Remény!
mindent elfeledek ha veled vagyok,
fogadj el olyannak mint ami vagyok.
Bár még te nem sejted kellesz nekem,
enyém leszel bízom benned.
Tévedés volt minden,
mikor ajkad forrón égett.
elfeledni csókod nem tudom,
arra az egy napra gondolok.
Tudom ki vagy mégsem ismerlek,
mindig látlak mégis hihetetlen.
Erre a percre vártam oly rég,
te még sem érted mond miért.?
Félsz,hogy megszerettél valakit,
és te ezt nem akarod bevallani.
Er?s vagy és büszke,de
szíved vágya nem bírja terhed.
válaszd a jót a szépet,
te is boldog leszel,
mért nem érted???

SZERETLEK ÉDES!!!

...

Sajnálatos módon elkerültük egymást
Minden tekintetben igaz
Nem lettünk se barátok se társak

Sajnálatos módon még egy jó szót
sem tudunk egymásnak mondani
csak a sértegetésig jutottunk

Sajnálatos módon még helyre hozni sem akarjuk
mivel mind ketten keményfej?ek vagyunk

Sajnálatos módon egyikünk sem akar változni
mivel úgy érvelünk ez mind kettünknek jó

Sajnálatos módon igy másokat is
elidegenítünk magunktól.azzal érvelünk
hogy te változz mért én?

Sajnálatos módon ez lesz a vesztünk
megutálnak és magányosak leszünk

De reméljük elmúlik a Sajnálatos módon szlogenünk
és egyszer mégis barátok lehetünk

...

Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
s visszarévedsz múltra, tetteidre,
a nap, melyen el?ször megláttál,
legyen csillogó arannyal hintve.

Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
s elszállt napjaidat sorra veszed,
emelkedjen fároszként közülük
a nap, hogy el?ször fogtam kezed.

Forró ölelésekbe foglaltam
mint gyöngyöt záró kagylót szerelmem.
Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
emlékezz rájuk! Megérdemeltem,

hisz odaadást, h?séget kapni
csak az képes, ki maga is szeret.
Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
tudni fogod: így más nem szeretett!

Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
s élted lapjai szertemállanak,
tán nem leszek, hogy szorítsam kezed,
megsimogatva roskadt válladat...

Nehéz teher a szív! S mennyi öröm,
ha ketten hordták végig az úton!
Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
halálod megkönny?l ett?l, tudom.

Kísértés, gond százszor környékezett,
de összeláncolódtunk mi híven...
Emlékezz hát a végs? percekig,
reám, ha ?sz, öreg leszel szívem!

...

Versedet olvasva szívem félelemmel és boldogsággal telt meg,

de eldönteni még nem tudom mely érzés az er?sebb.

Te is tudod......

Lopott órák , lopott percek, hogyan lehetnénk így mi eggyek ?

Úgy vágyom rád ahogyan vágy még létezett, nem is értem miért

történik velem mindez?

Nem állhat közénk senki,hiszek már neked,hogy kezdesz ...... lenni.

Neked tudnod kell, hogy én mit érzek,ha a szavaim össze-vissza is

beszélnek.

A szó nem kell hozzá, ha az érzések a szavak helyett is beszélnek,

Mi lesz velünk ?

Csak a sors tudja ahogy kérted ne is beszéljünk err?l soha!

Bízzuk magunkat egymásra s erre az er?s mindent elsöpr? vágyra.

...

Kálmán Zoltán:
Mindörökké szerelem!

Írom a levelet, mondogatom a nevedet,
Reménykedve mondom ki ,hogy szeretlek!
Végtelen a szerelmem melyet ígérhetek
S amit nem felejthetünk el sohasem!

Mit jelent neked az érzésem? Bennem nem hiszel?
Várom ,hogy átölel egyszer, én keresem szüntelen!
Kimondatlan szó az életem amiben élhetek
Reménytelenül szeretem! ? az aki kell nekem:
- Mindörökké szerelem!

Ez a szó a SZERELEM! Ami reménytelen,
Ami nem hagy még élni sem,
Keresek egy álmot amiben hiszek
Keser? minden perc amit nélküled töltök el!

Ibolya! Szeretlek téged, várlak téged,
De nem lehetsz az enyém soha sem,
Nem lehetsz boldog nélkülem sem talán
Legyél boldog végig az életed során!
Ez egy mindörökké szerelem!

Szívem érted él, várlak én,
Emléked oly sokszor visszatér
Remélem vársz te még,
De elmentél nincs már remény!

...

Felnéztem az égre, hogy kívánjak egyet,
Minél el?bb láthassalak, ha lehet?!
Kértem egy jelet, s a válaszra várva,
Elém tárult a csillagok sokasága.
Ragyognak, fényesek, pulzálnak, lüktetnek,
De nem érnek nyomába a két szép szemednek.
Rájöttem miért csak villognak az égen,
Mert elszégyellik magukat mikor erre néznek.
Pompájuk nem ér fel a szemed csillogásával,
S csak sóvárogva néznek rád halvány pislogással.
Szeretlek

...