Ilyen világot élünk? (TANQ csokorban)

Bolond lett a világ,
Nekünk ilyenben kell élni.
Léttől is félni kell.
Úgy lobognak a varkocsok,
Majd kifésülik, markosok??!
*
Majd? minden fordított,
Működés feje tetején.
Fiatalság érti?
Ló térdig sárban iázik,
Szamár nyerít, füle fázik??!
*
Bevezetik itt-ott
Kézírás megszüntetését.
Harc műveltség ellen.
A büdös kutyák röfögnek,
Disznók, ugatva böfögnek??!
*
Elég, ha van papír,
Tudni nem kell hozzá! Olcsóbb.
Mire tanítják be?
A kígyó a fűben zizeg,
Papírlap a szélben sziszeg??!
*
Visszásság halmazok
Viszik csődbe a világot.
Fiatalnak tetszik?
Kukorékolnak a tyúkok,
Kotkodálnak a kakasok??!
*
Tudás és értelem,
Előrehaladás gátja.
Dicső semmittevés.
?Az önálló gondolkodók
Nem kívánatosak, rosszak???!
*
Igyekszem, előre?
Mondják, tolakodó fráter.
Pedig, ők mondták így?
Ah! Agilis ember nem kell,
Azonos nekik végzettel??!
*
Ha végrehajtom baj,
Ha ellentmondok, még nagyobb.
Nincs eligazodás?
Csönd és vakfegyelem.
Ez nekem nem lételemem.
*
Avar, mint szivárvány
Csillogtatja a színeit.
Belelépni, puha!
A levelek milliói
Földön. Szép, mint a milói.
*
Villámtól világos
Az ég. Ijesztő a fénye.
Dobhártyarepedés.
Villám: váratlan csattanás!
Oly? mint egy aknarobbanás.

Vecsés, 2015. április 11. ? Kustra Ferenc József - Új szépirodalmi irányzat jegyében. (A HIAQ ?t és a TANQ ?t én alkottam meg? szótagszám, 6-8-6 és 6-8-6-8-8 Ez jobban illik az európai gondolkodáshoz, és a magyar nyelv sajátosságaihoz.

...

Mintha a nap bolondozva játszott volna az öbölben.
Az égből tűző forró napsugár csak épphogy szétloccsant
Az öböl vize friss szellőcske borzolta hullámain,
Fényfoltok rezegtek... meg horgonyzó hajók oldalain...

A fodros hullámok épp a lejtős pontnak ütköztek,
Felszaladtak rá játékosan… majd visszagördültek.
A kagylókörön tajtékot hagyott, mely csak meglappadt,
Mint mikor kelt tészta a rázogatástól lelappadt.

Az aprócska hullámokon halászbárkák ringtak
És a himbálódzó csónakok csak úgy siklottak.
A hullám, ahogy parthoz érve csapódott neki,
Sokféle szemetet, kacatot sodort, vetett ki.

A parti sávon sok-sok barnamoszat hevert,
Melyet magából a hullámverés kikevert.
Mindez gyönyörű barna és nagyon nyirkos volt.
Fanyar só szagot, nagyon töményen árasztott.

Az öbölben végig a partja mentén, nagyon sekély volt a víz
A kőből épült kikötő helyeket is mosta a tengervíz.
Öböl közepén kikötéshez vártak besorolva a hajók
A nagyon tűző napsütésben majdnem úgy főttek, mint a rákok.

Közvetlenül az öböl partján kőkazal sora állt
A napkorong nevetve felettük, tűzve ott megállt.
A nap a város utcáira is kíméletlenül ontotta a tűzét,
A hajókon is érezték a perzselő naptól megolvasd aszfalt bűzét.

Vecsés, 2014. január 29. – Kustra Ferenc József

...

TANQ csokorban

Hazám védelmében
Vagyok én csatára készen.
Még vérem is folyhat!
Hazafinak, lelke számít,
Ha őt, téveszme nem ámít!
*
Nekem csettint révész,
Rám vár! Nem tudom fizetni.
Így nem visz sehova…
Nem is akartam még menni,
Csak érdekelt, a jegy mennyi…
*
Ha magadra maradsz,
Nyakig ér az egyedüllét.
Kilábalás, nehéz.
Lelki problémával küzdesz,
És nem tudod, holnap, mi lesz.
*
Napsugár vigasztal,
Pedig nem tudja, mi bajom.
Mindegy is, jólesik.
Bajom ellen, nem jó semmi
Arcom, napsugár befedi.
*
Sötétedő alkony,
Nyugvó nap vérébe fullad…
Reggel, majd új nap lesz.
Álmos vagyok, elballagok,
Ágyamban meg álmot várok.
*
Szemem, a csillagok
Fényét issza! Csoda látvány.
Elnézném, reggelig.
Fent kéne lennem, csodálni,
De nem bírok, addig állni.
*
Rét felett szárnyalok,
Itt úgy érzem, szabad vagyok…
Pedig, ez csak álom!
Szabadság, nincs, és nem lehet,
Utálom szemfényvesztőket.
*
Álom lassan múlik,
Hajnali fény, már feldereng…
A mai nap, jobb lesz?
Mára már, sok új tervem van,
Remélem, egyik sem katlan.
*
Aranymadár, útra
Kelhet, messze még a határ.
Nem jött vissza soha!
Nézek, tudatom kitágul,
De a lélek, tovább árvul.
*
Sötétben nem látok,
Fáklyát gyújtok. Lehet látnok.
Megyek lendülettel.
Új utat a fáklyám mutat!
Megtalálja azt, ki kutat.
*
Harang megkondulhat…
Megáll az óramutató…
Az én időm letelt.
Szerepeim eljátszottam,
Ha tapsot kaptam… hajoltam.
*
Emlékcsónak ringat,
Visszaevezek a múltba!
Vajon, mit találok?
Látom foszlányát, emléknek!
Hol a vége, öregségnek…?

Vecsés, 2015. március 25. – Kustra Ferenc József - Új szépirodalmi irányzat jegyében. (A HIAQ –t és a TANQ –t én alkottam meg… szótagszám, 6-8-6 és 6-8-6-8-8) Ez jobban illik az európai gondolkodáshoz, és a magyar nyelv sajátosságaihoz.

...

„Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.”

A lúdból tollam, nem gyárt maszatot, tintapacát
és gondolatom próbálja felvenni ritmusát
annak, amit néktek akarok, kívánok írni,
hátha szíveteket nagyon megörvendezteti...

A mai nap is elmúlik... lesznek a tegnapok,
sötétedik, kezdenek hullani a csillagok…
Az időm tőlem egy napot ellopott,
de ma is játszott… már elmúlt dallamot.

Íróasztalomon, csonkgyertya remegő lángja világit
és bár... már késő este van, ez a kis fény engemet ámít.
Azt sugallja, írjak még, körmöljek még verset ma este,
de már álmos vagyok, rám feszül az álom lehelete.
Most inkább megyek aludni, jó éjszakát néktek,
holnap... a kelő Napnál írok pár sort tinéktek.

Vecsés, 2013. november 18. – Kustra Ferenc József - Folytassa pályázatra – az idézet Babits Mihály: „A lírikus epilógja” c. verséből való.

...

És változik a színvilág…

Itt az ősz, szépen sárgulnak a levelek,
Séta az avarban, lassan tovább megyek.
Az éves elmúlás jön, mi törvényszerű,
Embernél is van ősz, ez is… időszerű.

Levél lehull, maradnak a kopasz ágak,
Embernél rögzülnek a régi fájdalmak.
Hosszú-e vagy rövid, embernél egy ősz van,
Hosszú vagy rövid az élet, ez csak egy van.

Meg is lesz, mi meg van írva sors könyvében,
Nevetés, vagy sírás látszik a szemében.
Sorsunknak két részben vagyunk a kovácsa,
Múlandó életnek, testünk csak a háza.

Lombhullást követni fogja a hideg tél,
Elmúlástól emberfajta fölöttébb fél.
Már nem félek, úgyis eljő, aminek kell,
Én már nem harcolok, mint hős a végekkel…

Vecsés, 2005. október 17. - Kustra Ferenc József – íródott: őszi meditációban…

...

Már majdnem egészen megérkezett az ősz!

Nyárutóban a
Színek vesztik fényüket.
Színes színvilág.
Hűvös ősz eljő’,
Lassan lehull a levél.
Ágak sóhaja.
Múló, változó
Időnek jele… más szín.
Színes színvilág.
Párás hajnalok,
Függöny mögött a világ.
Őszbe öltözött.
Zivatar-vihar
Renget esőcseppeket.
Színes színvilág.
Nyirkos avarban
Múló nyár emléke ég.
Léptek súlya csend.
Oly sajnálatos,
Hogy a nyár ment, útra kelt!
Színes színvilág.
Madárraj suhan,
Vonulnak messze délnek.
Égbe írt betű.
A napsugár már
Gyengülő erőt mutat.
Színes színvilág.
Csöndes dombtető,
Köd leple alatt pihen.
Távol harangszó.
Levelek hűsben,
Lesz szín kaleidoszkóp!
Színes színvilág.
Kéményben a szél
Mély dalt fúj, muzsikálva.
Ősz… szimfónia.

Vecsés, 2023. szeptember 9. -Siófok, 2025. szeptember 10.--Kustra Ferenc József- íródott: Renga-láncversben. A színes szín világról: én írtam. A hűvösödő őszről pedig, Gránicz Éva, szerző-, és poéta társam.

...