Természetre előre tekintés…

Szép őszi idő van odakint,
Lassan rozsdásodik a csalit.
Még zöldek a fák levelei,
De rozsdállnak már a szélei.

Mit hoz az ősz és vajh’ mit hoz a tél?

Bogarak még igen élénkek,
Nappal még egek igen kékek.
Kutyák még élik világukat,
Ő, ha idegent lát, jót ugat.

Mit hoz az ősz és vajh’ mit hoz a tél?

Ősz ismét elmúlásról regél,
Mi túléli… újévet megél.
Nagy körforgás, ez ismétlődik,
Új élet… még nem sürgölődik.

Mit hoz az ősz és vajh’ mit hoz a tél?

Vecsés, 1999. szeptember 12. – Kustra Ferenc József

...

Él a felbontási tilalma!

(3 soros-zárttükrös)
A mocskos, véges halált, mindenki zsebben hordja, lezárt borítékba,
Élet adta születéskor, de folyvást él a felbontási tilalma!
A mocskos, véges halált, mindenki zsebben hordja, lezárt borítékba.

Én már csellel próbálkoztam kivenni, hogy elolvashassam,
Fakó volt azonban a remény, hogy sorsom megváltoztassam…
Én már csellel, próbálkoztam kivenni, hogy elolvashassam,
*

(Septolet)
Szivárványos
Vakság sármos,
Lábam sáros,
Élet, csak pedálos.

Bíztuk lehetetlent,
Hittük végtelent,
Elhajtottuk kétségtelent!
*

(Bokorrímes)
Öregen bizony mindig kiderül, hogy végül is mindenki éppen így jár,
Más életutakon kóricáltunk, de a végére embergyerek így jár.
A végzet meg tudható, nyomunkban volt, folyvást követett, nyomunkban ott jár!
*

(Senrjon)
Visszaemlékezések,
Mit sem segítenek, pirul arc!
Emlékfakulás.

Hat látó is volt nekem,
Végzetem elmondták, egyezőn!
Emlék eltűnés.
*

Orbitális vagy kegyes hazugság? Ezzel volt tele az életem,
Így nem csoda, ha az állandó félsz volt a kísérő lételemem…
Szeretetlenség vagy barátságtalanság, kitöltötték a réseket,
Sikertelenség vagy naiv gyanútlanság, csak húzták be a fékeket!
Mesés elismeréseket kaptam azoktól, kik nem számítottak!
Közeliek, mind kivétel nélkül, nézték elmenő lábnyomokat…
Föl vagyok, kérlek háborodva, egy boríték miatt ekkora hajcihő?
De az abban írtak miatt, nincs rajtam csak egy végzetes, talptalan cipő…
*

(Senrjú)
Csak erőlködtem,
De, boríték lefogott!
Abban benne van…

Így telt egész lét,
Velős csontból, csak csont volt!
Kutya, is irigy…
*

Úgy látom, talp-nélküli talptalan cipő-felsőrészben kell élnem,
Sokan látják, dicsérik, de alul kéne, hiányzóról vélelem.
Estére elcsendesül a táj, az árnyak; az éjszakába elbújok,
Így a csendben és sötétben, magamra maradok, de tovább harcolok!
Csak görcsölők, mint egy nincs-méretes csomó a kákán,
Ez bizony nem tévedés! Még kicsit húzom a vártán…

Vecsés, 2020. március 20. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

...

(3 soros-zárttükrös)
Becsap még a délibáb is,
Hiteget, mint az álom is…
Becsap még a délibáb is.

Hol van ki becsületes és szavatartó?
Biztos van, de ő vajon, hol, merre lakó?
Hol van ki becsületes és szavatartó?
*

(Septolet)
Barátnak hinni?
Rokonban bízni?
Munkatárssal komázni?
Rábízni?

Barátom, mind becsapott,
Rokon eltaposott,
Munkatárs belém-taposott.
*

(Senrjon)
Nászok is ellen' voltak,
Velem sokat, sűrűn harcoltak.
Sőt fojtogattak...
*
Békés természet vagyok,
Másnak rosszat, sose akarok.
Majd' megfojtottak.
*
Elvesztettem, hitemet,
Lelkemet mások kilúgozták.
Csak, majd' megfojtás…
*

Nekem a sorsom könyvében mindez megvolt megírva,
Fölöslegesen éltem életem, folyvást harcolva.
Élet-ígéretek és élet-remények, mind csak délibáb,
Reménytelenség lett öregen a létem, puha viaszbáb.
*

(10 szavas duó)
Délibábos hitegetés életen át, nem kevés…
Reménykedő élet, így mesés?

Délibáb, mint nappali vágyálom,
Csúnyán, mindig becsapott, ezt nagyon fájom…
*

Csak vastagon hazudni, hogy szép az élet, boldog a világ,
Nem más, mint az ébredő délibábtól... egy, dőre kívánság.
Ki éltében végig peches, annak nem megy a kivagyiság...

(Oximoronos, 3 soros-zárttükrös)
Remegve, még ég a mécsesem lángja,
A lakást, nagyon hideg huzat járja…
Remegve, még ég a mécsesem lángja.

Vecsés, 2019. október 14. –Kustra Ferenc József– íródott: alloiostrofikus versformában.

...

(sedoka)
Játssz, mert élvezem,
Elbutult az értelem,
Cicit simít félszegen…

Játssz, mert élvezem,
Kis rezgésed észleltem,
Ritmusunkat fékeztem…

(3 soros-zárttükrős -k)
Játszani veled élvezet, nem baj, ha elvesztem eszemet,
Gombold, ki kérlek az ingemet, úgy fokozd a gyönyörömet,
Játszani veled élvezet, nem baj, ha elvesztem eszemet.

Játszani veled élvezet, simogasd csak a cicimet,
Előbb gombold ki az ingemet, fokozd a gyönyörömet,
Játszani veled élvezet, simogasd csak a cicimet.
*

(sedoka)
Játssz velem, oly' jó.
Cicidet szemlélgettem,
Kikapcsolt az értelmem…

Játssz velem, oly' jó.
Cirógat a két kezem.
Kezem jár ösvényeken…

(3 soros-zárttükrős -k)
Élvezem, ha kezed siklik testemen, még játssz velem!
Vágy feszíti bensőmet, fedezd fel minden rejtekem...
Élvezem, ha kezed siklik testemen, még játssz velem!

Nagyon jó veled, ne fékezz! Még, még... fokozd az élvezetet!
Röpíts a mennybe fel... vessz belém, imádom ezt a jó fegyvert...
Nagyon jó veled, ne fékezz! Még, még... fokozd az élvezetet!
*

(sedoka)
Játék? Elvesztem…
A jó érzés végtelen,
Ritmikáját élveztem…

Játék? Elvesztem…
Ritmusunkat fékeztem,
Te elmentél... érdemem...

Vecsés – Szabadka, 2018. április 6. –Kustra Ferenc – a sedoka csokrot én írtam, alá a 3 soros-zárt- tükrös -öket, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A 3 soros-zárttükrös -k címe:” Játszani veled...”

...

Régi gyermeknapok…

Nincs már mamám,
Papám,
Van unokám…
*
Voltam gyermek,
Élője csendnek,
Csodálója hegyeknek,
Fáról leszedtek…
**
Létrázok unokám után,
Leszedem öreg-sután,
Bambán…
*
Öregen vágy: abrakadabra.
Agybajra,
Meleg Fagyba
Gallyra, gangra.
*
Legszebb nap, ha itt a gyereknap,
Ugye te gyerek, ez ma a csodanap?
Szórakozni veled én is akarok,
Várnak ránk sok-sok programok...
*
Papus: a legnagyobb kincsem,
És ennél sokkal nagyobb nincsen,
Hogy szüleim és Ti is szerettek...
Veletek maradok gyereknek!

Vecsés, 2023. május 27. –Kustra Ferenc József- íródott: gyermeknapi emlékezésként!

...

A pokol délceg,
Csak áll a kínpad mellett!
Engem fektet rá.
*
Csak lebegek a lét felett
És körülvesz a nagy ármány.
Élem idegen életem,
Nem is véd esőtől párkány.
*
Kemény göröngyök,
Majd kívülről kopognak…
Hamuvá leszek…

Vecsés, 2005. április 28. – Kustra Ferenc József- Versben és senrjúban.

...