Elfáradtunk

Elfáradtunk drágám, fejünket letenni végre,
testünk összefonódva,két kezünk összeérve
örökre elengedhetetlen köteléket képezve
vágyunk egy szebb életre.
De tudjuk, azt majd talán unokáink engedhetik meg
Mi dolgozunk a kis szürke hétköznapjainkon serényen,
bízván hogy nem felejt a gyorsan elröppen? élet ,
s fáradozásaink gyümölcse kell?képp beérhet...

Elfáradtunk, talán egy kis szünet nekünk is jár, elvégre
küzdöttünk eleget az élet kifürkészhetetlen útjaira térve.
Családi kötelékeink szemünk el?tt lebegése,
állandó jólétének megteremtése
a feladatunk, ezért robotolunk,küzdünk,harcolunk reménykedve
bízva-bízván,hogy egyszer révbe érve
a világegyetem a sok jót figyelembe véve,
próbál segíteni rajtunk,minket jókedvre derítve.

Elfáradtunk, s mint minden évben
ha tehetjük nyári pihen?re térve
próbáljuk regenerálni fáradt testünk,mint éden
rengetegében patakot keres? tikkadt emberi test fénye,
pislákolva ugyan,de még kapaszkodva a reménybe
próbál világítani er?sebben..... a sötétben......
de ereje gyenge, ki-kialszik a fénye
s próbál pihenni a világ tengerében.

Pihen,pihen, de közben a kerék csak forog,s nem tétlen,
nem hagy nyugodni: pedig mindkett?nk vétlen.....
A sors így próbál jelezni hogy mindig légy résen,
s ha netán pihenni mennél is állj mindig készen,
készülj,hogy menned kell, s váratlan feladat soha ne érje
pihenni vágyó lelkedet és testedet meglepetésképpen.......

...

Úgy gondoltam anyáknapi köszönt?t írok én
Te vagy nekem a legjobb anya ezen a földtekén
Hisz t?led kaptam mindent mi mást is kérhetek
Köszönöm hogy feláldoztad érettem az életed

Édesanya mikor látlak minden bánat elkerül
Szívedb?l az élet mosolyogva rám derül
Szemedb?l mindig jóság áradozik énfelém
Bár életeded sokszor csínytettekkel terhelém

Oh mi sokszor cselekedtem készakarva ellened
S tanácsaid csak azért sem fogadtattam el neked
De bármi történt hibáimat elnézted énnekem
Megbocsátasz ha ígértem ..soha többé nem teszem

És védelmeztél mid?n apám fegyelemre intene
A te szíved mindig jósággal és szeretettel van tele
Te kiálltál mellettem oh oly sokszor ellene...
Pedig azt hittem ehhez inkább egy óriás kellene

S ha olykor engem néha betegség sújtana
Éjt nappal át virrasztottál ágyam mellett ..oh anya
Meghálálni úgysem tudom soha mindezt teneked
Csak tudatom hogy sugárzott bel?led a szeretet

Életedben fáradoztál már úgyis éppen eleget
Vézna vállad gyönge tested hordozta a terheket
S minden jajjszó nélkül viseled az élet kínjait
El sem tudom mondani milyen mikor nem vagy itt

Tudod anya ha te nem lennél énnekem
Mint kopár sivatag üres lenne életem
És sírodra borulva köszönném meg teneked
Ki még a síron túl is a gondomat viseled

...

Égig ér? virágok,
de mindnek szirma hullt.
Tiszta hanggal kiáltok,
de színe megfakult.

Vérzik hát a régi seb,
bár éppen csak szivárog
Feltépték rút tövisek.
Fenn varjú károg.

Azt károgja "várni rád!"
s én cs?rébe nevetek,
Legy?ztem már holt hadát,
nem birkózom veletek.

Nem küzdök a múlt ügyért,
szívem zord hahota,
nem pazarlok többre vért,
zárva lelkem ablaka.

...

Mikor a kezem két kezedbe ér
Tenyeredben újra éled a remény.
Végtelen nyugalmad eláraszt engem
Mikor óvó karjaidban fekszem.

Nem félem az éjszaka rám tör? szörnyeket,
Hogyha meleg testeden pihenhetek.
Kérlelem a napot, ma ne keljen fel,
ne ragyogjon, hisz éppen most alszol el.

...

Ördög is voltam,de angyal is ahogy éppen jól esett,
Földre rogytam szálltam az égen,voltam h? és h?tlen,
Hol gazdag voltam hol szegény,bátor bár néha féltem,
De azt soha senki ne mondja rám,hogy nem az álmaimnak éltem.

...

Két kéz, mely egymás nélkül nem teljes,
két szív mely a másikért dobog s verdes.
Tenger lágy öblében repdes a boldogság,
s ez oly jó, mint madárnak a madárház.
A szerelem fontos , mint embernek a víz,
mint állatnak az élelem, s mint földnek az ember.
Néhol a szerelem rombol, de máshol épít,
s ha éppen rombol lesz egy szép múlt,de ha épít lesz sok felejthetetlen szép dolog.
Mikor csók csókkal, száj szájjal , kéz kézzel egyé válik,
akkor tudod igazán mi jó, s mi számít.

...