Gyöngyöz? kispatak szeli ketté a rétet,
Pompázó virágok teszik még szebbé a képet.
Madarakk csicseregnek a fáról kémlelve,
Mikor bontakozik ki két fiatal szerelme?
Sétálnak, s egy szót sem szólnak,
Helyettük csak a rigók dalolnak.
A fiú félszegen megfogja a lány két kezét,
S mindketten érzik a boldogság kezdetét.
Nem kell ide üres szó, sem ígéret,
Az a fiú én vagyok, s bizony szeretlek téged!

...

Elfáradtunk

Elfáradtunk drágám, fejünket letenni végre,
testünk összefonódva,két kezünk összeérve
örökre elengedhetetlen köteléket képezve
vágyunk egy szebb életre.
De tudjuk, azt majd talán unokáink engedhetik meg
Mi dolgozunk a kis szürke hétköznapjainkon serényen,
bízván hogy nem felejt a gyorsan elröppen? élet ,
s fáradozásaink gyümölcse kell?képp beérhet...

Elfáradtunk, talán egy kis szünet nekünk is jár, elvégre
küzdöttünk eleget az élet kifürkészhetetlen útjaira térve.
Családi kötelékeink szemünk el?tt lebegése,
állandó jólétének megteremtése
a feladatunk, ezért robotolunk,küzdünk,harcolunk reménykedve
bízva-bízván,hogy egyszer révbe érve
a világegyetem a sok jót figyelembe véve,
próbál segíteni rajtunk,minket jókedvre derítve.

Elfáradtunk, s mint minden évben
ha tehetjük nyári pihen?re térve
próbáljuk regenerálni fáradt testünk,mint éden
rengetegében patakot keres? tikkadt emberi test fénye,
pislákolva ugyan,de még kapaszkodva a reménybe
próbál világítani er?sebben..... a sötétben......
de ereje gyenge, ki-kialszik a fénye
s próbál pihenni a világ tengerében.

Pihen,pihen, de közben a kerék csak forog,s nem tétlen,
nem hagy nyugodni: pedig mindkett?nk vétlen.....
A sors így próbál jelezni hogy mindig légy résen,
s ha netán pihenni mennél is állj mindig készen,
készülj,hogy menned kell, s váratlan feladat soha ne érje
pihenni vágyó lelkedet és testedet meglepetésképpen.......

...

. . .
Fájva szeretni, legf?bb törvény,
Igazságoknak örök szomorúja,
A nagy-nagy vágynak adatott
A legtöbb tövisb?l a koszorúja.
Micsoda szomjas, nehéz k?korsókat
Cipel szegény vágy bús, remeg? vállal,
S a kúton, hol a legmélyebb gyönyört
Merítené... a halállal...

...

Sajnálatos módon elkerültük egymást
Minden tekintetben igaz
Nem lettünk se barátok se társak

Sajnálatos módon még egy jó szót
sem tudunk egymásnak mondani
csak a sértegetésig jutottunk

Sajnálatos módon még helyre hozni sem akarjuk
mivel mind ketten keményfej?ek vagyunk

Sajnálatos módon egyikünk sem akar változni
mivel úgy érvelünk ez mind kettünknek jó

Sajnálatos módon igy másokat is
elidegenítünk magunktól.azzal érvelünk
hogy te változz mért én?

Sajnálatos módon ez lesz a vesztünk
megutálnak és magányosak leszünk

De reméljük elmúlik a Sajnálatos módon szlogenünk
és egyszer mégis barátok lehetünk

...

Felnéztem az égre, hogy kívánjak egyet,
Minél el?bb láthassalak, ha lehet?!
Kértem egy jelet, s a válaszra várva,
Elém tárult a csillagok sokasága.
Ragyognak, fényesek, pulzálnak, lüktetnek,
De nem érnek nyomába a két szép szemednek.
Rájöttem miért csak villognak az égen,
Mert elszégyellik magukat mikor erre néznek.
Pompájuk nem ér fel a szemed csillogásával,
S csak sóvárogva néznek rád halvány pislogással.
Szeretlek

...

Volt egy szép lány kedvesem ? volt nékem jegyesem. ? volt nékem egy csillag mutatta régen az utat ? már nem is gondol rám én nem várok rá azóta t?lem elment rég azóta t?lem mással él.

...