
Lelkem, emléked fölkavarja.
Izzad tested nyaltam,
Kéjedet úgy faltam.
Benned… élvezetet harapva.

Emlékszem, húztál oda Blanka,
Vágyott engem finom husicska…
Megkaptad adagod,
Hiánya volt bajod.
Hívsz, majd megint ha kell Blanka?

Most is vágyad, hogy álljak mögéd?
Hívj csak, már kerülök is beléd.
Jól beléd hatolnék,
Sokat nem vajúdnék!
Mindent megtennék... nem kell beszéd!

Vecsés, 2019. január 15. - Kustra Ferenc József – íródott; Erotikus LEMERIK csokorban.

...

Az ősz az elmúlás előjele,
De benne van a kikelet szele.
Mondják minden rosszat jó követ…
Ebben én nem hiszek… de lehet.

Tavaszt is a jobb nyár követi
Így nyáron az ember azt hiszi,
Hogy ez így a legjobb, maga a tökély.
Ha minden jól alakul, így lesz… ne félj.

Nem tudni azonban, kinek mi a jó
És azt sem, hogy vajon neki mi való.
Sőt mindenki másképp éli meg ugyanazt,
De nincsen, aki kőből is vizet fakaszt.

A sors útja, cifra, dimbes-dombos,
Nem egyenes, inkább jó kanyargós
És nem mindig van úgy… megyünk hegynek felfelé
Van, hogy irány a gödör… szívünk hideg lelé.

Azt régen, pontosan tudjuk; mit ránk rótt a sors
Az be is következik. Élet nem komfortos,
Sőt olyan, mint egy régi harcos, törött karddal
És csak vagdalkozunk… az életben fakarddal.

Sokan, milliónyian ágálnak a sorsuk ellen,
De ők a körülményeik miatt a tehetetlen
Tömeg, pedig van köztük jobb sorsra érdemes,
De nem tud mit tenni, élete… csak fekélyes.

Megoldás nincsen, jó tanács nem adható.
Élet olyan, mint egy szennyezett algás tó.
Kinek már csónakja sincs, iszik vagy elmenekül,
Így élet beszippantja… tűri tehetetlenül.

Budapest. 2011. október 18. - Kustra Ferenc József

...

Egy árnyék rop táncot a falamon, lehet, hogy nőalak?
Álmodozom és ezek a már vakolatomlós falak?

Gyors vagy lassú tánctól mi függ? Remény már elveszett?
Fali táncjáték látszat, málladó falak helyett?

Ha majd az utolsó falevél lehull,
Családnak mi adsz enni, vacsorául?
Ha a satnya élet szálló porba vész,
Bánhatunk mi bármit, ha már elenyész.
Kesereghetünk múltunk elpazarolt életén,
Bánhatjuk mit nem tettünk és az élet véget ér.

Dolgos kezedet nézheted, mely talán a bűntől égett!
Eltávozó lelked lehet, hogy nem találja a Mennyet?

Ha megy az úton az ember, árnyékot vet magának,
És ezzel neki kell megbirkóznia és nem másnak.
Megy az úton az ember, talán míg fel nem adja?
Aztán ha kifullad, leáll, lepihen, feladja?

Az éj most leszáll, világtalan.
Én lankadt vagyok, álomtalan,
A csendben, hogy álcáztad az intést, a halál szavát?
Álca alatt tudtad már, nem érsz meg több, más éjszakát?

Olyan nehéz az élet, ha sok benne a részed...
Gondold végig, sok semmi miért történik véled?

Elvesztünk valamit, miközben csak előre megyünk,
Lehet, hogy fáj, bánkódunk! De hiszen még tovább élünk.
Életben árnyéktól ne bánkódj, mindenhez erő kell
És, hogy legyőzd az árnyékodat, ahhoz bátorság kell,
Mely van mindenkiben
Vagy nincs is senkiben?

Persze néha elkalandozik a figyelmünk,
De közben haladunk és nem állunk meg, megyünk…

Mert árnyékod van, haladj, nem kéne feladni,
Életutadon bátran kell tovább haladni…

Vecsés, 2013. december 20. - Kustra Ferenc József

...

1917. –ben vitték a fogságba a magyar katonákat…

A vonat, akárha kísértetvilágban haladna,
Csak haladt, havat tolt, de nagyon zötyögve, fújtatva.
A Hold, mint valami szemlélő fenség, elárasztotta a tájat
Remegő fényével és közben meg, terítette ezüst sugarat...
Voltak részek, ahol csigalassúságú döcögés volt az út,
Ott a foglyokat kevésbé ellenőrizték, itt volt kis kiút.
*
(Senrjú)
Viharfelhőket
Láttunk szembe haladni...
Angyalok tolták?
*
A vonatot számtalanszor mellékvágányra irányították,
Ott sokszor órákig álltunk, valamiért hosszan parkoltatták.
Éhesek, szomjasak és mocskosak voltunk,
És bizony megtetvesedés volt a sorsunk.
Volt, ahogy a havazás elállt, a mozdony is nekibátorodott,
Gyorsította a marhavagonokat, néha kicsit hosszan sípolt.

Krasznojarszk határában óriási temetőt látni,
A terepen mindenhol szinte... fakereszteket látni...
A vonatunk lassan begördült a krasznojarszki pályaudvarra,
A friss, hideg levegő, megkönnyebbülést hozott a bezártságra.
Süvített a szél, elvakított a hó, és nagyon átjárt a hideg...
Gonosz felhangú volt a csend... Körben némaság is fagyosan rideg...
*
Mint hónap árja
A tájra hullott... fehér.
Sok fehér pehely.
*
Hó-vidék, olyan szépség, hogy lopva gyönyörködök benne,
De, e környezetben, a lelkem szólt, hogy maradjak csendbe.
Az állomástól, gyalog, komoran folytattuk az utunkat,
Kín volt minden lépés, és heves hóvihar fedte utakat.

(3 soros-zárttükrös)
A szél őrjöngve kavargott, vitte havat, csípve mart a fagy,
Lépésenként küzdöttük magunkat előre... ha a szél hagy...
Örvénylett körülöttünk a hó, a hókristály arcunkra fagy.

Így vergődtünk át egy délutánt, elcsúsztunk a vastag, fagyott hóba,
Végig zuhantunk jeges hótorlaszba... kinek, ahogy bírta lába...
Végül a táborba értünk és úgy néztünk ki, mint vert ármádia.
*

Lélek kiszakad.
Lélek beszakad. Lékek.
Lelket menteni!
*
Idő hidegül,
Jégcsapok összeérnek.
Száj is elkékül.
*
Idő hidegül,
Nem működik gondolat.
Bennük önmagad.
*
Idő hidegül,
Meleg és étel nincsen.
Hűtő barakkok.
*
A barakkokat
Öleli a jéghideg.
Jeges-hideg csönd.
*
Emberek hűtve
Élnek, deszka barakkban.
Még penészfolt sincs.
*
Őszinte szavak,
Fagyhalál pillantások.
Kihűlő arcok.
*
Skorbutos fogak!
Szájban, folyvást fájdalom.
Száj széle elfagy.
*
A száraz kenyér,
Fekete, fagyott, kemény.
Enni fogtörő.
*
Száraz morzsa is
Aranyat ér. Keresés.
Az éhség az úr!
*
Száraz kenyeret
Jól puhítják a könnyek.
Sírás se segít.
*
Szél, süvítve hoz
Dermesztő, nagy hideget.
Tél támad, tombol.
*
Termek betelve
A mahorka füstjével.
Egészségóvás!
*
Mahorka, ritka
Nagy boldogságot szerez.
Egyetlen öröm.
*
Hűlt fejed rázod!
Nyakadat tetvek marják.
Nekik jó meleg.
*
(tanka)
Barakk tele van
Titkos gondolatokkal...
Vágy, hazamenni!
Otthon emléke ölel,
Mennék én haza fénnyel...
*
Rózsaszín hajnal,
Otthon még hazavárnak.
Álmaikban... vagy.
*
Napot csodálni
És várni a holnapot.
Menekülés-vágy!
*
Kézujjak között
Nem folyhat el a remény.
Imára kulcsolt.
*
Eltűnt időben
Van tán'... beragadt lélek.
Élni! Lélek nincs.
*
Halhatatlanság.
Élet, sudár jegenye.
Ez törpefenyő.
*
Örökzöld pázsit...
Örök álmodozásban.
Jeges, csúszós hó!
*
Halhatatlanság
Csak mesében. Győz, hideg!
Mesék felejtve.
*
Krasznojarszki tél!
Itt, halál mesél, kaszál.
Szibéria arc...
*
Tébolyult élet,
Fel sem ismerhető: lét.
Határ: őrület.
*
Hideg közelít!
Mindenfelől átölel.
Virraszt felettünk.
*
Reggel. Ébredés.
Hideg. Mit hoz az új nap?
Még, egy nap élet?
*
(tanka)
Múlandóságban
Őrizem a szemedet.
Emlék is megfagy...
Szinte hallom hangodat,
Látom angyal arcodat...

Vecsés, 2017. december 1. – Kustra Ferenc József – íródott: megtörtént esetről, amit az egyik elszenvedő írt meg könyvben.

...