Sajnálom, hogy nem merem Neked kimutatni, mit érzek igazából a szívemben Irántad!
De tudd: Te vagy a mindenem, Te vagy az életem, Te vagy a legcsodálatosabb lány ezen a földön!
Sejtelmem sincs hogy lehetsz az enyém, mert egyáltalán nem érdemellek meg!
De köszönöm hogy vagy nekem!
Köszönöm hogy bízom bennem!
Köszönöm hogy szeretsz!
Köszönöm hogy szerethetlek!
Köszönöm hogy megmutattad azt az életet ahol érdemes szeretni!
Köszönöm hogy Te lettél a mindenem!
Köszönök minden szépet és minden csodálatos együtt töltött percet! Melyb?l még nagyon sokat szeretnék Veled átélni! Szeretlek Tiszta És Teljes Szívemb?l Örökre Csak Téged Hercegn?m!!!

...

Az az érzésem, hogy mi tökéletesen összeillünk.
Azért is szeretek veled lenni, mert melletted sosem unatkozom.
Még ha nem szólunk, nem érünk is egymáshoz, még ha külön szobában vagyunk is, még akkor sem. Soha nem unalmas veled lenni. Szerintem ez azért van, mert valahogy bízom benned, bízom a gondolataidban. Érted, hogy mire gondolok? Hogy mindent szeretek, amit látok bel?led és azt is, amit nem. Pedig ismerem a hibáidat is. De pont ez az, a hibáidról is az az érzésem, hogy pont jól kiegészítik az én jó tulajdonságaimat. Hogy te sokkal többet érsz, mint amennyit valójában megmutatsz magadból, én meg pont fordítva. Szükségem van RÁD!

...

Gondolatom csak a fellegekben jár.
Hol lehetsz? Vajon merre jársz?
Nem talállak, hiába kereslek téged,
De emléked szívemben ?rzöm végleg.

Ez a kis gondolat szárnyrakap bennem,
Képemet ?rizd egész életedben!
Ha eljön a holnap, s nappalra virrad,
Szerelmünk rózsái újra kinyílnak.

...

Csak mentem az úton úgy ahogy szoktam,
Lehajtott fejjel, búslakodva.
Ez azért volt mert az élet gyatra.
És a sors téged akkor még nem dobott az én utamba.
De aztán jött egy lány, szép volt nagyon,
Mikor láttam a szívem egyre gyorsabban dobogott.
Ez a lány te voltál senki más,
Akkor történt az,hogy teljesen megbolondítottál.
A szemed csillogott a hajad lobogott,
De a mosolyod volt az, ami benned megfogott.
Pár másodpercig megfordult velem a világ,
Akkor már tudtam, Cupido nyila eltalált.
Ez volt életem legszebb pillanata,
Mert ez az érzés örökre bennem maradt.
Most már itt vagy nekem, szerethetlek,
Úgy ahogy senki mást eddigi életemben.

...

Ím, egy dal, mit százszor hallottam,
Mégsem értem.
Itt egy szó, melyet használok: Szeretlek
Értelmét veszti,
Mikor olyas valakinek mondom
Kit szánok,
Ki ismeretlen,
S kiben nem bújik meg az a szikra,
Mely tüzet gyújthat bennem.
A dal vonz, mégse értem,
A szót értem, de mégse hallom.
Hogy is hallhatnám, ha nem mondod? ...
Ha nem szólsz hozzám? ...
Ha tudnám, mit mondasz? ez fontos,
Számomra az.
Csak egy szó kell, s megértem a dalt is.
Hisz rólunk szól.

...

Magányosan sétálgattam,
Nézel?dtem, bámészkodtam.
Hideg volt, s a szél is fújt,
De bennem valami lángra gyúlt.

Melegség öntötte testemet,
A lány szebb volt, mint a képzelet.
Eldöntöttem megszerzem ?t,
Megszerzem azt a gyönyör? n?t.

Összeszedtem magamat,
Érzem eljött az a pillanat,
Hogy leszólítsam, s elmondjam:
Szebb vagy mint a pirkadat.

Minden porcikám remegett,
Mert szebb volt mint a képzelet.
Els? kérdésemre felelet:
Vártam már rád eleget!

Nem sokkal kés?bb,
Hajnalodni kezdett,
S valami zaj törte meg,
Eme békés csendet.

Ráeszméltem, csak álmodtam,
De én hiszek még az álmokban.
Tudom, egyszer rád találok,
S már tudom, akkor mit csinálok.

Megfogom a két kis kezed,
Átölellek, s te engeded.
Nem lesznek már magányos nappalok,
Sem hideg fázós hajnalok.

Tudom vannak még angyalok,
Kiknek, nem fontos a t?sarok.
Nekik az álmaik nagyon nagyok,
S veled én is közéjük tartozhatok.

...