Találd meg azt
Ki megbecsül,
Nagy bajban is
Melléd ül.

Találd meg azt,
Ki egy kicsit
Megcirógat ha
Gond feszít.

Találd meg azt,
Ki éjeken
Simogat majd
Vad t?zben

Találd meg azt,
Ki tégedet
Át nem enged
Senkinek

Megtaláltam - elvesztettem
Megkaptam, és - nem becsültem
Legyen a büntetés
Ezerszer halál
Mint csak egyszer
Magamra hagyjál

Mert lehet már kés?
És lehet nagyon fáj
De valóban ennyire
Nem szeretsz már?

Nincs több esély,
nincs bocsánat?
Te a boldogságot
Megtaláltad?

Gondolj arra
Mit együtt tettünk
Vagy csak arra
Miken át nem mentünk

Vagy csak gondolj
Terveinkre, jöv?nkre
Még egy próbát
Megérne-e?

Még egy próbát
Olyan módon
Hogy mi elmúlt
Vissza hozom

Képes vagyok
Tudom bizton
Hisz te vagy
Az én ?rangyalom

Szeretnélek visszakapni
Kicsit sem titkolom
Te vagy a mindenem
Éjjelem-nappalom

Nélküled már érzem
Nem vár rám semmi
Nem tudok egyedül
Tovább menni

Bocsánatod kérem
Még egyszer utoljára,
Megbántam tetteim
Talán sokadjára

Te is tudod, érzed
Valahol mélyen
Tudnál még szeretni,
Csak sok a kétely

Kételyeid eloszlatnám
Neked csak magamat adnám
Azt a magam, azt az érzést
Mi nem hagy több kétes kérdést

Tudom boldog bárkivel lehetsz
De én már csak veled leszek.
Ha nem leszel én nem is tudom
Mi lesz az én feladatom

Tanácstalan, tétova lét
Ezer és ezer álmatlan éj
De ez nekem nem elég,
Szeretnélek érezni még

Szeretnélek szeretni,
Szeretettel ölelni
Öleléssel megbiztatni
Biztatással melléd állni
Melléd állva büszke lenni
Büszkeséggel reád nézni
Reád nézve azt tudatni
Így is tudlak én szeretni

Szeretnélek megcsókolni
Ezekhez egy esélyt kérni.
Esélyt kérek álmainknak
Mik éjjelente felragyognak
Ott állunk és sok baj után
Megcsókollak, úgy délután
Annyit mondok: megérte
Verset írni Teérted.

...

B?nöm van, és most vezekelek.
B?nöm van, mert veled ostobán viselkedek.
Kimondtam mit rosszul gondoltam, és érzékelek.
B?nöm megbocsátani, talán nem is lehet.

De kérlek légy megbocsátó velem!
Tudatlanságból való b?nöm nézd el nekem.
Butaságom miatt az érzés fájón belém hasít,
Tudom, a te fájdalmad nagyobb, ez téged t?lem eltántorít.

De fejemben a gondolatok körülötted keringenek.
Szerelmem megbántottalak, de te kérlek ne tedd!
Mert nem ellenedre akartam tenni mit teszek.
Hagyd, hogy rendbehozzam b?nöm mit tettem veled.

Hiszem, hogy szeretsz, és megbocsátasz nekem.
Id?vel a szíveden ejtett sebed begyógyítja szerelmem.
A könny a múlté lesz, és nekünk boldogság terem.
Mert én is szeretlek szép kedvesem!

...

Gyöngyöz? kispatak szeli ketté a rétet,
Pompázó virágok teszik még szebbé a képet.
Madarakk csicseregnek a fáról kémlelve,
Mikor bontakozik ki két fiatal szerelme?
Sétálnak, s egy szót sem szólnak,
Helyettük csak a rigók dalolnak.
A fiú félszegen megfogja a lány két kezét,
S mindketten érzik a boldogság kezdetét.
Nem kell ide üres szó, sem ígéret,
Az a fiú én vagyok, s bizony szeretlek téged!

...

Évek múlásával veszed majd észre,

Mennyit is ér egy másodperc része.

Ami elmúlt, elmúlt. Kár búsulni rajta.

A jöv? év úgyis új rügyeket hajta.



Más rügyeket hajt, más képben éled,

Mint reggelenként az újuló természet,

És a harmattól mindig új er?re kapva,

Mignem végül egyszer leáldozik napja.



Ne felejts el a jelenben élni,

Mindig bizakodni, és folyton remélni,

Hidd hogy bármi jót teszel te itt,

Az valahol valakit egyszer megsegít.



?rangyalok mindig vigyázzanak rád,

Ha messzi hazában sodorna a vágy.

Emlékezz azokra kik szeretve féltek,

És hoztak oly sok áldozatot érted.



Álmodozz! és tégy azért oly sokat,

Mindig szem el?tt tartva az álmokat.

Ha el is ragad az élet gyors sodra habja,

Boldogságban teljen születésed napja.



Az évek,az évek, úgyis csak jönnek.

Nem szab határt semmi az id?nek.

Földi teherrel telt életünket rójja,

Mígnem túlsó partba vágódik hajója.

...

A mosoly az arcomon,
Már rég megfagyott
A boldogság számlája
Nekem, túl drága volt.

Hisz van bolond ember,
Ki megbízik másban,
Ki azt hiszi, jól van így,
De szívében más van.

Néhány meg elhiszi,
Hogy elmúlik egyszer,
Majd kés?bb rájön,
Ett?l lesz ember.

De mért kell hogy él?,
Ezt így élje át?
Mért kell, hogy érezze,
Haldoklók fájdalmát?

Mert ha túl éli egyszer megtanulja,
Ki bolond, könnyen magára hozza.
A kegyetlen szerelem meg nem öli,
De már tudja, a b?ntudat végig, a sírig kínozza.

...

Szomorúság birtokolja lelkem,
bánatos vagyok hogy el kell mennem.
Itt kell hogy hagyjam a boldogságom,
hogy viszontlássalak már alig várom.
Mondd hogy találkozunk,mondd hogy látjuk egymást
mondd hogy nem álom volt csak ez a találkozás.
Peregnek könnyeim,sírok érted
de vissza jövök hozzád megigérem néked!
Odaadtam neked a testem a szerelmem
amíg távol vagyok töled addig sem feledlek.
Megígérted nekem a legnagyobb csillagot,
ha rám gondolsz onnan tudom,
csak nekem ragyog.

...