Szeretnék t?led mindenért bocsánatot kérni,
Remélem a sok rosszat eltudod felejteni.
El kell hinned, hogy csak te vagy nekem,
Te vagy az az egyetlen ember akit szeretek.
Szeretnék hozzád méltó barátn? lenni,
szeretnélek téged hihetetlenül boldoggá tenni.
Szeretném, hogy minden percet mit velem töltesz,
azt egy perc csodaként élj meg.
Szeretném, hogy te légy az aki fél elveszíteni,
És én szeretnék lenni az, akit nem tudsz elengedni.
Tudom, hogy nem vagyok a legszebb lány a világon,
de szeretni csak egyet tudok, és ?t nagyon.
Imádom, amikor szorosan átölelsz,
akkor tudom, hogy nincs mit?l félnem.
Megbolondulok, ha csak rám nézel,
csókod egyenesen a mennyországba vezet.
Nagyon szeretlek téged ezt kérlek hidd el,
Boldog negyedik hónapfordulót életem!

...

Éjfélt ütött az óra,
Szemem már lecsukódna.
Feldereng egy emlékkép,
Mi fenntartott egész éj.

Rád gondoltam kicsi lelkem,
Hiányod csak szúrja szívem.
D?lsz-e még a két karomba,
Vagy felejtselek magányomba?

Miként gondoljak te rád,
Szép kis emlék, vagy fájó csalódás?
Emlékszel még kett?nkre?
Majdnem sírtunk nevetve.

Ágyad szélén én ültem,
Csókot ajkadra én tettem.
Szemed csillogását nem feledem,
Olyan volt, mint tenger a naplementében.

Hogyan felejtselek téged már,
Ha kezemmel tested betakarnám?!
Létem nélküled csupa sár,
Kertemben nem nyílik már virág.

Szürke mindennap az ég,
Fázón remegek, mint téli estén.
Felhívnálak, de nem merlek,
Talán a közöny miatt nem keresel.

Nem emlékszel, ezt mondom,
Kitörölni lelkemb?l megpróbálok.
Hazudok még magamnak,
S remélem reggel felkelek hangodra.

...

Rácsokra teszem tenyerem, elgondolkodom a a sors adta életemen.
Béklyó van kezemen, rablánc szívemen, a szürke tekintetem égre vetem.
Börtön,szürkeség, céltalan élet-rohan velem a lejt?n, sebességgel.
Fásult gondolatok,nehéz légzés, összed?lt bennem minden kérdés és minden érzés..
Lehajtom fejem,rács mögött végzem,a lelkem csóvaként ér fel az égbe.
Kedv,remény-Vége!
Elhagyott lelkem.. végem..

...

Veled a szerelem édes fájdalom,
?rülten szeretlek neked megvallom.
Nem tudom mióta, és nem tudom miért,
de mióta szívem szívedhez elért,
kicsit meghalok minden csókodért.

Felgyújtottad bennem a szerelem lángját,
tudtomra adtad szíved titkos vágyát.
E két vágy közös pontra ért testünkben,
és kitör hisz oly er?sen izzik benn,
gátja nem lehet gonosz ember, sem akarat.

És jött a csoda napja, karomban talállak,
felkelti bennem az ?si buja vágyat.
Csókot ontok rád, több százat is halomba,
tested szerelemt?l remegve omlik karomba.
Testet ölt az álom mit tiszta érzés táplál.

?szinte szerelem szeretkezésünk tápja,
nem is vágunk közben egymás szavába.
Nem kell itt beszéd, csak mozdulat. Gyengéd!
Két szerelmes ember abból mindent megért.
És a testek szótlan egymáshoz szólnak.

Mert beszél a test, mit beszél szinte kiált.
Vágyat vágyra követelve eltörli a hiányt.
A hiány mit eddig nem töltött ki senki,
nem is tudott, nem volt szerelme! Ennyi!
De mi tudjuk, szíveink egymásra találtak!

De ekkor horgonyzott le szívünkben a bánat.
Egymásé nem lehetünk rablánc fogja ágyad.
De élhetünk a titkos légyottokkal bátran,
beteljesüljön szerelmünk kis hálószobádban.
Szerelmünkre így lesz, csak egy kis fájdalom.

...

Ha szeretsz s szerelmed nem csalóka szívemmel játszó kósza délibáb, Ha akarsz úgy ahogy én akarlak tépd le gátlásod ernyedt láncait, s csókolj forróvérem patakjában állva, várva a napot csillagtalan éjszakát,Istenek oltárán áldozó testünk vad rezgését,részegülten.

...

Várlak, lesem a pillanatot
Amikor megjössz és hozol
Szelet, csalódást, zuhatagot
Mi nem ismerjük az elválás bánatát
Mi csak hallgatjuk, mit suttog a szív
Mikor válik k?vé az arany
És puha viasszá a gyémánt
Amíg utazunk némán egy álom hajón
Életünk végtelen, id?tlen tengerén.
_
? Tudom most téged a város elrabolt
A város, amely titokban lopja csókjaid
Most már nem remélem, hogy elenged
Mert t?led kapja a szerelmet
Halljuk, ketyeg az öreg fali óra
És jön az utolsó ítélet, amely szétválaszt Rosszra meg, jóra
_
?Jöjj, mártózz meg az élet tavában
Hogy feloldja kínjaink
Jöjj, Szirénem, hogy fektesselek
A habok puha ágyába
Hol a szív csak a szerelemr?l regél
Légy hableány, és pengess gitárodon
Lágy , altató muzsikát
Az égi dallamokra lejtsünk násztáncot
Mert tudjuk az életünk mulandóság
A szerelmünk, csak tiszavirág

...