?Ha majd az életben fáj valami nagyon,

ne mondd senkinek, hogy kacagjon azon.

Borulj a párnádra egy csendes éjszakán,

s ott sírd ki magad, szívb?l, igazán.

Mert ha az életben boldog akarsz lenni,

meg kell tanulnod t?rni és szenvedni.

Csalódni kell, hogy újból szeressünk,

gy?lölni kell, hogy boldogok lehessünk.

Meg kell tanulni nevetni, sírni,

valakit elküldeni.

Csalódni kell százszor, hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!?

? Nagy bátorság kell, ahhoz,

hogy az ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát.

Bátorság, csaknem vakmer?ség.

A legtöbb ember

nem tud szeretet adni és kapni,

mert gyáva és hiú.

Szégyelli, hogy odaadja,

s még sokkal inkább szégyelli,

hogy kiadja magát a másiknak,

elárulja a titkát.

Azt az egyszer? emberi titkot,

hogy szomjazik a szeretetre, gyengédségre!...?

...

Titokban imádlak mert nyíltan nem lehet
így kell bevallanom mennyire szeretlek
ha leszáll az alkony,csendes a táj

Hiába,hiába nem tudlak feledni már
csak téged tudlak igazán szeretni

Távol te t?led szomorú az élet
Szívem csak azt dobogja látni szeretnélek
lombos fák alatt egyedül bolyongok
akkor vagyok boldog ha rád gondolok

Sötét éjszakán csillag sincs az égen
Édes szívem te vagy minden reménységem
nem tudnám feledni arcod mosolyod
Én csak téged tudlak szeretni remélem jól tudod

...

Tudom hogy gyönyörü napra ébredek
körülöttem mosolygó,boldog emberek.
Én szeretetet egy kedves szót
nem kapok,
már a nap az égen sem nekem ragyog.
Hidd el én olyan egyedül vagyok.
Tudom hogy éjjel fényesek a csillagok
születik több ezer szerelem.
Kinek a csókját várjam?
Ki mosolyogna rám kedvesen?
Becézö szavakat nem hallhatok
szerelmet senkinek nem vallhatok.
Hidd el én olyan egyedül vagyok
s talán bele is halhatok.

...

Van egy fiú,
Kinek szemei t?zként ragyognak.
Kinek illata fogva tart,
Kinek minden apró kis érintése elvarázsol.

Sosem mertem neki megmondani.
Sosem mertem az igazsággal elé állni.
Sosem volt az a pillanat,
Amit szerettem volna.

Volt viszont egy pillanat,
Mely még itt él bennem.
Volt egy érzés,
Mely most már fogva tart.

Lelki szemeim el?tt láttam,
Hogy forrón ölel,
S forrón ajkai
Az ajkaimhoz érnek.

De mi volt ez?
Csak egy látomás,
S én majdnem elhittem,
Hogy ez igaz.

Minden éjjel ugyanezt látom,
Arra gondolok,
Hogy még mindig szeretem.
Mert egy nap álomból lesz valóság.

S ha csak egyszer is összeérne izzó testünk,
Ha csak egyszer is forrón ölelne,
Én lehetnék az,
Ki boldogan alszik el...

...

Fekete fátyol borult az arcomra
elvették t?led az életet,
Bár mosolytalan boldogsággal gondolok rád
sírodra fájó szívvel könny pereg.


Emlékeid mélyen élnek bennem
fehér galamb vigye a lelked nyugovóra,
Te voltál a legdrágább e földön
Isten nyugosztaljon,béke poraidra.

...

Friss tavaszi szell? fújta felém
CSODÁS érzelmek langy illatát.
Mint villámcsapás úgy hasított belém...
Vágyom CSÓKJAID mézédes zamatát.

Véletlen csupán érzelmeink árja.
Sosem gondoltam, hogy létezhet ilyen.
Lelkem csak SZERELMES SZAVAID várja,
Édes érintésedt?l úgy dobog szívem.

Olyan ez nekem, MINT EGY SZÉP ÁLOM,
Melyb?l felébredni sosem akarok.
Rezdüléseidet VISZONOZNI VÁGYOM...

Alig hiszem el, de SZERELMES VAGYOK!
Amit Te adsz, s én adhatok Neked;
Végtelen BOLDOGSÁGOT ÁLMODOK Veled!

...