(3 soros-zárttükrös)
Már régen fölismertem, hogy a koporsóm az életem ladikja,
Egyben a kalodám is, mert a láncokkal bele vagyok koncolva…
Már régen fölismertem, hogy a koporsóm az életem ladikja.

Úgy is érzem magamat, mint aki az életben föl van koncolva,
Szakíthatatlan láncokkal, hogy ne maradjon üres az ladikja…
Úgy is érzem magamat, mint aki az életben föl van koncolva.

A lélekfájdalomtól csak hörgök, mint kinek tüdőgyulladása van,
Erre orvos nincs, gyógyszer segítség nincs, csak változtatási vágyam van…
A lélekfájdalomtól csak hörgök, mint kinek tüdőgyulladása van.

(Senrjon)
Éltem saját koncában,
Éltem ladikjában utazok.
Szél fú’ ladiknak!

Éltem nagyon hullámzik,
A ladik meg dobál engemet.
Így hova jutok?

Éltem, már jó hosszúra
Sikerült, eddig is… Még mi lesz?
Ladik még bírja!

Könyörgők én kikötve is a kegyetlen sorsomnak,
Adjon már kegyelmet, az öreg, lassan elmúlónak!
Mért is jó ennek, hogy vele egy sorban csak szenvedek,
Holott tudom, nélküle, sokkal jobb ember lehetek…

(3 soros-zárttükrös)
Tudom, hogy ez a trágya élet, másoknak a mocskos hagyatéka,
Pedig én itt, nem is tehet semmiről, mondom múltba belelátva…
Tudom, hogy ez a trágya élet, másoknak a mocskos hagyatéka.

(Bokorrímes)
Átkozott lettem, így születésem óta elátkozott vagyok,
Le vagyok láncolva, pedig tán' jó lenne… ha arcomba marok…
Átok elől nincs menekülés… egy lehet! Élek vagy meghalok!

Vecsés, 2020. november 27. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában, ami azt jelenti, hogy a vers, téma-azonos, de, különféle szerkesztésű versszakokból áll össze! Önéletrajzi írás valós történésről.

...

Közeledik… lehet már csak bliccelni fogok, az élet vonatán.
Majd mikor végleg felismerem, hogy nincsen már menni… hova is mán.
Amikor már talán torz frizurába fésülöm a hajamat
És az lesz a legnagyobb baj, ha már nem ismerem meg magamat.

Ezt a csúnya sorsot, nem kívánom az ellenségemnek sem,
Maradjon az élet, tiszta fő, egészséges lelkiségem.

Az idő bizony, láthatóan kortalan, itt nincsen véglet,
Előbb-utóbb mindent és mindenkit utolér az enyészet.
Mi is csak történelem leszünk, míg élnek, akik ismertek.
Utána, múlt tömeggé válunk, az utódok sem ismernek…

Vecsés, 2012. november 5. – Kustra Ferenc József – Önéletrajzi írás.

...

(anaforás, belsőrímes, önrímes)
Áldott és békés ünnep a karácsony, legyen ez mindenkinek szívében is.
Áldott legyen a karácsony és szívetek, itt nem fér el kicsinyeskedés is.
Áldott, békés legyen a lelketek, ebbe férjen bele a nagy szeretet is.

(anaforás, kétszeres belsőrímes, 3 soros-zárttükrös)
Karácsonykor jönnek bizony a várt angyalok és megerősítik a szív ünnepét,
Karácsonykor a látogató angyalok meg tudják erősíteni szív ünnepét…
Karácsonykor jönnek bizony a várt angyalok és megerősítik a szív ünnepét,
*
(Septolet)
Vidám kis angyalok
Jöjjetek, cukik vagytok.

Várunk benneteket!
Hozzatok szeretet,
Szórjátok szeretetet…
Jöjjetek,
Jertek.
*
(3 soros-zárttükrös)
Angyaloknak is gyújtsunk meg egy csillagszórót,
Énekeljünk dalokat, karácsonyra valót…
Angyaloknak is gyújtsunk meg egy csillagszórót.

Karácsonykor van, hogy összejön a család,
Ki meg nem jelenik meg, az lehet csalárd…
Karácsonykor van, hogy összejön a család.

Szenteste egymás szívébe kell költöznünk,
Bár szeretet, igy maradna mind-közöttünk…
Szenteste egymás szívébe kell költöznünk.

Lesz a fán lógó szaloncukor és csillagszóró
Fa alatt, ajándék, felnőttnek-gyereknek való…
Lesz a fán lógó szaloncukor és csillagszóró.
*
(Senrjú)
Szeretet ünnep,
Szívet -lelket melegít.
Maradjunk is így.

Vecsés, 2021. december 1. – Kustra Ferenc József

...

Igen fáj sikertelenségem,
De tudom, rossz korban születtem.
Bízok, majd lesz valahogy.

Születhettem volna ez előtt,
Pont száz évvel… sokkal ez előtt.
Bízok, majd lesz valahogy.

Úri világ volt... és kellemes,
Magamfajta benne sikeres.
Bízok, majd lesz valahogy.

Ott számított ész, úri modor,
Ki lehetett ugrani sorból.
Bízok, majd lesz valahogy.

Ma társadalom csak széthullik,
Emberi érték végleg kopik.
Bízok, majd lesz valahogy.

Eldurvult, gépies lett élet,
Megszűnt minden, mi meghitt szeglet.
Bízok, majd lesz valahogy.

Mi tartja össze embereket?
Nem értékeli értékeket!
Bízok, majd lesz valahogy.

Életem igen sikertelen,
PLB, de folyvást rágódók életen.
Bízok, majd lesz valahogy.

Budapest, 1997. november 29. – Kustra Ferenc József

...

Asztalomon egy majd’ végig-leégett gyertya még világít,
Fénye körülölel, érzékelem szeret, bizony nem ámít!
Olyan, mint egy lián, körbe ölel a hullámzó fénye,
Ez bizonyítja, hogy még velem van, ez a léte ténye.

Az idő megkerget, mert mindjárt fénytelen sötét lesz,
Gondolatban már búcsúzunk és egyedül nehéz lesz.
Nem lóg a nyakamban kényszer-nyomor, verset írok van ötletem,
De sötétben verset írni, görcsös, mint a kényszeres életem.

Még kell két versszak, de ne legyen semmilyen végzetes kényszerből,
Gyertyácskám még kicsit bírja, segít menekülnöm nagy kényszerből.

Így akkor hálás vagyok a kis lángvetőnek, utolját nekem lobogta',
Nem firkantgattam, írtam, picirike gyertyácskámnak kényszertelen hála…

Vecsés, 2016. április 2. - Kustra Ferenc József

...

Majd’ megőrjítesz Izidóra!
Így járok minden virradóra.
Éjjel álmodozok,
Reggelre… fáradok.
Főleg most, messze vagy hasóra…

Éber álmomban megtestesülsz,
Vágyhullámomon velem repülsz…
Ölelés tárgya vagy,
Hiányod, roppant nagy.
Jó lehetne, ha csókokat küldsz'…

Hogy bírjam csók nélkül, Idóra?
Veled ülnék extázis lóra.
Belenyalnék a Te
Fagyidba, kétszerte.
Ments már meg lelkem Izidóra!

Vecsés, 2019. augusztus 2. – Kustra Ferenc József – Romantikus LIMERIK csokor

...