Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok




« Első oldal
1
...
of
16
Zsanett
Szemébe nézve csillogást látok.
Ő az ki hatással van rám.
Bűszke vagyok arra hogy társa lehettem.
Röpke öt hónapra.
Ő az nő ezen a földön.
Ki ha velem van tudom van jövőm.
Érte élni érdemes.
Ha velem van életem végre boldog lesz.
De most ugyerzi jobb egyedül neki.
Holott tudja ő az egyetlen kiért.
Szívem dobban, hiányzik.
Az a csodás igéző szép párja.
Bűszke voltam én lehetek a párja.
Lelkes sebzett.,sor és sok galád.
Bele tiport fel és inkább eldobja boldogságát.
De én küzdök érte.
Ha szívem utolsót dobban is.
Mert érzéseim irata igazak.
S szeretem imádom csodálom is.
Ő az a nő.
Kinek jelenléte hozta el.
Azt hogy végre tudom van célom.
Cél adott. Mellette jobb ember vagyok.
De ha tudna azt hogy lelkem.
Re ő a gyógyír.
S be látna azt hogy nekem.
Csak ő kell.
Várok rám mert szeretem.
S hűség fontos szempont nekem.
Mert az elsőnap szívem neki adtam.
De nem kérem vissza.
Mert méltóra hogy óvja.
Meg ha azt érzi nem.
De tudom belatja.
Mert e srác ki sorokat írja.
És szereti őt.
Már más nem akar szeretni.
Csak azt a nőt ki jöttevel
Meg mutatta van szívem.
S lelkem bol szólnak sorok neked.
Ha nem te leszel a kedvesem.
Nekem többet senki sem kell.

Te vagy kire várok még ha húsz év múlva is egyedül.
Ülök egy szobában.
Te más mellet leszel.
S nem velem.
Én akkor is tartom.
Magam ahhoz szívem csak a tiéd.
Tudom ezek szavak.
De versem ím meg maradnak.
S elmondjak azt szeretlek.
Mert ha te nem lennél.
A verseim titokban várnak azt hogy írjam őket.
Minden költőnek volt egy múzsája enyém te vagy.
Verseimben velem vagy.
Meg ha most távol vagy.
Szívemben élsz.
S halálom napjáig szeretlek én
...
Kollát Zoltán
Ha felmegyek...
Ha felmegyek az égbe, széjjel nézhetek végre.
Láthatom szerető szíved, angyali tekinteted, tiszta lelkiismereted.
Ha felmegyek az égbe, megsimogatom puha orcád végre, csókolom a kicsiny szád és ölelem tested forróságát.
Ha felmegyek az égbe, üzenem hogy gyere hozzám végre, boldogságot hozzál szívembe ölelj át a végtelenbe.
...
Kedves-sem

Miért nem jössz már, mitől félsz?
Mi kell még? Mire vársz oly rég?
Miért nem kell a segítség?
Fogd meg a kezem, mit adjak még a szívedért?

Mit tehetnék még, hisz már, rég mindenem a tiéd.
Miért nem látod ezt?
Miért nem nyitod ki a szemed?
Vedd már észre, csak te kellesz!

Első voltam az életedben,
Most meg beállítottál a sorba, hogy én is csak reménykedjek.
Miért teszed ezt velem?
Miért vagyok csak egy játékszered?


Látom csak a bosszú vezérel ismét tégedet
Ki az ki elvesz tőlem, ki az ki miatt elfordítod a fejed?
Adtam mindent, amit csak tudok,
Te meg csak a hátadat mutogatod.


Oly sok a kérdés, hát miért nem válaszolsz?
Ha nem kellek már, ne ránts vissza folyton.
Engedj, értem ne lángolj,
Mert ennél még a pokol tüze is kevésbé fájó.



Hibás vagyok belátom, de hidd el nekem kedvesem,
Csak a boldogságodat kerestem.
Keresem most is, de ki az aki neked nálam többet ad?
Mutasd meg és fejemet hajtom előtte majd.


Megköszönöm neki, mert megérdemled a legtöbbet,
Csak kérlek, ne sírva kelljen elmennem.
Melletted minden sokkal könnyebb,
Miattad még a reggeleim is sokkal szebbek.


Érted értelmet nyert, hogy felkeljek reggel,
Hát miért hagysz most cserben?
Ha szerinted én ezt érdemlem akkor súgd a fülembe,
Neked még ezt is elhiszem.

Mondj már valamit, mert megöl a sötétség csendje.
Ha nem vagyok elég,
Akkor lökj el, ne légy velem ennyire kemény.
Ennyi elég.

Ne kínozz tovább,
Mert lassan a várakozási idő lejár.
Olyan lassan bújtál belém, mint az első hópehely egy téli estén,
De olyan gyorsan elmész, mint a zivatar nyár közepén.


Ne menj még el!
Ne hagyj magamra!
Vigyél magaddal!
Csak te vagy aki szívemben van.

Sebet ejtesz lelkemen,
Bele vésed nevedet.
Mondd, hát mit akarsz?
Vége van ma, holnap,tán jövőre, mondd, meddig tart?


Meddig ejtesz fogva reménytelen várakozással?
Van még veled dolgom
valami ezt ordítja belülről,
De a távolság közöttünk csak egyre nő.

Látom a szépet,
A jót, mi volt, mi lehetne,
Látom benned azt is amit te csak keresel,
Hát vedd észre!

Be kell látnod neked is, hogy ez így nem mehet,
Csak mond már végre ki, hogy Menj el és vissza ne gyere!
Ne kínozz tovább azzal, hogy tartalékba elteszel.
Várok rád még, nem tudom meddig, de leszek.

Itt vagyok, akarlak, De látom téged ez nem izgat,
Akkor hazugság minden mi kettőnk közt elillant.
Hazugság minden, mit elképzeltem,
Hazug az összes szó és hazug az összes perc.

De legyen hát hazugság, gyötörjön fájdalom,
Csak akkor még utoljára adj egy hazug pillanatot.
Csak egyet és vége, többet nem látsz,
De a sok szép emlék akkor is örökre velünk száll.


Égő szívem még mindig vár,
Fájó lelkem csak téged lát.
Eszem azt súgja: maradj még,
A szívem is azt mondja, hogy engem kérsz.
...
Rácsok mögött
Rácsokra teszem tenyerem, elgondolkodom a a sors adta életemen.
Béklyó van kezemen, rablánc szívemen, a szürke tekintetem égre vetem.
Börtön,szürkeség, céltalan élet-rohan velem a lejtőn, sebességgel.
Fásult gondolatok,nehéz légzés, összedőlt bennem minden kérdés és minden érzés..
Lehajtom fejem,rács mögött végzem,a lelkem csóvaként ér fel az égbe.
Kedv,remény-Vége!
Elhagyott lelkem.. végem..
...
Vágyakozás
Éjjel felnéztem az égre és láttam a neved kezdőbetűjét a csillagok alakzatában.Kerestem az enyémet mind hiába,a tiéd mellet de sehol nem leltem.Aztán rájöttem,hogy nem csak a Földön de az égben sem lehetünk együtt.

Ami fájó érzéssel töltötte el érzékeny szívem galaxisát.Majd bús tekintettem a Holdra szegeztem,és itt belül mint ha csalód?s szele égetne.
...
Ébredés
Mónika, Vágyakozó szívem, végre megkapta mire vágyhatott, ölelő karjaidban Szerelmesen hálhatott. Mámoros volt, fantasztikus érzés, ahogy csókjaid teljében elfogott az érzés.

Mint, ha Álom lett volna, oly csodálatos volt, fénylő pillantásod, biztosan igaz volt. Öleltük egymást, mint Földet a változás évszaka, remegett testünk, ahogy telt az éjszaka.

Ahogy gyengéd érintésem, megrázta érzékeny tested, már tudtam, kívánsz Engem, s a buja Sexem. Ahogy gyengéden áthatolt rajtunk a vágy illata, amúgy is szapora szívünk, felgyorsult egy pillanatra.

Nem irányított már ész, és gondolat, szenvedély volt az, mitől felejted minden gondodat. Ajkam kéjes mámorában fürdettem tested, s öleltem, felizgult megfeszült melled.

Szenvedélytől izzó testünk, lassan, teljesen egyé lett, s kéjes sikolyoktól hangos éjszakán végre teljes lett. Ellazult testünk, lassan, megpihenni készült, de Szerelmes csókodra, sor, ekkor, vaj miért nem került.

Mit eddig csupán álmaimban hittem, lassan eltűnt, s a józan észnek hittem. Úgy vágytam csókodra, de Te nem voltál ott, mit éreztem, az csupán Álomnak volt játéka ott.

Megtréfált Álmom ismét Engem, csalódva, sírtam, csalódva keltem. Rá kellett jönnöm, Álomból nem lett valóság, megizzadt testem csupán, mi most, az igaz valóság.

Íj szép Álmokkal élni, tán ez marad Nékem örökre,

Szeretni foglak, Mindörökre.
...
Szerelem, Elmúlt szerelem,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó