Csodálatosan békés délután.
Benne van teljes életünk.
Ülünk egymással szemben,
beszélgetünk.
Egyszer? és jó vagyok,
mint világ fölött lebeg?
madár. Te átlátszó vagy,
tiszta, mint a leveg?,
mint üvegkorsónk friss vize,
melyen átcsillan a nap.
Én szomjas vagyok
s te nem tagadod meg t?lem magadat. ... |
