(anaforás, bokorrímes)
Néztelek, cigiztél és oszlott a füst a naptól csillogó levegőn,
Nem mertem odamenni, megismerkedni, néztelek belül szenvedőn…
Nem vágytam másra, csak fúd rám a füstöt, ami felfelé emelkedőn…
*
(senrjú)
Bánat, eltűnés.
Bánat, téli semmibe…
Bánat, imádat!
*
(Bokorrímes)
Sorsom jól kibabrált velem, mert nekem tán' végleg úgy rendelte,
Járlak a térdig-hó lepte utcákon, míg meg nem jön az este,
És kutyák ugatása égbe hallatszik, azt szép rőtre festve.
*
(septolet)
Emberek jöttek szembe,
Kérdezgetve,
Ég meg átfestve…

Mit mondjak válaszképpen?
Helyzetem bánatosan-idétlen…
Lelkemben
Elvesszen…

Vecsés, 2023. január 17. – Kustra Ferenc József – íródott: Oszip Mandelstam (1909) azonos c. verse átirataként. (Közzétette a műfordító Szöllősi Dávid.)

...

A szomszéd háború mellett, kialakult a Közel-Keleten egy nagyon is véresebb háború…

(Leoninus csokor)
Fekete kosok! Nekem téli csizmára sem telik, maguk steakot laposra verik?
Fekete kosok! Zsír nélkül eszem a kenyeret, maguk orosz kaviárból eleget?
Fekete kosok! Maguk este bank-bálon... én meg simogatom le, koszát a kutyámon.

Fekete kosok, méltán gondolom, üres a lelketek, ez tart életben bennetek…
Fekete kosok, minket, tömeget semminek tartotok, mutatja eszkalációtok.
Fekete kosok, belőletek árad a hidegség, nem ismeritek, mi a melegség.

Titeket csak az mozgat, folyjon a háború, dőljön a pénz, nem számít a bú…
Ha Gázában elkezdik felek a népírtást, mi majd föl nem fogjuk ezt a nem ámítást.
Már hallani, egy millió ember kifelé Negev sivatagba… ez lesz halál útja!

Az odaért flotta be szállt... lelő eszközöket. Nem veszik figyelembe embereket…
Most mondta a TV. még vezényeltek oda egységeket. Nem sajnáljátok legénységet.
Itt „a szegény szomszéd háborúval” mi lesz? Vagy ez még marad, hátha még ebből sok lesz?

Nektek jó, hogy telik orosz kaviárra? Kutyánknak meg nem telik téli csizmára…
Tudjátok mivel veritek csalánt? Óperenciáson túlról kapjátok irányítást…
Nektek, fegyverre, aknára is telik… Lelketek Isten előtt biztosan nem fénylik!
*

(3 soros-zárttükrös)
Szóval fekete kosok, hogy-hogy az orosz kaviár a bendőtöknek a nyerő?
Ezt háború alatt beszerezni, enni, szerintetek Istennek olyan tetsző?
Szóval fekete kosok, hogy-hogy az orosz kaviár a bendőtöknek a nyerő?

A szemtelenségetek úgy látszik, hogy nem ismer határt,
Kereskedelmi partnert legyilkolni sem ismer határt...
A szemtelenségetek úgy látszik, hogy nem ismer határt.

Most már tisztán látszik, hogy a kaviár és fegyvergyártás nálatok egy kategória,
És közben már két háború van és már a másodikba is beszálltatok gyorsan harcba…
Most már tisztán látszik, hogy a kaviár és fegyvergyártás nálatok egy kategória.

Látszik, mint a mesében az Óperencián túl, a fegyvergyártók az irányítók,
Ebből a következtetésem, hogy az üveghegyeknél nem is nyílnak rózsabimbók…
Látszik, mint a mesében az Óperencián túl, a fegyvergyártók az irányítók.

Vecsés, 2023. október 22. –Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi, már eszkalálódott háborús és nagy világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV. híradókban egész nap mutatják a valóságot…

...

Az évszakokról!

Harmatos virág
Is gyorsan elhervad…
Élet meg hosszú!

Télnek is szépe
A jeges és havas táj.
Várjuk a tavaszt…

Ősszel csak esik
Szél leveleket görget.
Színes színvilág…

Nyáré a meleg!
Ezt nem mindenki bírja…
Remek strandidő!

Vecsés, 2021. május 29. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban…

...

Látunk egy közeli-szomszéd háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhely-zet…

(senrjú csokor)
Gőgös, zuhanó
Naplemente. Vaksötét.
Száradt kóró sor.
*
Gőgös pirkadat.
Délelőtt csendes eső.
Korai alkony.
*
Hideg fényt áraszt,
Gőgös ezüstös csillag.
Hideg szél támad.
*
Késő-hajnal fény
Múlt éjszaka gőgjével…
Ködfoltos reggel.
*
Összehúzta már
Magát a gőgös hőség.
Jön hajnali dér.
*
Ködálarcban jő
Reggel… gőgös pirkadat.
Didergős idő.
*
Réten gőgös köd
Dagonyázik. Vakítón.
Hallgat… csendesség.
*

(Bokorrímes csokor)
Ma is úgy van, mint régen... emlékszem, „királyok gőgje” vezette bajba hazát és népem.
Ha a „király” elindul, még nem adta föl, csak szövetségeseit keresi föl.
A gonosz „királyok” állítják, hogy a nép alázta őket, ezért vegzálják őket.

Hú-hú, ez a jeges szélvihar, csak úgy süvít a villany-madzagok között,
Onnan, lantok hangja hallatszik! Valami megváltozik a drót-lét között?
Ez a „torz lelkű” gondolja, hogy sikere lesz, ha parodizál mező fölött?

Duruzsol a fanfárok nyekergése,
Sikít a dróthegedű remegése…

Gyökerestől kitépett, lebombázott fák körben mindenütt,
Bánatos ember szívében fájdalom örökre befészkült…
A háborúban bomba ereje tarol! Majd’ beteljesült…

Ez a szélvihar, a halál angyalának a lova,
Ami úgy tud vágtatni, hogy nincs is vasalt patkója?
Vagy ez a sok széllökés, támadó ordasok sora?

Engemet ez a rettenetes, háborús vihar inzultál!
Ha komolyabban, sokkal jobban ráfigyelek… rondán szekál.
Sőt; úgy látom és úgy érzem, nem tévedek, hevenyen vegzál...

Vecsés, 2023. október 5. - Kustra Ferenc József - íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és valódi háborús- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk, minden TV híradó-ban a videókat is… meg a szakértőket is, kendőzetlenül!
Inzultál: sérteget, becsmérel – Vegzál: nyaggat, ostromol – Szekál: piszkál, ingerel

...

Itt az ősz, szépen sárgulnak a levelek,
Séta az avarban, lassan tovább megyek.
Az éves elmúlás jön, mi törvényszerű,
Embernél is van ősz, ez is… időszerű.

Levél lehull, maradnak a kopasz ágak,
Embernél rögzülnek a régi fájdalmak.
Hosszú-e vagy rövid, embernél egy ősz van,
Hosszú vagy rövid az élet, ez csak egy van.

Meg is lesz, mi meg van írva sors könyvében,
Nevetés, vagy sírás látszik a szemében.
Sorsunknak két részben vagyunk a kovácsa,
Múlandó életnek, testünk csak a háza.

Lombhullást követni fogja a hideg tél,
Elmúlástól emberfajta fölöttébb fél.
Már nem félek, úgyis eljő, aminek kell,
Én már nem harcolok, mint hős a végekkel…

Vecsés, 2005. október 17. - Kustra Ferenc József – íródott: őszi meditációban…

...

Szép dolog az egészségvédelem,
Hogy figyelek rá, az én érdemem.
Minden évben járok vizsgálatokra,
Így készülök a várhatatlanokra.

Egy barátom épp’, hogy meg nem halt már,
Majdnem megcsípte a halálmadár!
De kardiológusa észrevette
És betegség várát, vele bevette.

Jó kardiológust ajánlotta,
Megelőzést… nekem ajánlotta!
Nosza rajta, már ide is eljárok,
Betegség megelőzést már ellátok.

Jó doktor a Szemerédi Péter
Betegség megelőzésben éber.
Amit mondok, figyelmesen hallgatja,
Empátia, együttérzés sajátja.

Mit kérdezek, el is magyarázza,
Mind elmondani nem fáradtsága.
Jó doktorunk nem csak okos, szakállas,
De a hozzáállása nem félvállas.

Vizsgálat közben soha nem siet,
Ő a betegségemnek megfizet.
Elbúsulhatom neki gyengéimet,
Jól szétoszlatja a kételyeimet.

Van neki asszisztense Beáta,
Ha nincs doktor, ő a referáda.
Ügyes, okos, szép és csinos, sőt tud is,
Beteggel jól bánik, majd’ rituális.

Jó Doki szereti a jó viccet,
Szoktam neki mesélni jót, ilyet.
Munkáját, gyógyítást komolyan veszi,
Ember, egészség okán, ezt átveszi.

Ha csak nála vagyok, már gyógyulok,
Betartom, mit mond és meggyógyulok.
Mikor búcsúzunk mondja, én elvárom;
Egy év múlva jöjjön, ismét elvárom!

Vecsés, 2011. október 24. – Kustra Ferenc József

...