Öreg testben öreg lélek,

Elmeséli mostan néked.

Hogy kergette szíve vágyát,

Hallgasd meg hát balladáját.



Ifjú délceg gondolt egyet,

Nem telhetnek így a percek,

Órák, hónapok s évek,

Hogy e balga fukar népek,

Nem lelik mi szívet éltet.



Szép szavakat nem hallott már rég,

Bókra s udvarlásra nincs is már igény.

Bántotta lelkét e puszta tény,

Hogy az emberb?l kihal a szenvedély.



A csók mi régen szerelem pecsétje volt,

Ma játék s tisztasága zord.

Boldogságot tárgy okoz csak,

Mily nagyobbat a gazdagabb okozhat.



De álj! Hol marad a tiszta lélek!

Példát adok majd ti néktek!

Nem kell ide pénz se gyémánt,

Hogy a lelked szépen széttárd!



Elkezdte hát hosszú útját,

Szétszórta a bókok bókját.

Öntözte az élet fáját,

Szerelemnek violáját.



Tette ? ezt nagyon bátran,

S hogy ember jobbá váljon.

Teltek múltak hosszú évek,

Egyre n?ttek a remények.



Példa ím volt: hajolt bókolt,

minden hölgynek kezet csókolt.

Tépett szívet összezavarta,

Szava a lelket simogatta.



De volt ? neki titkon vágya,

Meglegyen az ? mátkája.

Kereste is szüntelen,

Járt poklon s egen.



Korszak ellen fogott kardot,

H?sként vívott lélekharcot.

Ámbránd lelke nem sejthette,

Hogy saját maga lesz a veszte.



Volt közel s távol, határon innen és túl,

E történetre mégis, bús végzet borul.

Kinyílt a szem, hogy e rút században,

Mit ér a szív, ha páratlan.



De a vagyon többet ér másnak,

Minden vágyat el is áshat.

Mivel neki kincse nincsen,

vesztes lett az életringben.





Nem akadt e földön kinek szíve kell,

Így a halál magányosan ragadta el.

Szíve megszakadt......

S a tanulság mi néktek megmaradt,

Egy fecske........... nem csinál nyarat!

...

Éjjel felnéztem az égre és láttam a neved kezd?bet?jét a csillagok alakzatában.Kerestem az enyémet mind hiába,a tiéd mellet de sehol nem leltem.Aztán rájöttem,hogy nem csak a Földön de az égben sem lehetünk együtt.

Ami fájó érzéssel töltötte el érzékeny szívem galaxisát.Majd bús tekintettem a Holdra szegeztem,és itt belül mint ha csalódŕs szele égetne.

...

Ne gondolkozz sokáig ha valamit meg akarsz tenni, vagy el akarsz mondani. Mire er?t és bátorságot gy?jtenél hozzá, lehet túl kés? lesz már. Csak egy életünk van, és azt igyekezzünk úgy megélni, hogyha bármit is elrontottunk, legyen merszünk félretenni büszkeségünk, makacsságunk, megbántottságunk, csalódottságunk mert amíg élünk nem kés? megbocsájtani és újra kezdeni!

...

Hétpecsétes titok a szerelmed.
Minek örzöd?Mi az,ami hozzám nem enged?
Reménytelenség minden álmom
hogy találjam így a boldogságom?
Minek örzöd ha nem engedsz magadhoz?
Mi a Te titkod amihez ragaszkodsz?
Nem engedsz a szívedhez a lelkedhez,
ahol igazán megtalálnám a szerelmed.
Jégben fagyott szíved felolvasztanám,
lelked melegre lehelném.
Engedd hogy bús kedved felvidítsam
hétpecsétes titkod megfejteném.
Megfejteném azt a talányt,
ami Téged nekem nem ád.
Áttörném a gátat.....
de szerelmed csak áltat.

...

Csak mentem az úton úgy ahogy szoktam,
Lehajtott fejjel, búslakodva.
Ez azért volt mert az élet gyatra.
És a sors téged akkor még nem dobott az én utamba.
De aztán jött egy lány, szép volt nagyon,
Mikor láttam a szívem egyre gyorsabban dobogott.
Ez a lány te voltál senki más,
Akkor történt az,hogy teljesen megbolondítottál.
A szemed csillogott a hajad lobogott,
De a mosolyod volt az, ami benned megfogott.
Pár másodpercig megfordult velem a világ,
Akkor már tudtam, Cupido nyila eltalált.
Ez volt életem legszebb pillanata,
Mert ez az érzés örökre bennem maradt.
Most már itt vagy nekem, szerethetlek,
Úgy ahogy senki mást eddigi életemben.

...

Szorosan átölelve add nekem az éjszakát! Karjaimban érzem szíved minden ritmusát. Szenvedélyes szerelmed, fényl?n izzó tested, Ujjaimmal feltárom a gyönyör?séges kerted. Belopódzom a tested minden zugába, vágyak törnek el?, a karjaimba érzem, TE vagy a büszke N?.

...