Van, akinél többször is poharat emelne…

Mindenkinél vendég egyszer a halál,
Ha szól a vekkere, indul, meg nem áll.
De, néha látja, hogy benőtte a fű az utat…
Ilykor megáll és a gondolataiban kutat…

A halál pelerinje,
Az éjjel végtelenje.
Szokása az egy, nagy suhintás,
Végül is, ezért ő a kaszás…

Ha a riasztása téves volt, akkor csak néz, téblábol,
Mert fölöslegesen kaszálni, nem telik a zsoldjából.
Szerencsétlen, körbenéz, mindenhol csak fránya élet!
Ez neki nem kenyere, bánatos, hogy ez a véglet.

Páciensnek menni kell és boldogan integetni,
Ő ezt szeretné munkában, folytonosan elérni…
De neki se jön össze minden, nem kell tőle félni…

Aki a halál útjából kitér, visszatér,
És ő akkor szárnyalhat, mint a vad réti-szél
És abban is reménykedhet, még sokat megél…

Ha az asztalon, kis mécses-láng vergődik,
És aki elment arra már nem emlékszik,
Időt okold, hogy máris… ő mi elszakít…

Vecsés, 2016. október 4. – Kustra Ferenc József

...

Balaton vízfelülete, mint tükörkép lopja távolságot,
A hullámok meg, sokszorozzák… Ezt a gyönyörű mohóságot…?!

Itten kéne lenni, egyszer és mindenkorra,
Akkor is, ha reggelt, vagy éjfélt üt az óra,
Így lenne állandó az élvezet, nem lenne a kín,
Lelkem, boldogan játszana a szeretet húrjain…

Ez a gondolat felvetés, dráma, szinte tudatzavar.
Életlehetőség erre nem adott, nincs döntés hamar.
Marad inkább az emésztő, nagy vágy, már gyermekkorom óta.
De tudott lehetetlenre várakozni… kész idióta.

Én nem vágyok az Adriára, messzi Balira!
Nekem, te kelessz télen és nyaralni nyaranta!
Mondd, szeretett Balaton, ki is vagy te énekem...?
Azt hiszem, te vagy az a... el nem múló szerelem…

Ha parton, én kint maradok és rám zuhan a csillagfényes éj,
Ámulok, ahogy visszatükröződik… vibrál a hullámtaréj…

Vecsés, 2015. május 25. - Kustra Ferenc József

...

Nem is hiányzom neked, Csilla?
Búj ölembe, mint égő szikra!
Lelked simogatnám,
Arcod puszilgatnám.
Nekem, nagyon hiányzol Csilla!

Gyere már, ne várass, jőj Csilla,
Jer már, várok a bújásodra…
Érintenénk lelkünk,
Megjőnél… Érezünk.
Nekem, nagyon hiányzol Csilla!

Szívem oly’ érted dobog Csilla!
Búj ide, mint nap boldogsága.
Bánatról beszélnénk,
Boldogságot élnénk.
Jer már, nagyon hiányzol Csilla!

Vecsés, 2020. július 29. – Kustra Ferenc József – íródott; romantikus LIMERIK csokorban.

...

(Senrjú csokor)
Fönt, kék ég alatt
Száll boldogság madara?
Vajon, milyen kék?
*
Élet karmája
Csillagokban van rejtve.
Kódolt üzenet?
*
Öregen, élet
Peremén állva várunk.
Idő, nem áll meg.
*
Lesz kit lelőknek
Aztán, hosszan bukdácsol…
Mennyországban van.
*
Van, ki már unja
Ácsorgást, előre lép…
Mennyek, fogadja?
*

(Tíz szavas csokor)
Az elveszett lélek gyásza megmarad,
A megmaradt lélek, életbe ragad.
*
Remény hídján, átmennék Veled!
Csak remény van! Szeretem a melled.
*
Reményem hajóhídján várakozás zászlaja lobog.
Nézem, mi lesz? Remény, elkocog...
*
Teremtesz és kitörölsz, Te gazember!
Reményem, immár nem vagy ember!
*
Holdfény, felhők között bujdokol,
Szomorú, sötét pillanat lesz a vég.
*

(Senrjú)
Az élethajóm
Fölfogja gyenge szellőt!
Mire sem elég…
*

(10 szavas)
Csillagfényben látni, az ezüst holdfényt,
Halál közel... már nem dicsfényt…

Vecsés, 2018. augusztus 28. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjúban és tízszavasokban.

...

Tavaszvárással, télbúcsúztató…

(3 soros-zárttükrös)
A csendtől zúgó zajos erdőben, őspadon ülünk,
Ha csendben is, fogjuk kezünket, lélek-egyesülünk...
A csendtől zúgó zajos erdőben, őspadon ülünk.

(Senrjú duó)
Nézzük zöld erdőt,
Meglátjuk őzcsapatot.
Egymásnak vagyunk.

Március idusa már jő,
Micsoda langy’ a szép-idő…
Március idusa már jő.

Azért a kezed melege fölöttébb jólesik,
Csendben ücsörgünk, csukott szemmel, jó, hogy nem esik.
Lelkünket érzem, uralja végtelen szeretet,
És ez biz' régi már, jó érzés, nem hevenyészett!

(Bokorrímes)
Nagyon jó, hogy nem kell lelkünkbe semmit jól beszuszakolni,
Népies, egyszerű tevékenységgel, hosszan szuszmákolni…
Utálat hiányában nem kell nekünk rögvest szunyátolni.

(3 soros-zárttükrös)
Nem volt semmilyen havas telünk,
Már van tavasz, amit megleltünk…
Nem volt semmilyen havas telünk.

Ez nekünk egy nyugodt és igen boldog délután,
Egyetértve, együtt élvezzük a csend hallatán.

(Septolet)
Veled lenni,
Csendben ücsörögni,
Zöldet nézni,
Nem szunyátolni!

Megjött a tavasz,
Télnek utószakasz;
Szevasz!

Vecsés, 2020. március 2. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában.
„Szuszakolni = belegyömöszölni – Szuszmákolni = lazsálni, bíbelődni – Szunyátolni = elbóbiskolni”

...

Hétköznapi pszichológia…

(3 soros-zárttükrös)
Jó lenne, az idő pillanatába belelépni,
Hátha ott lehet, az időnkről sok mindent megtudni…
Jó lenne, az idő pillanatába belelépni,
*
Most- időszemcse-
Tócsába folyik lassan.
Belelépek, megállok.

Pillanat félszeg.
Fény-másodperc lepereg,
Mint eső bőrömhöz ér.
*

(bokorrímes)
Hétrét görnyedve talán beleléphetnénk?
Hah! Hová, az időbe? És ott mit tennénk?
Mi lenne, ha tudnánk, jövőben mik lennénk?
*
Jövőm látom itt.
Megtörve csepp egészén.
Lassan darabokra hull.

Létcsepp ujjamon.
Jövőbe nézek éppen.
Megtört egész - darabos.
*

Az idő, mint mongol nyílvessző elsuhant a fejem fölött.
Hetven év alatt is, csak egyenletesen és nem körözött…
Az idő, mint mongol nyílvessző elsuhant a fejem fölött.
*
Gyorsan múlik már...
Idő időtlen vággyal.
Visszanézek rá: emlék.

Emlékem múló.
Nem lassít az idő sem.
Sok mindenre vágyik még.
*

Látom, zeng a csend, ahogy az idő suhan…
Ez akkor sem olyan, mint a vonat pullman…
Látom, zeng a csend, ahogy az idő suhan…
*
Kicsit hangos csend.
Szinte robog a holnap,
Tegnappal összefolyva.

Tegnap folydogál.
Hangokká törik a csend,
Holnappal tapad össze.
*
Sokszor –esténként, de még fényben is- sompolygott már felém a sötét…
Fényben szuggeráló szemmel, biráid lesik fényidőd üstökét!
Irreális időpillanatban vádemelések kísérik életedet
És tapossák el a saját időtényeződet, a saját időfényedet!
*
Fény
Itt-ott
Csillan csak.
Óhaj marad...
Tőlem elfedik.

Tőlem elfedik.
Óhaj marad...
Csillan csak
Itt-ott
Fény.

Már
Nincsen
Időfény.
Fényt nyel sötét.
Vádak... rossz birák.

Vádak...rossz birák.
Fényt nyel sötét.
Időfény
Nincsen
Már.
*

Karommal visszahúznám a jó tempósan rohanó időt
Lét árnyékába telepítenék… állandó-idő erdőt
És ezzel fedném az üres, szikes, múltbéli időmezőt.
*
Egyszer csak elfogy.
Az én Időm is véges,
De addig lépek párat.

Elfogy. - Pár lépés.
Időm nem végtelen már.
De addig még szeretek.
*

Az időtényezőbe belefordult a világ,
És akik ezt tagadják, azok a haramiák.
A csend folyvást lefagyik,
Az idő meg csak múlik.
Sodródnék én az idővel, de azzal csak a régmúltba lehet,
Keresnék én hosszabb jelen időt, de valami vehemenset…
*
Pang
A csend.
Haladnék
Az idővel...
Most kell még élnem!

Most kell még élnem!
Az idővel
Haladnék...
A csend
Pang.
*

Eltévelygésben megfogant gondolat, maga a rettenet valósága?
A nemes és nemtelen gondolat a mindennapi lét fennhatósága?
Az időtényező befolyásolja a gondolkozást,
Múlt, jelen, jövő várja, kéri egységbe összerakást.
*
Múlt...
Emlék...
Jövőt...várd!
Jelent, most éld!
Gondold át... tégy így!

Gondold át... tégy így!
Jelent, most éld!
Jövőt...várd!
Emlék...
Múlt...
*

Az idő, nagy hegyeket is mind magába olvasztotta,
Nem lenne nélküle, csak nagy semmi... csak síkosult puszta.
Az idő, nagy mindent tudó! Mindent lát, mindent hall!
Az életzenét is ő játssza, minket így ural!
Tudom, a jövő évi idő is úton van és rendben, majd megérkezik,
Azt meg remélem, hogy akkor még a lábam, nem a föld alatt gyökerezik…
*
Csak
Halad
Az idő...
Még remélek...
Sok boldog évet.

Sok boldog évet
Még remélek...
Az idő
Halad
Csak...
*

Ahogy az est, elfoglalja a tájat, tudom, elmúlt a mai nap,
Esti misére, meg hallom, olyan pontosan harangozik a pap.
Idilli jövőképünk addig van, míg az időt be nem folyásoljuk,
Amíg az időnknek a pillanatát érdekből, meg nem változtatjuk!

Vecsés, 2018. aug. 9. – Mórahalom, 2018. aug. 23. - Szabadka, 2018. aug. 28.- Kustra Ferenc József - a verset én írtam. A sedoka –kat írta Farkas Tekla, míg a tükör apevák, Jurisin (Szőke) Margit munkája.

...