Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok




« Első oldal
1
Rövidke versike Aninak
Érző és szerelmes ember vagyok. Ki Neked szerelmet ad és Tőled is azt kapok. A szívem szaporán és serényen dobog. A világ kincse ez Drágám-köszönöm, mindig szerelmes vagyok!
...
szabó edward
110814 (Ma reggel ismét)
Ma reggel ismét
Egymagam ébredek
Nagyon fáj még
Gyönyörű emléked

Ma reggel ismét
Láttam szép szemedet
De csak játszott velem
A fránya képzelet

Ma reggel ismét
Nagyra nőtt hiányod
Mégis csak te jelented
Az egész világot

Ma reggel ismét
Megbántam tettemet
Fekve az ágyon,
Kémlelve helyedet

Ma reggel ismét
Meg volt a könnycsepp
De ezzel tudom:
Semmi sem könnyebb

A ma reggelt ismét
Megírtam egy versben
Hogy a te egész napod
Legalább szebb legyen

Ma reggel ismét
Felkelek és indulok
Hordozom magammal
A bűnt és bánatot

De ma reggel ismét
Reménykedem kicsit
Hogy az én drágám még
Talán szeret picit...
...
Együtt veled!
2011 júli 22. a nagy nap
A szerelem ki nem apad
Ne törd darabokra össze szívem
Azt mondtad szeretsz, neked elhiszem!
Refrén(2×)
Szeress most drágám
Ne hagyj itt árván
Tudom hogy engem akarsz
S mással sosem kavarsz!

Ez a mi dalunk már
100meg 100 csoda vár
De örökké együtt maradunk
S egymásért harcolunk
Mert egymást szeretjük
Benne hibát nem keresünk

Refrén(2×)
Szeress most drágám
Ne hagyj itt árván
Tudom hogy engem akarsz
S mással sosem kavarsz!

Szívem te érted dobban
Ettől szívem lángra lobban
Rémület az élet nélküled
Epekedve vágyom arra hogy együtt lehessek veled
Teljesen elbűvöltél engem
Légy most itt velem
Ezt szeretném mindennap
Kedvesem, ha téged láthatnálak

Éden kertben érezheted magad velem
Neked csak jót akarok kedvesem!

Refrén(2×)
Szeress most drágám
Ne hagyj itt árván
Tudom hogy engem akarsz
S mással sosem kavarsz!

Te veled örökre együtt édes
És ez a kapcsolat nem mézes
Gigantikusan téged imádlak
Ezért soha el nem hagynálak
De tényleg szívből kívánlak! :$

Refrén(4×)
Szeress most drágám
Ne hagyj itt árván
Tudom hogy engem akarsz
S mással sosem kavarsz!
...
Elfáradtunk
Elfáradtunk

Elfáradtunk drágám, fejünket letenni végre,
testünk összefonódva,két kezünk összeérve
örökre elengedhetetlen köteléket képezve
vágyunk egy szebb életre.
De tudjuk, azt majd talán unokáink engedhetik meg
Mi dolgozunk a kis szürke hétköznapjainkon serényen,
bízván hogy nem felejt a gyorsan elröppenő élet ,
s fáradozásaink gyümölcse kellőképp beérhet...

Elfáradtunk, talán egy kis szünet nekünk is jár, elvégre
küzdöttünk eleget az élet kifürkészhetetlen útjaira térve.
Családi kötelékeink szemünk előtt lebegése,
állandó jólétének megteremtése
a feladatunk, ezért robotolunk,küzdünk,harcolunk reménykedve
bízva-bízván,hogy egyszer révbe érve
a világegyetem a sok jót figyelembe véve,
próbál segíteni rajtunk,minket jókedvre derítve.

Elfáradtunk, s mint minden évben
ha tehetjük nyári pihenőre térve
próbáljuk regenerálni fáradt testünk,mint éden
rengetegében patakot kereső tikkadt emberi test fénye,
pislákolva ugyan,de még kapaszkodva a reménybe
próbál világítani erősebben..... a sötétben......
de ereje gyenge, ki-kialszik a fénye
s próbál pihenni a világ tengerében.

Pihen,pihen, de közben a kerék csak forog,s nem tétlen,
nem hagy nyugodni: pedig mindkettőnk vétlen.....
A sors így próbál jelezni hogy mindig légy résen,
s ha netán pihenni mennél is állj mindig készen,
készülj,hogy menned kell, s váratlan feladat soha ne érje
pihenni vágyó lelkedet és testedet meglepetésképpen.......
...
Szertlek

Csak néznélek mindig
Örökké, míg élek
Mert ember e földön
Nem látott íj szépet.

Te a fényt árasztod
A boldogságot nékem
Mutasd hát utamat
S legyél örök fényem.

Drága szép szerelmem
Életemnek párja
Virágos kertemnek
legszebb virágszála.

Áldjon meg az Isten
Téged minden jóval
Hogy soha ne találkozz
Se gonddal, se búval.

S ha Isten majd elszólít
Halálom óráján
Az fáj majd legjobban
hogy itt hagylak árván.

A túlvilágon drágám
Imádkozok érted
Hogy majd a másik is
Igy szeressen Téged.
...
Most már ne suhogj
Most már ne suhogj,
ért kalászu rozs!
Rétekről, kaszás,
most már ne dalolj!

Nincs nekem miért
gyűjtögetni most,
nincs nekem miért
gazdagodni már.

Gyűjtögettem én
még mint fiatal,
nem is magamért -
szép galambomért.

Édes volt nekem
nézni szép szemét,
jóság tündökölt
benne, szerelem.

S az a ragyogó
két szem kialudt,
sírban aluszik
drágám, gyönyörűm!

Hegynél súlyosabb,
éjnél komorabb
sajgó szívemen
a fekete gond!
...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó