Életem Értelme!

Te vagy az, ki meg mutatta mi az élet
Melletted már nem félek!
Bátran merem mondani, hogy SZERETLEK
Karjaimból téged, soha el nem engedlek.
Sírig tart ez az érzés nekem,
Csókjaidat, míg én élek nem feledem!
Örökre szívembe zártalak
Egész életemben TÉGED vártalak.
Most, hogy már itt vagy velem,
És fogod két kezem.
Kezeidet el nem engedem!
Szeretlek, mert értelmet adtál szerény kis életemnek,
Megnyugvást fájó kis szívemnek.

Szeretlek

...

Szelek szárnyán repülve
Magas hegycsúcsok felett
Horizontot érintve
Repülök csak felfele.

A szabadság érzete
Felemeli lelkemet
Kit legjobban szeretek
Örökké velem lehet.

...

KÜLTEM ÉN MÁR SZÁZ CSÓKOT NEKED
DE TE NEM FOGADTAD ?KET
ÍGY ÉN NEM SZERETLEK MÁR,

DE TE VALAKI MÁS CSÓKJAIT VISZONOZTAD
ÉS ÉN RÁJÖTTEM MÁR RÉG
DE ÉN MÁR NEM SZERETLEK TÉGED
DE TE ENGEM MÉG MINDIG SZERETSZ

DE TE MÁR NE SZERESS TOVÁBB
NE TEDD AZT VELE
AMIT VELEM TETTÉL
NEM SZERETNÉM HOGY ? MIATTAM LEGYEN
BÚSKOMOR
BOLDOGTALAN

EZÉRT SZERETNÉM MOST KIMONDANI
NINCS TOVÁBB
ENNYI VOLT
VÉGE LESZ
ÉS MOST VÉGE LETT.

...

Mindent megtennék hogy veled legyek,
Fogd a kezem, csókold a szám,
És taníts meg szeretni engem igazán,
Tudom egyszer elrontottam, de szeretném újra kezdeni,
Hogy megmutassam.. én is tudok igazán szeretni....

...

Szívemb?l árad egy lángcsóva,
Szerelmünk legtüzesebb csókja.
Szépen nézel szemembe s én szerelmemnek nevezlek,
Ez természetes hisz tiszta szívb?l szeretlek.
Szerelmünk csókban forrt össze, tiéd a szívem örökre.

...

Neked
Valamit mondanom kellene,
hogy pajzsom bús éneke
szemeid végtelen tengere
hallja
mit éjszaka álmodom

nem kell
hát nem mondom
mit éjszaka magányban álmodom
magányos szívemnek szelleme
szólít
míg holdudvarban táncot jár

ki végtelennek végére jár

éjére vár...

A lélek, ki rabod a gyönyörben
téved
mert hisz még az örömben
reménynek koronás koldusa
tartom kezem
és dacos büszke fejem

Csókodért, melyért lándzsát törnék
életedért életemmel vívnék
babérlevél, s mulandó glória
kincseim
mik nem voltak, s nem lesznek

temetetlen holtak tán szeretnek

és nem felednek...

Hallgasd e könnyt?l bús dallamot
máglyák tüzére írt szólamot
pattog a láng és égnek küldi
angyal
pogánytól szült énekem

Nem kíván senki örömöt énnekem
mert nincs ma, nincs tegnap
halott a jöv?
álmaim méhében ring a bölcs?
melyb?l
rám mosolyogsz, te születend?
gyermek
kinek nem lesz anyja

szerelmem hagyd vérbe fagyva...

Mert így lesz jó, írták a jósok
nem futnak egybe szomorú sorsok
de hunyd be szemeid és érezd
hogyan
verg?dik valahol egy szomorú szív
és hallgasd
a hold dala merre hív

kövesd

s ha találsz majd egy sírt
hol ember sem lélek nem jár
érted
érted halt meg, kis madár

Ne sirasd, mert mosolygott
szenvedett... szeretett... alkotott...

?rizd...

...