Vizionálom, hogy vele sosem vagyok egyedül…

Nekem a magányom a legjobb társam,
Így nem vagyok egyedül, ő a váram…
Ahogy botorkálok az utamon,
Elmém csak köröz, nagyon kutatón…
A szívem folyvást csak remél,
De meddig tart ki a… jövél!?

Körbenézek, mint senkiházi,
Koldus jön szembe, nem akárki!
Mind a ketten csak éhezünk, legalább a jó szóra.
Árokpart… ülünk, napfény jő hajnali virradóra.

Egy nincsen csak, hogy senki nem fogja meg a kezem,
Pedig egy kézszorításért eladnám a lelkem…

Volt nála lőre, azt ketten pirkadatig meg is ittuk.
Mindent átbeszéltünk, előbbre azonban nem jutottunk.

Elváltunk, én kóricáltam tovább
Semmi nem változott, hovatovább…

Magamhoz öleltem a magányomat, nehogy már őt elveszítsem,
Azt igen nehezem bírná elviselni kilyukadt lelkiségem…
Sorsunk eggyé vált, de úgy, hogy ölelve, megfogtam a saját kezem…

Vecsés, 2015. január 1. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

...

Megfigyeltem a saját életem, hogy fergetegesen rest!
Ha tenni kell érettem… semmit, szóval a kettecskénk így fest.
Csoda, ha pech úrfi rögvest felajánlotta a szolgálatát?
Ez a lehetetlen alak meg csak… rugdosta az ember farát.
*

(sedoka)
Mért vert az Isten,
Ilyen élettel? Büntet?
Ez ellenem, nem bűntett?

Mért volt ily’ Isten?
Rám küldte úrfi pechet…
Rúgott! Nem szeretgetett.
*

(Bokorrímes)
Az élet, igen bogaras nékünk,
Így biz' van… ki folyton dumál nékünk…
Nem csak csendesen folydogál létünk.

Vecsés, 2018. június 30. –Kustra Ferenc – íródott: lételemzésként... mint önéletrajzi írás.

...

(3 soros-zárttükrös duó)
Lassacskán, de minden nap közeledünk a saját halálhoz,
Mindennap egy reményt eltemetünk a majdani halálhoz…
Lassacskán, de minden nap közeledünk a saját halálhoz.

Boldogságunk nagyságos vágyát, örömünk reményét sorsban temetgetjük,
Tehát ezek mulandók… gyötrelmes érzéseket halálhoz elkezdhetjük…
Boldogságunk nagyságos vágyát, örömünk reményét sorsban temetgetjük.
*
(anaforás, leoninus duó)
Múlandó a földön minden, szinte észrevétlen.
Múlandó eme földön minden, de csak lassan, csendben.
Múlandó a földön minden, sikamlósan észrevétlen.

Aki szeretett, az nem hal meg soha(!), talán lesz neki még föltámadása…
Aki szeretett, azt is porába temették, bár lehet, hogy sivatag porába…
Aki szeretett, szerelem kincsei vannak porába, akár egy dűne porába…
*
(3 soros-zárttükrös)
Kinek szeretettel teljes a szíve, az bizony el nem porlik,
Megmarad a halálában mi közjóként a tömegre omlik…
Kinek szeretettel teljes a szíve, az bizony el nem porlik.
*
(senrjon csokor
Szerető szív emléke
Szerettei között megmarad
Örök emlékek!

Az ismerősök között
Szerető szív, még erőt is ad.
Örök emlékek!

Azonban nem az hal, kit
Eltemettek! Ki nem szeretett…
Szeretetlenség…

Vecsés, 2021. szeptember 24. – Kustra Ferenc József – íródott; egy ismeretlen szerző azonos c. versének az átiratként.

...

(sedoka)
Játssz, mert élvezem,
Elbutult az értelem,
Cicit simít félszegen…

Játssz, mert élvezem,
Kis rezgésed észleltem,
Ritmusunkat fékeztem…

(3 soros-zárttükrős -k)
Játszani veled élvezet, nem baj, ha elvesztem eszemet,
Gombold, ki kérlek az ingemet, úgy fokozd a gyönyörömet,
Játszani veled élvezet, nem baj, ha elvesztem eszemet.

Játszani veled élvezet, simogasd csak a cicimet,
Előbb gombold ki az ingemet, fokozd a gyönyörömet,
Játszani veled élvezet, simogasd csak a cicimet.
*

(sedoka)
Játssz velem, oly' jó.
Cicidet szemlélgettem,
Kikapcsolt az értelmem…

Játssz velem, oly' jó.
Cirógat a két kezem.
Kezem jár ösvényeken…

(3 soros-zárttükrős -k)
Élvezem, ha kezed siklik testemen, még játssz velem!
Vágy feszíti bensőmet, fedezd fel minden rejtekem...
Élvezem, ha kezed siklik testemen, még játssz velem!

Nagyon jó veled, ne fékezz! Még, még... fokozd az élvezetet!
Röpíts a mennybe fel... vessz belém, imádom ezt a jó fegyvert...
Nagyon jó veled, ne fékezz! Még, még... fokozd az élvezetet!
*

(sedoka)
Játék? Elvesztem…
A jó érzés végtelen,
Ritmikáját élveztem…

Játék? Elvesztem…
Ritmusunkat fékeztem,
Te elmentél... érdemem...

Vecsés – Szabadka, 2018. április 6. –Kustra Ferenc – a sedoka csokrot én írtam, alá a 3 soros-zárt- tükrös -öket, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A 3 soros-zárttükrös -k címe:” Játszani veled...”

...

(Bokorrímes)
Nem irigylem magamtól az ismeretlen holnapot,
Mert tudom, hogy eme múltnak, már senki nem oszt lapot.
Pedig a múlt tarja a bankot,
És ő ismeri a sok alkonyt!

A múlt bizony, bár ez nem egy molyette kabát,
És végül mindenki keresi az igazát!
Az igazságot, csak újra gombolva leljük meg,
Ha még a gaz és támadó férgek nem ették meg…
*
(senrjú)
A jövőnek záloga,
Az gaz, elmúlt eltemetése.
Nos, elfeledni?
*
(3 soros-zárttükrös csokor)
Hasonlóságnak tűnhet valamilyen mozzanat,
Ami rége volt a múltban és ott volt pillanat…
Hasonlóságnak tűnhet valamilyen mozzanat.

Ha mostanság valami hasonló, elő törő, tán’ vágyálom,
Amig ez csak eseti, nem kenem a múltra, legyen, nem bánom…
Ha mostanság valami hasonló, elő törő, tán’ vágyálom.

Ha néha hosszan eltűnődők az életemen és néha kényszeresen,
Akkor belátom, hogy vagy múlt hosszan, vagy jövő mesél, talán végzetesen…
Ha néha hosszan eltűnődők az életemen és néha kényszeresen.

Ha hallgatom, akkor rájövök téves az életösvény,
Ami meg leszűrhető, látszik, hogy forgón rabló örvény…
Ha hallgatom, akkor rájövök téves az életösvény.
*
(HIQ duó)
Az idő,
Igy-úgy csak pereg.
Nem áll meg!
*
A világ
Változik…élet?
Ó, évek!
*
(3 soros-zárttükrös)
Ahogy rohan az idő, a múlt a feledésbe végleg bele enyésző,
Örüljünk talán és legalább annak, hogy kis széppel lehet sorsvezénylő…
Ahogy rohan az idő, a múlt a feledésbe végleg bele enyésző.

Vecsés, 2016. szeptember 15. - Kustra Ferenc József- van ki múltban él, van ki csak hőn várja a jövőt…

...

Mint egy vízi felügyelő, Balcsinál figyeltem a tájat,
Hallottam, madarak és vadkacsák járják, repülik nádast.
A sötétedésben is észleltem, lesz messze tőlem felleg!
Ő ugyan, onnan mindent lát, de van még nála is tán' feljebb!

Este, ahogy sötétedik, csend elönt, rám telepszik, mint özön,
A vízből is kezd elpárologni, a már félig alvó közöny,
Ez most, akkor a csendes semmi szépsége,
Vagy a semmi, csendes észveszejtősége?
De ez mindegy! Ez a tavacska az én nagy tengerem is,
Hol élhetnék én máshol, ha ő itt van? Én is itt, csakis!

Már hétévesen ott nyaraltam, meg még utána oly' sokszor.
Szeretem, magaménak érzem, kár, hogy ritkán megyek... olykor!

Parti köveken vannak pici, fodrosan fehér habok
És ezen ringatóznak a száraz falevél csólnakok.
Ó, te Balaton, vágyom, könnyeden lágy ölelésed
Holnap majd eljövők, megfürdök, így szeretlek téged.

Mindegy nekem... Adria, vagy Csendes óceán
Nekem itt, a Balaton körül van a hazám!

Vecsés, 2015. június 1. – Kustra Ferenc József

...