Majd ha egykor véget ér e szerelmi kapcsolat.K?szívembe nem lesz más csak bevésett karcolat.Vajon ez mi lehet az élett?l tanítás?Rájöttem ilyen egy fájdalmas szakítás.

...

Meglásd...

Kéz a kézben, napsütésben
fejed tenyerembe téved.
Karjaid vállaimra omolva,
csókot lehelsz homlokomra.

Összeért mozdulatunk,
porba hulló szép tavaszunk.
Szemünk sugarában az ?sz
színei igézve idézik nyaraink tüzét.

Meglásd, örömét a múló napoknak
semmi nem tüntetheti, nem törölheti el!
Lassuló szívünk ütemét gondok garmadája
sem tompíthatja, nem némíthatja el!

Meglásd, ritka kincsét az élet
utunkba sodorja még!
Dallama más oktávját, pacsirtánk
jöv?nk ablakán fütyörészi még!

...

A szív tehetetlennek érzi magát,
Ha érte másik kett? harcba vág.
Tehetetlennek érzi akkor is magát,
Ha reá egy id?ben kett? vár.
Két szív közt nem választhat,
Hisz tudja az egyik boldogtalan marad.
?si ellen fele a szívnek az ész,
Döntési lehet?séget most ? kér.
De a szív iszonyúan makacs,
S minden lehet?séget megtagad.
Nem bír választani a szív,
Hisz mindkett?t igazán szereti.
Nem bírja tovább a fájdalmat,
S a szív fájdalmában meghasadt

...

Nézd a n? szemét

Az igazi n?nek csak a szemét nézd, és azt sem kívülr?l, hanem a lelke fel?l.
El?ször meg kell érezni a lelkét.
Ha a lelke fel?l nézed az els? réteg
a félelem, a múlt és a jelen sebei.
Ha ezzel megtanulsz bánni,
akkor láthatod a második réteget
a gyengédséget a cirógatás vágyát.
Ha ezt is látod, a harmadik rétegben
látod az öröm pajkosságát
a negyedikben a harag villámait
az ötödikben a harmónia vágyát
a hatodikban a gyönyör cirógatását
és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a tiéd.
Minden igazi n? hét fátyoltáncot táncol,
és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát vagy a csíp?jét nézed.
Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömt?l hullámzó, vagy a fájdalomtól görnyed? teste minden apró titka a szemében van.

...

Hol van az a szikra.
Mely táplálta szerelmed?
És minden dobbanásban
Benne volt a lelked?


Ha elmúlik szerelmed.
És kih?lt a vágyad.
Csak kóborol a lélek.
Mint üres ?rjárat.


Míg élsz keresel.
De nem találod soha.
És egyszer csak rájössz.
A szív milyen ostoba.

H? akar maradni.
És ?szintén szeret.
Kés?n veszi észre,
Hogy becsaptak tégedet.

De te is ostoba vagy.
Nem számolsz magaddal
Hogy nincs már tovább élet.
Mikor a szív meghal.

...

Nekem csak ?sz van.
Nincs tavasz, se nyár.
Nekem már nem dalol.
Többé kismadár.

Mint ?szi falevél.
Kit fája ledobott.
Egyedül nélküled.
Olyan árva vagyok.

Megkövült szívemmel.
A múltba merengek.
Úgy fáj, hogy nem vagy itt.
Hisz annyira szeretlek.

Ha mellettem lennél.
Hozzád simulnék.
Halkan odasúgnám.
Áldjon meg az ég.

De így is azt kívánom.
Hogy örökké áldjon.
Hogy a Te szíved.
Soha így ne fájjon.

...