E Földi csuhában, meztelen lélek vén,
esdekl? remény él, fényedben ébredvén.
Álomból valóság, gyógyító orvosság,
könnycseppé válik, ha elj? a boldogság.
Mosollyal szemedb?l, ajkadra sós íze,
szívsóhaj, led?lt fal, legbels? énedben.

Tündérdal, angyalhaj, rózsaszínálomképp,
Cupido nyilától, jöv?det tárod szét.
Szepl?tlen sz?zies ártatlan foltosság,
kívánva áldott hit, átható forróság.
Csókoddal csillapítsd, szereleméhségét,
? a tanú, hisz akarod, s lehulló csillaglét.

Az évek szép pillangók, így együtt elrepkednek,
a léleknek édenkép, több mint szó: SZE(R)ETLEK!
Eggyé vált lelkeknek, a halál csak porkoláb,
az igaz szerelem örök, ha ittlétük nincs tovább.
Vérvörös krizantém virággal kezünkben,
itt, s túlvilágon, szerelem lelkünkben.

...

Szeretlek Édes, Szeretlek Téged,
Szeretni foglak, amíg csak élek.
Kezem reszket, szívem nehéz,
Szeretlek Téged, ennyi az egész.

...

Elmondanám, de nem merem, félek, hogy csalódsz majd bennem
Elmondanám, de nem merem, mit érzek, miért reszketek
Elmondanám, de nem merem, mit?l félek, miért könnyezek
Elmondanám, de nem merem, félek, hogy kidobsz majd engem
Elmondanám, de nem merem, szeretlek, soha el nem feledlek!
Elmondanám, de nem teszem, úgyse kellenék én neked
Elmondanám, el is mondom, Érted élek, érted halok

...

Ha egyszer elveszítelek életemnek vége
Mert nélküled nem érek semmit se

Egyetlen reményem te vagy az életre
Ha veled vagyok nem érdekel semmi se
Mert ha veled vagyok akkor kelek életre

...

B?n az élet,mert meghalni félek.
Mert van egy srác,akiért élek.
De kérlek hogy szeress,mert addig élek,
Te vagy az els?,kinek hinni tudok,
Te vagy az els?,kinek hazudni nem tudok,
Te vagy az els?,kit igazán szeretek,
Te vagy az els?,kit soha el nem feledek!

...

Augusztus végén
Kedd regelén
Ágyam szélén
Rád gondolok én

Rád gondolok,
Mert ki másra:
Másnak nincs rám
Ilyen hatása

Mi történt a nyáron?
Szánom-bánom
De be kell látnom:
Nincsen már párom

Egyedül meg végünk,
Nem vagyunk senkik
Ha nem szeret viszont
Kit szerettünk eddig

Bár hogy is van ez
Vajon ki tudhatja
Mit gondol a lány
Ha nem is azt mutatja

Mert szemében a ridegség
Szavaiban a közöny
Heverek lába el?tt
Mint húsdarab a kövön

És ha valaki, akkor én éreztem
Mert ezer sebb?l fájtam
Amikor a régi-újat ma délután
A Szuzukiban láttam

Itt megértettem végre
Nincs már helyem
Nem kell a versem
Nem kell a testem

Itt véget ér költészetem
Eldöntöttem másnap:
Nem írok én már Nikinek
És soha senki másnak.

Talán még egy négysoros
Ennyi még belefér:
Köszönöm hogy szerethettelek
És köszönöm, hogy szerettél.

...