Hétköznapi pszichológia…Avagy az öregedés filozófiája…

Fázósan ülök, fogam is összekoccan,
Révedek. Szemezek a semmivel hosszan.
Hallom, mások nem is ismerik a semmit.
Értem, de én meg miért? Csak? A mindenit…

Ma tettem: telefonáltam, szervezkedtem,
De nagy elutasítás lett osztályrészem.
Egyre jobban látom, bennem van a hiba,
Tán’ korcs vagyok, mint egy törött szárnyú liba.

Én is csak azt csinálom, amit/és mások,
Nekem, azért sem sikerül, ez mit fájlok.
Mit a sorsnak: pokol-ég közt vergődő szív,
Mikor engem becéz: peches senkinek hív.

Tán’ kilétem alkonyának élvezetét,
Szürcsölőm, mert már örülök, hagy van még lét.
Bízok, hogy még nem vagyok ilyen öreges.
Üssek ököllel táblába, mint üveges?

Megvilágosodott elmémben igazság,
Csírája már kikelt, hogy nincsen igazság.
Boldogság jól eső érzése gyomromból
Hiányzik, mint egy jó poén a humorból.

Már csak csendes szemlélődéssel révedek,
Úgy látom velem ellentétes érdekek
Fonákjában csak a sóvárgás adatott.
Úgy érzem, feláldoznak, mint szűz leányzót.

Budapest, 2000. május 30. – Kustra Ferenc József

...

Látunk egy közeli, szomszédos háborút és fölütötte a fejét a már -majdnem- háborús világhelyzet

(3 soros-zárttükrös)
A kicsi az kicsi, a nagy meg nagyot fagy, télen az ablakra jégvirág fagy,
Tél végén a jégvirág leolvad, a barázdában a jégpálya olvad már nem fagy…
A kicsi az kicsi, a nagy meg nagyot fagy, télen az ablakra jégvirág fagy.

(senrjon csokor)
Jégvirág az ablakon,
A kemény fagy mély csendet rajzol.
Tavasz közeleg.
*
(Bokorrímes duó)
Fekete kosok, már leírattalak benneteket,
Nagyon látszik nem tanultátok meg a leckéteket.
Mily’ isteneitek vannak? Titeket segítenek?

„Nyugaton a helyzet változatlan”,
A mi helyzetünk nagyon áldatlan!
Tetves kosok, hogy szakadjon le a két szarvatok,
Rájöttünk ám, hogy elhihetetlen a szavatok!

Fekete kosok jöttek,
Ígéretük csak dühöt termett.
Bár letörne szarvuk!
*
(kétsoros, bokorrímes)
Fekete kosok, a szívetek miből van, jégfaragás, vagy makadámkőből faragott?
Titeket talán még gazdag társak sem érdekelnek, talán, ha az is pénzből faragott?

(Leoninus duó)
Van ám nekünk is vágyunk, ha hiszitek, ha nem, háborúnak legyen vége, nem élvezem!
Ti kerestek dollárban milliókat, közben ki fütyülitek a szegény milliókat!
A háború megy előre, mert ez páratok érdeke, nem tudjátok, hogy mi a béke…
Ukrajnát meg nem támogatjátok, de eltartjátok… Így ez a Ti háborúságotok.
Tudjuk ám, hogy már annyi a pénzetek, mit sem tesztek, de a háborútok nektek tesztek.
Megállapítjuk, Ti még kosnak is rosszak vagytok, katonákat öletni, mit akartok.
Mi meg miközben vágyjuk a békét, Ti szórasátok kazettás bombák robbanó lelkét!
Mit csináltok vajh’ a megölt katonák vérén szerzett pénzzel, tán’ bankod bombákat bérel?
Mit csináltok a megölt családok vérén megszerzett pénzzel? Mi föl nem fogjuk ép ésszel…

Jégből vagy kőből a szív,
Milliók sírnak, ti számoltok.
Békét ki mondja?
*
(10 szavas duó)
Mindennap átéljük, vágyunk messze repül,
Örülünk, hogy ágyúgolyó messze repül.

Tudjátok, hogy nekünk egy robbanás is borzalom?
Pecheseknek jut földhalom!

Messze száll a vágy sokszor,
De nálunk csak a robbanás száll.
Földben lesz végünk.
*
(3 soros-zárttükrös)
Nekünk már nemcsak a háborúból van elegünk, de fekete kosok! Belőletek is!
Hogy gazdagodjatok, háborút hoztatok ide a szomszédba! Ti meg még átkoztok is…
Nekünk már nemcsak a háborúból van elegünk, de fekete kosok! Belőletek is!

Elég volt belőletek,
Háborút hoztok, mi szenvedünk.
Nem kérünk többet!

Vecsés, 2023. július 23. – Siófok, 2025. június 24. -Kustra Ferenc József- írtam: a világ, az emberiség
-élő- történelmi-háborús helyzetéről, alloiostrofikus versformában. A senrjonokat szerző-, és poéta társam Gránicz Éva írta.

...

Hétköznapi pszichológia…
Bizony-bizony minden percenként egy-egy szó csak elszáll,
Ha nincs más újabb mondandó, végtelen nagy csend beáll!
A szívdobbanás, csak dübörög, válaszhiány elszáll!
*
Szó elszáll, mint a szél,
Hallgatásban süvölt a csend.
Szívhang az, ami szól.
**

Ha válaszhiány nem ad hangot, ajkam is remegve megáll.
Ha mellettem ébredsz, közben távol vagy… szó nem is szól, elszáll.
Én meg jó erősen ölelnélek, szorítanálak… csend áll.
*
Mellettem vagy talán,
Válasz nélkül szobroz a csend.
Szó bennem elhallgat.
**

Ki rab, csendben szabadságot vágy… rabság maga a boldogtalanság.
Rabságban bizony ritka a vigyor-mosolyság, nincs gátlástalanság.
Rabságban szó sem döntő, maga a némaság, szinte hangtalanság.
*
Mosoly ritka erre,
Rabság fojtogat, hang se száll.
A szabadság csak vágy.
**

Rabként vágyjuk szabadságot, erre szomjazunk,
Mert bármely börtön lehet a legnagyobb vágyunk?
Szólnánk is, de nem lehet, csend… miatta állunk!
*
Szabadság szomj éget,
Börtönné válik a vágyunk.
Némán marad a szó.
**

Csukott emberi szem tán' nem láthat csodát,
Közben, mint üldözött, átéljük csend hangját.
Léknek a csendjében, nekünk szűnik világ…
*
Csukott szem fénytelen,
Csodák csendesen elszöknek.
Csend kiált legbelül.

Vecsés, 2025. május 18.- Siófok, 2025. június 6. Kustra Ferenc József- írtuk kétszerzősnek, Bosányi Alexandra Eszter azonos c. verse, mint ötletadó alapján. Gránicz Éva szerző-, és poétatársam a HIAKU -kat írta. (6 8 6)

...

Forrongnak a létkérdések…

Senkit nem érdekel, hogy mit írok,
Írok így hát, magamnak.
Senkit nem érdekel, mit gondolok,
Gondolok hát, magamnak.

Gondolataim, írásaim, verseim nem érdekli az embereket.
Magamban gondolkodok, írni is magamnak fogok! Gyógyítja lelkemet.
Gondolataim, írásaim, verseim nem érdekli az embereket.

Önmagam vagyok.
Az egész világ bennem,
Bennem, lelkemben ragyog.

Lélekben vagyok -
Önmagamtól ragyogok.
A világ bennem éled.
*

Senkit nem érdekel, hogy mit érzek,
Érzek hát magamnak.
Senkit nem érdekel, mit, hogy nézek,
Nézek hát magamnak.

Nem ismerik, ők az érzéseim s mit kedvelek, mert nem szeretnek.
Nem számít! Szeretem önmagamat s nem őket. Kedvem szerint teszek.
Nem ismerik, ők az érzéseim s mit kedvelek, mert nem szeretnek.

Ismertlen’ vagyok.
A világnak darabja,
Vagyok láthatatlan én.

Láthatatlanság,
Világ nem érezhet meg,
Pedig benne élek még.
*

Senkit nem érdekel, hogy hogyan élek,
Élek én magamnak.
Senkit nem érdekel, hogy rosszul élek,
Élek hát magamnak.

Élek vagy halok, az ma már kicsit sem érdekli az embereket.
Élem életem, ahogy tudom, vigasztalom megsebzett lelkemet.
Élek vagy halok, az ma már kicsit sem érdekli az embereket.

Furcsa látomás,
A világ ilyen rút s szép.
Magam által ismerem.

A világ, csodás.
És kevésbé egyszerre...
Én vagyok varázstükre.

Vecsés, 2004. augusztus 7. – Szabadka, 2018. július 21. - Mórahalom, 2018. augusztus 18. - Kustra Ferenc – a verset én írtam, alá a 3 soros-zárttükrös –t Jurisin Szőke Margit, címük: „Élek vagy halok...” A sedoka –k Farkas Tekla munkája.

...

Hétköznapi pszichológia…

(Bokorrímes duó)
Hiába ír szűzi kéz, hiába lágy a gondolat-melódia,
Sunyin oson, lopakodva tép, minden átrág… idő paródia…
Remény sokszor olyasmi, hogy bizony, csak kétesen csillan,
Forrását ennek kitapasztalni? Akkor honnan villan?

Lágynak tűnő melódiák, üresen konganak,
Vadóc futamok, szerencsétlenül csak bénáznak…
Ha olvasás közben veszel egy mély levegőt,
Közben érzed, ártatlan a lelked, meggyötört.
*

(Leoninus trió)
Persze lopakodva is lehetne verset írni... minek? Egy torzszüleményt, pl. kinek?
Éreztél Te írás közben lelki fájdalmat? Kaptál Te mocskolódó rágalmat?
Kívánkoztál te már messzi fölre? Volt e benned érzés, hogy ezt akkor örökre?
Mikor egy újabb sort leírtál, mert alkotsz… érezted: nem jó, mert ezzel hivalkodsz?

Poéta sorokat írjon és ne rágódjon!
Poéta verseljen és szavakkal csencseljen.
Poéta vezesd népet, utat mutass, szépet.

Állítják a nem javítható ’hívők’, nem gonosz világ... csak teret nyert a másság.
Én meg üzenem ’hívőknek’: káosz a világ, pusztítja emberiséget, kórság…
Az emberi társadalmaknak van rendje. Így nem elintézhető: egye-fene!
*

(senrjon trió)
Bármily’ a helyzet nekem
Írnom kell! Folyvást és állandón!
Lélekfenntartó!

Lopakodva irhatok,
De azért írok, megjelenjen!
Lélekfenntartó!

Kevés a jó világban…
Alkalmazkodva jeleskedek…
Lélekfenntartó!

Vecsés, 2016. október 7. - Kustra Ferenc József- írtam; avagy részletek a versírás lélektanából…

...

senrjú stílusú haikuban

Falevél hullik,
Elfáradt nyári világ.
Öregedő nyár.
*
Évszakok váltják
Egymást, szépen, sorrendben.
Mind elvonulnak.
*
Csodálni való,
Varázslatos természet.
Én természetem?
*
Édes-keserű
A múltba visszamenni.
Gondolat szárnyán…
*
Hatvanhét év sok!
Innen kell visszanézni.
Homokóra jár!
*
Távolba vész, a
Hosszú gondolatsorom.
Minden, múlt messze.
*
Kis béke puszi
Cuppantás, szélviharba…
Lebontja tetőm.
*
Őszöm játszik,
Megtréfálja a nyaram.
Úton, mint vándor.
*
Nap hunyja szemét.
Lemond az ősz javára!
Ősz nem virradat.
*
Tudom, eljött ősz,
Keserű emlékezni…
A tél kezdődik…
*
Majd, dacolok én
Hosszú ősszel és téllel.
Ez tán’ életcél.
*
Alagút, vak út,
Nem látni benne semmit...
Lehet, nincs vége?

Vecsés, 2014. augusztus 30. – Kustra Ferenc József

...