Elszállt a nyár, elfutottál,
Elmentél és jól elhagytál.
Éppen fölém hajol az ősz,
Széllel… süvít, nyarat lefőz.

Én csak vágytam… süssön rám a nap.
De fénye, min jött… tükördarab.
Árnyékom is becsapott,
Mindig csak mögöttem volt.

Fáj nekem, nagyon fáj, végzetem,
Hogy nyáron hideget éreztem…
Majdnem mind a hatvanháromszor?
Életemben, bizony jó párszor.

Vágytam pedig élet melegségére…
Arra, hogy jól süssön rám a nap, végre,
Legyen boldog… úgy minden másnap,
De csak hamisan sütött rám… nap. .

A karmámban nincs ilyen.
Mi benne van, semmilyen!
Napsütötte élet… vágyálmom,
A ború alatt csak kínlódom.

Elszállt a nyár, elfutottál,
Elmentél és jól elhagytál,
Magad mögött borút hagytál,
Úgy tűnik, hogy nem is voltál…

Vecsés, 2011. szeptember 12. – Kustra Ferenc József

...

(Senrjon csokor)
Nem verekedtünk össze!
De, Te torkom törni akartad…
Erősebb voltam.
*
Naponta körülbelül
Öt-hat alkalommal pofoztál.
Bizony számoltam.
*
Közben meg, tán’ végül is
Szeretet nevelésed átjött!
Tudtam, beteg vagy!
*
Tizennégy éves voltam,
Orvosnőnk szólt, elmebeteg vagy!
Mondtam, hogy tudom…!
*
Terhes voltál húgommal,
Még a méhében, meg is ölted!
Így egyke lettem!
*
Tizennégy éves voltam,
Mikor apámat elzavartad!
Tanúja voltam!
*
Az örökség házamat,
Totál idegeneknek hagytad…
Szegénnyé tettél…
**

(Senrjú duó)
Nem haragszom rád,
Betegséged legyőzött!
Sorsod, rám rovott…
*
Emlékszek szépre,
Jóra, szeretetre is!
Ilyen lett sorsom…

(A béke poraira!)

Vecsés, 2022. április 27. – Kustra Ferenc József – íródott: kőkemény önéletrajzi írásként. [Ilyen kemény a saját történelmi múltam… ’Aki tagadja az igazságot, az nem ember…’]

...