Volt egyszer ,nem régen
Egy b?vös szerelem,
Soha meg nem sz?n?,
Csodákkal tele.
S lett bel?le fájó,
Érzelmi átok.
Ami akkor volt kincs,
Mára sehol nincs.

...

Nélküled olyan az életem
Mint kiszáradt tó a réteken
Mint legelész? csontvázak
Megsárgult, kiaszott legel?n

Olyan vagyok mint a hó nélküli tél
Mint a tavasz virágok nélkül
Mint az es? felh? nélkül
Mint szerelemünk csókok nélkül

Olyan az életem, mint a sótlan leves
Bár meggyötört a sivár szerelem
Én mégis boldogságom ott lelem
Ha melletted telik az életem

És vadviharok dúlják feny?imet
Kiforgatva gyökereib?l vágyaim
Mint nyáron a hó úgy olvadok
Ha szívednél elmélázni megengeded.

...

Nem lép, felrepül,
Nem tép, végtelen.
Nem várt idegen,
Átjár legbelül.

Nem lát. Ismerem.
Nem vár, elterül.
Nem fél egyedül,
Megtért szerelem.

...

Mónika, a gondolat, hogy egyszer megtörhet a jég, vággyal tölt el teljesen. E vágy, mit remélem, Te is érzel már testeden, nem más, mint, hogy Kívánlak esztelen.

E vágy az, mit, ha egyszerre érzünk mindketten, beteljesít álmot s reményt teljesen. Az, hogy ?rülten kívánlak, nem lehet véletlen, mert tested, szinte csalogatva hódított meg engem.

Rózsaszirmok közt fürdetem tested, majd édes tejjel kenem be, lassan, masszírozva be érzékeny lelked. Nyakad érzékeny pontjait csókolva hozom izgalomba tested, mit?l végleg elveszíted az eszed.

Végigcsókolom hátad s puha gyönyör? feneked, majd feszesre izgatom a rózsától illatos gömböly? melled. Ajkad, mi szemérem, nedvesre izgul, ekkor remélem, s vágy tölti be tested, s lelked egészen.

Felizgult testünk átjárja a kéjes izgalom, mit érezni, mindkett?nknek régen volt már alkalom. Lábad ujjait finoman megrágom, majd végigcsókolva azt, combjaid lassan, simítva feltárom.

Feltárom a gyönyör kapuját, s remeg? testednek fokozom legszebb mámorát. A Gyönyört, mi addig tarthat, míg tested vágyik reá, adom majd Néked minden nap s éjszakán.

Lábaid hátamba fúródva ekkor arra kérnek, testem testeddel olvadjon össze végleg. Az érzés mit ekkor a mámorban érzel, az, mit akarsz majd T?lem minden éjjel.

Összeforrt testünk, sóhajtól hangos Szexünk, mit érezni akarsz minden nap, ha T?lem azt egyszer megkapod, mert mámoros kielégülésed lassan ér majd véget, mit azonnal a következ? fokoz majd csodássá Néked.

Kívánlak, s vágyom testedre, míg élek, kérlek, ne kínozz többé, engedjen fel szíved végleg.

...

Mónika, ahogy telnek-múlnak a kínzó nappalok, érzem, a Remény az, mi T?led taszítva elhagyott. Minden éjszakán, hozzád egyre közelebb vagyok, mert álmomban, csak Veled halhatok.

Mint könny? pihe, egy átfutó szell?re, mint hulló csillag, fényének teljére, úgy vágyom még mindig rád Kedvesem, hisz Te is tudod, Nélküled most üres az életem.

Mikor mereven bámulok ki az ablakon, s könnyeim legördülnek az arcomon, érzem, számomra egy hely marad csupán, hol boldog lehetek még, az életben, talán.

Számomra ez a hely nem lehet kétséges, minden hely az, ahol Te vagy Édes, s ha csupán a Nevedre gondolok, érzem, hogy lelkemben Örök Szerelemre találok.

Abban bízom minden nap végén, Te biztosan vársz rám majd, az út végén. Ez az egy tart most csupán életben, hisz még mindig nem lehetsz mellettem.

A szívem a hely, hol nyugalmat találsz örökre, mert,

Szeretni foglak, Mindörökre.

...

Hideg téli éjszakán
ragyognak a csillagok az égen,
ezen a szentestén minden házhoz egy egy angyal érjen.
Áldott legyen minden gondolat és cselekedet
gyújtsunk gyertyát azokért is
akik már köztünk nem lehetnek.
Csillagszóró mellett énekeljük el a karácsonyi éneket,
legyen a lelkünkben béke és szeretet.
Köszönjük és álldjuk meg ünnepi ételünket,
kívánjunk mindenkinek bort,búzát,békességet.
Legyen boldog és békés a karácsony,
szívemböl mindenkinek ezt kívánom.

...