Emlékszem február volt,mikor megismertelek
ragyogtak a csillagok azon az éjjelen.
Emlékszem az elsö pillantásra a szemeidre és a szádra.
emlékszem az egész évre a tavaly elmúlt nyárra.
Keserves életem kapuját bezártam
a boldogság útját hozzád megtaláltam.
Eltelt egy év és szeretnélek mégjobban szeretni,
már egy éve hogy hogy nem tudlak feledni.
Emlékszem,február volt és most is február van
itt állunk ujra egy új év kapujában.
Szeretném ha tudnád örökké szeretlek,ha majd elválaszt a halál
én akkor sem feledlek.

...

Mikor felh?k jönnek az égen,
Mikor a természet er?i elszabadulnak,
Mikor már nincs új életre lehet?ség,
Én még akkor is csak Rád gondolok!

Lehet mondani bármit,
Lehet bárhogyan nézni,
Lehet bármit tenni,
Én nem teszek mást, csak Téged szeretlek!

Nem csak látomások vannak,
Nem csak szavak vannak,
Melyek úgyis elmúlnak,
Nekem itt vagy Te!

Itt vagy nekem,
ÉS ez örök legyen!
Bár Tied sosem lehetek,
Szerelmem irántad végtelen!

S ha már mindenki ellened fordul,
Én ott leszek Neked!
Ha kell, védelmezlek, óvlak,
Vagy csak egyszer?en megszorítalak!

Rám mindig számíthatsz!
Mert én érted mindent megteszek!
Ha kell, a lehetetlent is,
Ez csak a Te kívánságod!

...

Egy álom ,az vagy csupán ,
S el nem érlek soha talán ,
De szívemben mindig lesz hely emlékednek,
S téged soha, hidd el soha nem feledlek!
Messze megyek és vissza se nézek,
De a szívem egy részét itt hagyom neked!
S bár tudom ,hogy a te szívedben,
Nincsen helye emlékemnek,
De akarom ,hogy tudd:t?lem jobban
még talán soha senki nem szeretett!
Bárhol jártál és bármerre is vitt az utad,
Veled voltam és egyengettem boldogságodat!
Viszonzást én soha nem vártam érte,
Csak az a bolond szívem remélte,
Hogy talán majd egyszer megszeretsz érte!
De mostmár feladom mert meghalt a remény,
S nem akarok vele halni én!
Elmegyek hát,hogy feledni tudjak,
S remélem a vágyaim egyszer majd megfakulnak!
De most még két szó él bennem ,mely fáj és éget,
Csak két aprócska szó:\\\\\\\"SZERETLEK TÉGED!
Évek múlva majd ha egyszer visszatérek,
S majd akkor újra a két szemedbe nézek,
Ne vesd majd a szememre kérlek,
Amit érzek most,s majd akkor is érzek!
Mert én tudom,hogy soha nem feledlek téged!
Egy álomban éltem hosszú id?n át!
S mint egy naív gyermek,vártam a csodát!
S bár a fájdalom már rég agyongyötört,
Az álom csak most ,de darabokra tört!
S bár szívemet már összeraktam százszor ,s?t ezerszer
De most millió szilánkja túl mély sebet ejt!
Már nem tudom összerakni újra!
Majd ha már meggyógyult,talán pár év múlva!
Remélem megtalálom majd,azt az egy szilánkot,
Mely az én lelkemen oly mély sebet vágott!
S remélem legalább te nagyon boldog leszel!
S az élet viharos tengerében,el soha nem veszel!
Kérlek nagyon,hogy légy boldog egy életen át!
S ne úgy mint éncsak várd,hanem éld át a csodát!
De mostmár búcsúznom kell,s indulnom tovább!
Felejtsd el,hogy voltam és éltem!
Azt is hogy bolondságokat reméltem!
Felejts el engem mindörökre!
S szemedb?l-ha ejtettél-a könnycseppet töröld le!
Mosolyogj! Légy nagyon vidám és boldog!
S szeresd azt kit a szíved választott!

...

Szívemet miért is úralja szomorúság?
Pedig mennyi öröm van és mennyi vidámság!
Lelkemet miért gyötri nyugtalanság?
Pedig elérhet? lehetne a boldogság!

Szavak,mit nem mondhatunk el senkinek!
Érzések,mégis mire használjuk ?ket?
Csak gyötör a vágy,mély sebet ejtenek.
Hol van az az út,mely a boldogsághoz vezet?

Pedig tudod,hogy annyi szép érzés van benned.
Hiába tudod,mégsem kell senkinek!
De mégis hogy van ez,egyik ember boldog,a másik miért nem?
Nem irigykedem,csak fáj nagyon belül ez nekem.

Emlékszem,egyszer nagyon boldog volt az életem.
Rövid id?re ugyan,de nem cseréltem volna senkivel.
Vége lett hamar,mert akkor is csak én szerettem.
Az a másik csak játszott az érzéseimmel.

Mindig csak csalódni,nem értem,mi a jó ebben?
Miért kell másokat becsapni,hová tünt el a becsület?
Annyira fájdalmas ez a hatalmas csend.
Gyógyítsd meg kérlek a fájó szívemet!

Nem kell,hogy szólj,jó ez a csend.
Szavak helyett,szemeid beszéljenek!
Kérhetsz bármit,én mindent megtennék érted!
De karoddal ölelj,érezzem,hogy szeretsz!

...

Képzelet

Két szememben két nagy könnycsepp
rád gondolok.
Elvisz a képzeletem te hozzád
ha eljutok,te vagy nekem a menyország.
Álmodozom rólad
minden nap és éjjel,
ölelnélek,csókolnálak
álomba ringatnálak.
A boldogság útján nem lehet elesni,
Téged sem lehet soha elfeledni.

...

Nem tudhatom,mit hoz a holnap,
Már nem remélek,sorsom már nem változhat.
Nincs már er?m újra kezdeni,változtatni,
Elfogadom a sorsomat,muszály belenyugodni.

Lázadni? - semmi értelme nincs már annak!
Beletör?dni? - igen,hogy biztonságot kapjak!
Vágyak? - eltettem a szívem legmélyére megpihenni,
Álmok? - valóra nem válhatnak,el kell hinni!

Nem tudhatom,mit hoz a holnap,
Talán még remélhetek,sorsom talán megváltozhat?
Kell,hogy legyen er?m újra kezdeni,változtatni!
Nem fogadom el a sorsomat,muszály harcolni!

Szeretni? - egész életemben csak arra vágytam!
Élni? - szerelem nélkül?vágyak nélkül?álmok nélkül?
Boldogság? - nem tudom,mit jelent,de tudom,hogy én nem lehetek!
Magány? - egyedül ezt az egyet ismerem,hiába minden,
senki nem feledteti el velem!

Nem tudhatom,mit hoz a holnap,
Talán a reményt,hogy életben maradjak!
Ha már a boldogságot sosem fogom megismerni,
Az álmaimat nem engedem soha,senkinek elvenni!

...