Minden percben érted dobban a szívem,
jelezve ezzel, hogy érted élek.
Miden másodperc amit veled töltöttem,
beleíródott az én lelkembe!

Gyönyör? szép volt azon pénteki nap,
Mindkett?nket a szívünk vezetett aznap.
Megpillantva téged, mint mennyei ajándékot,
küldött hozzám a sors, s megajándékozott.

Szellemed lángra gyújtotta szívemet,
A lelkem újra élni kezdett.
Ki vagy te? Mit teszel velem?
Teljesen megbabonáztad énemet!

Arcom piroslott, szívem zakatolt,
átjártak engem a gondolatok.
Vajon hasonlóan érzel?
Te is megborzongsz testedben?

Beszéltünk mindenr?l, amir?l csak lehetett,
Azon a szép holdfényes éjjelen.
Abba a pillanatban, már éreztem,
hogy te vagy az a lány, akit kerestem.

S végül mint egy pár, kéz a kézben,
sétáltunk végig a környéken.
Soha nem gondoltam volna, hogy ez
lesz életem legjobb napja.

Eljött a búcsú, a szívem zaklatott,
vándorútra kelnek bennem a gondolatok.
De elhatároztam, hogy merész leszek,
és feltárom neked az érzéseimet!

Már éreztem hogy a veled töltött id?
csak pár perc lesz csupán.
El?törtek bel?lem a gondolatok,
és megkérdeztem, hogy összejönnél e velem?

El?ször csak által ott, némán hallgatag,
sóhajtottam, s mélyen rád pillantottam.
Rám néztél, s ajkaid szólásra nyílottak,
s válaszoddal összekötötted sorsunkat.

...

Mikor a két szép szemedbe nézek,
Olyankor én semmit?l sem félek.
Igéz? tekintetednek a Földön párja nincs,
Vigyázok ragyogására, hisz ez drága kincs!

Er?t merítek bel?le nap mint nap,
S tudom ett?l jobb lesz minden nap.
Sosem fogom teljesen megunni ezt a látványt,
Mindig megcsodálom, mint egy szivárványt.

Lelkemnek ez ad teljes megnyugvást,
S szívemet melengeti ezen sugárzás.
Engedd hogy bel?led feltölt?djek,
Csupán csak azért, mert nagyon Szeretlek!

...

Friss tavaszi szell? fújta felém
CSODÁS érzelmek langy illatát.
Mint villámcsapás úgy hasított belém...
Vágyom CSÓKJAID mézédes zamatát.

Véletlen csupán érzelmeink árja.
Sosem gondoltam, hogy létezhet ilyen.
Lelkem csak SZERELMES SZAVAID várja,
Édes érintésedt?l úgy dobog szívem.

Olyan ez nekem, MINT EGY SZÉP ÁLOM,
Melyb?l felébredni sosem akarok.
Rezdüléseidet VISZONOZNI VÁGYOM...

Alig hiszem el, de SZERELMES VAGYOK!
Amit Te adsz, s én adhatok Neked;
Végtelen BOLDOGSÁGOT ÁLMODOK Veled!

...

Az Egyén szabad akarat,
és hit és gondolat...
Szabadon hisz és gondol,
de a gondolat hit
vagy akarat csupán?
Eltéved néha mindezek halmazán?
Hinni a gondolatod
gondolni akaratod
akarni hited, hisz
így lehet Tied
a valóság látszata.

Valahol Odahaza
ott Benned legbelül
hol minden kiderül
Hittel gondold akaratod,
Hidd Önmagad,
örökké így leszel szabad!

...

Ringass karodban, mint gyermekedet,
hisz azzá válok, ha ölelsz, nyomban!
Elfészkel?döm óvó karodban,
szoríts magadhoz, félts, hogy féltselek!

Úgy kapcsolt össze minket véletlen,
f?höz virágot, ételhez a sót.
Minek bizonygatni nyilvánvalót?
Halálodon túl én sem létezem...

Szeretlek. Ringass, mint hajót a víz,
párát tavaszi szell? tó felett.
Hozzád simulva átdobban a szív,

és felgerjedt, csúcsosult élvezet,
hogy ajkad csókra csupán engem hív,
s szemed tükre elemi szeretet...

...

Egy álom ,az vagy csupán ,
S el nem érlek soha talán ,
De szívemben mindig lesz hely emlékednek,
S téged soha, hidd el soha nem feledlek!
Messze megyek és vissza se nézek,
De a szívem egy részét itt hagyom neked!
S bár tudom ,hogy a te szívedben,
Nincsen helye emlékemnek,
De akarom ,hogy tudd:t?lem jobban
még talán soha senki nem szeretett!
Bárhol jártál és bármerre is vitt az utad,
Veled voltam és egyengettem boldogságodat!
Viszonzást én soha nem vártam érte,
Csak az a bolond szívem remélte,
Hogy talán majd egyszer megszeretsz érte!
De mostmár feladom mert meghalt a remény,
S nem akarok vele halni én!
Elmegyek hát,hogy feledni tudjak,
S remélem a vágyaim egyszer majd megfakulnak!
De most még két szó él bennem ,mely fáj és éget,
Csak két aprócska szó:\\\\\\\"SZERETLEK TÉGED!
Évek múlva majd ha egyszer visszatérek,
S majd akkor újra a két szemedbe nézek,
Ne vesd majd a szememre kérlek,
Amit érzek most,s majd akkor is érzek!
Mert én tudom,hogy soha nem feledlek téged!
Egy álomban éltem hosszú id?n át!
S mint egy naív gyermek,vártam a csodát!
S bár a fájdalom már rég agyongyötört,
Az álom csak most ,de darabokra tört!
S bár szívemet már összeraktam százszor ,s?t ezerszer
De most millió szilánkja túl mély sebet ejt!
Már nem tudom összerakni újra!
Majd ha már meggyógyult,talán pár év múlva!
Remélem megtalálom majd,azt az egy szilánkot,
Mely az én lelkemen oly mély sebet vágott!
S remélem legalább te nagyon boldog leszel!
S az élet viharos tengerében,el soha nem veszel!
Kérlek nagyon,hogy légy boldog egy életen át!
S ne úgy mint éncsak várd,hanem éld át a csodát!
De mostmár búcsúznom kell,s indulnom tovább!
Felejtsd el,hogy voltam és éltem!
Azt is hogy bolondságokat reméltem!
Felejts el engem mindörökre!
S szemedb?l-ha ejtettél-a könnycseppet töröld le!
Mosolyogj! Légy nagyon vidám és boldog!
S szeresd azt kit a szíved választott!

...